Ön találkozott már Hódmezővásárhely legismertebb fényképésznőjének a munkáival?

A fényképésznő az édesapja, Till Viktor műtermében sajátította el a szakma alapjait, majd 1929 szeptemberétől 1932 januárjáig segédként dolgozott nála. Önálló műtermét 1933 novemberében a Rothemere (ma: dr. Rapcsák András) u. 2. szám alatt, a Szilágyi-házban nyitotta meg.

A Tornyai-múzeum közösségi oldalán megosztott bejegyzésből az is kiderül, hogy a fiatal fényképész hamar népszerű lett az ügyfelek körében remekbe szabott esküvői képei és műtermi portréi miatt. Az 1930-as évek közepétől rendszeresen készített egyleti és családi tablókat is. 1937-ben portréiból önálló kiállítást rendezett a Gazdasági Egyesület székházának tanácstermében. Felvételei nagy szakmai tudást, eleganciát és művészi látásmódot tükröznek.

Népszerűségét fokozta, hogy az 1930-as évek végétől a tánctanár Elza nővérével együtt ő tanította be a Gazdabálok nyitótáncát. 1939 júniusában rövid életű házasságot kötött a református Szűcs Ernővel, akivel 1942-ig élt együtt. Az 1951-ben megalakult Fényképész Szövetkezetbe nem lépett be, iparengedélyét visszaadta. Az 1950-es évektől restaurátorként is dolgozott, majd 1965-től mellékállásban újra megnyitotta fényképész műtermét a régi helyén.

Élete teljében kezdett el szobrászattal foglalkozni. Autodidaktaként kezdte, s fokozatosan jutott el egy különös „naivitásig”. 1955-ben a helyi művelődési ház szakkörében Füstös Zoltán tanítványaként sajátította el a gipszöntés technológiáját. Közeli barátságban volt Kohán Györggyel, aki Till szobrairól vázlatokat és festményt is készített, de a művészt magát is többször szerepeltette képein.

(Forrás: Tornyai János Múzeum közösségi oldala; Borítókép fotó: Till Aranka: Az 1939-es Gazdabál táncospárjai.)