Kottatartó lámpákat ajándékozott az Istók Margit Alapítvány a zenekarnak

Az ajándékot Gilinger Katalin, az alapítvány elnöke adta át Rónai Dánielnek, a művészeti iskola vezetőjének.

Mint a portálunkhoz eljuttatott közleményben olvasható, az alapítványt 1993. március 28-án hozta létre Istók Margit – a zeneiskola első tanára. Az alapítvány induló vagyonát Istók Margit zongoratanár bocsátotta az alapítvány rendelkezésére.

Istók Margit zongoratanárnő (1901., Földeák – 1995., Makó) zongoraművésznek készült, de betegsége, előadói pályáját meghiúsította.

A közleményben kiemelik: Margit néni zenei tehetsége, a muzsikához való vonzalma annyira nyilvánvaló volt, hogy szülei Budapesten taníttatták Erkel Ferenc unokájánál – Erkel Ilonánál. Később Dohnányi Ernő asszisztenséhez – Szenn Irénhez került, s a zeneakadémiára már fölvételi nélkül jutott be. Dohnányi volt a zongorista eszményképe. Elbeszélése szerint, valójában mindent Dohnányitől tanult meg. 50 koncertjét hallgatta végig. Nem is talált hasonlót a magyar zongoraművészek között mindaddig, míg haza nem jött Londonból Vásáry Tamás. „Az ő játéka tetszik nekem. Vásáry nem csak zongorázik – muzsikál is” – hangzott el Margit nénitől 1994-ben.

A zeneakadémián évfolyamának nagy ígéreteként tartották számon, amikor kezét megtámadta a zongoristák réme – az ínhüvelygyulladás. Többször megoperálták, de betegsége mindig visszatért. Ezek a viszontagságok annyira megviselték, hogy már csak haza vágyott a szülői házba és örökre lemondott a koncertező művész sokat ígérő pályájáról. Így Margit néni hazakerült és elkezdte országos viszonylatban is a kimagaslóan eredményes zongoraoktatást. Több évtizeden keresztül tanított a Zeneoktatói Munkaközösség keretein belül, majd 1968-tól kezdte meg zenepedagógusi tevékenységét a makói állami zeneiskolában.

Meghatározó egyéniség volt a zeneiskola színvonalának felállításában. Nem tűrte a hamis hangokat, az unmuzikalitást, az értéktelen zenét, amit „kíméletlenül” és őszintén tudomására is hozott mindenkinek. A tehetséges tanítványokért azonban mindenre képes volt. Minden idejét arra szánta, hogy óriási tudásából minél többet átadjon.Egy tehetséges növendéktől – állítása szerint- mindig megfiatalodott, erőre kapott.Talán ez volt a titka annak is, hogy még 89 évesen is bejárt a zeneiskolába tanítani. Élete értelme volt a zene és a tanítás. 40 növendéket indított el és nevelt zenei pályára.Tanítványai a megmondhatói, hogy milyen nagyszerűen tanított, korrigált, mindig a zenére helyezve a hangsúlyt, arra „ami a kottafejek mögött van”. Egykori, már pályán lévő növendékei nagy tisztelettel emlékeznek róla ma is, mint akik a legkitűnőbb indíttatást kapták tőle.A tehetséges növendékekért érzett felelőssége vezette arra, hogy saját alapítványt hozzon létre. Így jött létre az Istók Margit Alapítvány 1993-ban, amelynek a kuratóriuma minden évben, illetve kétévente odaítélheti az arra érdemesnek az Istók díjat.

Így Margit néni szelleme közöttünk él, s a zeneiskola mindennapi munkáját meghatározza az általa felállított értékrend, a minőség és a legfontosabb: a zenei igényesség – hangsúlyozzák a közleményben.

Az ő szellemiségében dolgozik mind a mai napig az alapítvány. Egy pályázatnak köszönhetően a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola zenekara 25 db Adam HAllSled 2 típusú kottatartó lámpát kapott ajándékba. Az ajándékot átadta Gilinger Katalin, az alapítvány elnöke Rónai Dánielnek, a művészeti iskola vezetőjének.