Kilencven éve született Szalay Ferenc

A Pandémia Galéria tizedik kiállításával Szalay Ferenc (1931-2013) festőművészre emlékezünk születésének közelgő 90. évfordulója alkalmából – adta hírül a vásárhelyi Tornyai János Múzeum csütörtökön.
„Mosonmagyaróváron született 1931. február 13-án parasztszülők gyermekeként. 1951 és 1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei Papp Gyula, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak, akik nagy hatást gyakoroltak munkásságára. 1956-tól Hódmezővásárhelyen élt, ahová – saját bevallása szerint – az akkor még jellemző „klasszikus parasztvilág”, a hagyományos paraszti létforma vonzotta. Az 1960-as és 1970-es években készült művei drámai erővel ábrázolják a magyar parasztság sorsában és életvitelében bekövetkezett változásokat. Fő témája mindig az alföldi táj és a paraszti élet volt, de idővel az embert körülvevő tárgyak is fontos szerepet kaptak képein. Realista ábrázolásmódjában mindig érezhető érzékenysége és lírai látásmódja, amitől művei sajátos stílust kapnak. Festmények mellett szobrokat, grafikákat és mozaikterveket is készített.
A Vásárhelyi Iskola egyik meghatározó egyénisége volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1962-ben elnyerte a Vásárhelyi Őszi Tárlaton elnyerte a Tornyai-plakettet, 1965-ben a Munkácsy-díjat, 1967-ben a Koszta József-plakettet, 1988-ban Érdemes Művész lett, Hódmezővásárhely 1989-ben Pro Urbe díjat adományozott számára. 1958 és 1961 között Derkovits-ösztöndíjas, 1969-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa.
1964-től a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára majd igazgatóhelyettese volt, valamint a szegedi tanárképző főiskola óraadó pedagógusa.
Első egyéni tárlatát a Tornyai János Múzeum rendezte 1963-ban. Munkáit Hódmezővásárhely mellett Szentesen és a Nemzeti Galériában láthatja a nagyközönség” – olvasható az intézmény Facebook-oldalán.