Lázár János: tervezek elindulni 2022-ben a Vásárhely-Makó körzetben

Földdel foglalkozom, tehenekkel, lovakkal, kutyákkal. Country life! – mondja a volt kancelláriaminiszter, aki a 24.hu-nak adott nagyinterjújában a tram-trainről, a Fidesz politikájáról és a mezőhegyesi ménesbirtokról is nyilatkozott. 

– Gyakran mond olyat, amivel nem ért egyet?

Mikor mondtam olyat?

– 2018 márciusában a világ tán legélhetőbb városa, Bécs egy szegletében arról készített drámai zenei aláfestésű videót, hogy migránsok róják a koszos utcákat, s már senki nem beszél németül. Másfél évvel később, 2019 novemberében Horthy kormányzó kenderesi sírját koszorúzta azzal, hogy „bajtársaival és szövetségeseivel megmentette Magyarországot… hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk”.

Vállalható videók, senki nem kényszerített az elkészítésükre.

– Milyen országot álmodik Lázár János? Fehéret, keresztényt, ahol csak magyar szót hallani?

Leginkább olyan országot álmodom, ahol a politika békét teremt, és nem 160/100-as, hanem 120/80-as vérnyomást okoz a polgároknak. Túl sok éve tart a hatalom megszerzésére irányuló kíméletlen élethalálharc.

– Tíz?

Harminc.

– Annak fele Orbán Viktor kormányzása alatt telt el.

De 2010 és 2018 között legalább országépítés is zajlott.

– Ön pont 2010 és 2018 között tartózkodott a magyar politika csúcsain.

Szerencsém volt.

– Miért ért véget 2018-ban az országépítés, noha a kormány maradt?

Egy darabig úgy tűnt, a világ ugyanazt gondolja, amit mi, fideszesek, de aztán mindenfelé visszalavírozták magukat a hatalomba azok az erők, melyek nem nemzeti, hanem globális megoldásokban hisznek.

– Mitől nemzeti egy politika?

Egyszerű: attól, hogy mindent a szuverenitásból, az ország függetlenségéből és önállóságából vezet le. Az általam álmodott ország origójában is ez a törekvés áll.

– Szabad önnek országot álmodni?

Miért ne szabadna?

– Brüsszelben, az Alkotmánybíróságon, egyetemen, a Hegyvidéken, Veszprémben, vagy akár ménesbirtokon vitézkedni jó, de onnan a nagy döntésekbe nem szólhat bele az ember.

Szerintem nyitott kaput dönget, aki képes intellektuálisan izgalmas, a kormányzati jövőképbe illeszkedő javaslatot tárni a miniszterelnök elé.

– Ki képes ilyenre? Ön mondta a Válasz Online-on októberben megjelent interjújában, hogy: „Orbán Viktor a Fidesz ereje, ő az, akinek van karizmája, vannak elképzelései, és azokat képes is megvalósítani; a gond csupán az, hogy másod- és harmadvonal egyszerűen nem létezik a pártban; a negyedik vonalban vannak egymáshoz hasonló kvalitású szereplők, akik időnként egymással is versenyeznek.” Vagyis nem maradt, aki megdöngesse a nyílt kapukat, mert aki tudott döngetni, s döngetett is, rég kívülről dönget. Nincs külső innováció, nincs kontroll az első számú vezetőn.

Orbán Viktor nyitott alkat, nem dogmatikus, tárt karral fogadja a megalapozott kezdeményezéseket. Legalábbis én ezt tapasztaltam nemcsak miniszterként, hanem akkor is, amikor dél-alföldi képviselőként kezdtem lobbizni az agrár new dealért, közte azért, hogy Magyarország ne csak tizenöt, hanem nyolcvan százalékkal egészítse ki az uniós forrásokat.

– Ön milyen messze áll attól, hogy „a fideszesek szemében ne számítson fideszesnek”?

Fényévnyire. Fideszes parlamenti képviselő vagyok, ellentétben az összes fölsorolttal. És a miniszterelnök, valamint köztem az esetek többségében csak a célokhoz vezető eszközök kérdésében van véleménykülönbség.

– Például?

Ilyen a vasárnapi boltzár esete, melyben a kormány szerintem az elveivel ellentétesen cselekedett, mondjuk ki: megfutamodott. Ilyen a kiskereskedelmi hálózatok adóztatása, a multik elleni küzdelem, az autóipar állami dotációjának csökkentése és az, hogy én kevesebb stadionépítéssel is beérném. De a szuverenitással, az erős Magyarország felépítésével kapcsolatban mindig támogattam és támogatni is fogom a Fideszt.

Az irányt tekintve orbánabb vagyok Orbánnál…

– Mi ez a hatásszünet? Értenem kéne valamit… De nem értem.

Semmi gond. Csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a mai napig be tudom fejezni Orbán Viktor mondatait, és nem azért, mert fegyelmezett kommunikátorként sokszor mondja el ugyanazt ugyanúgy.

– Orbán kommunikációja egész más szint, mint Merkelé vagy Macroné.

Igaz! Neki van érvényes gondolata arról, hogy milyen Európát akar, ellentétben az uniót vezető Európai Tanácsban ülő másik huszonhat miniszterelnök többségével. Orbán Viktor ma a kontinensünk legértelmiségibb attitűdű politikusa: elméleti és nemcsak gyakorlati oldalról foglalkozik a politikával, a jövő fontos kérdéseivel.  Ennek a vezetőtípusnak ő az egyik utolsó képviselője Európában.

– Mire kellett ön Orbán Viktornak?

Segíteni a munkájában. Hogy intézzem és ne bonyolítsam az ügyeket.

– Amióta talonba került, kisebb megbízásokkal látta el önt Orbán Viktor. Dohányügyi megbízott lett, majd megkapta a mezőhegyesi ménesbirtok vezetését, valamint a csőd szélén billegő teniszszövetség elnöki posztját. Utóbbi helyre tényleg azzal az ukázzal küldte a miniszterelnök, hogy „tégy rendet, János, de Szűcs Lajos nem kerülhet börtönbe”?

Hahahaha.

– Mi a válasza?

Ez: hahahahaha.

– A minap kapott még egy pakkot Orbántól: az agráregyetemet.

Én feladatot és lehetőséget látok, méghozzá az egész ország számára, nem pakkot.

– A gödöllői Szent István Egyetem februártól Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem néven működik tovább. A fenntartói jogok egy erre a célra létrehozott alapítványhoz kerülnek, melyet ötfős vagyonkezelő kuratórium irányít Csányi Sándor OTP-elnök vezetésével. Ön is tag.

Csányi Sándorral dolgozni megtiszteltetés.

– Csányi és ön hosszú éveken át kitartóan utálták egymást. Egy telexes cikk onnan eredezteti a konfliktust, hogy Hódmezővásárhely még 2006-ban, az ön polgármestersége idején nem kapott meg egy OTP-s hitelt, mire a város bosszúból másik bankhoz vitte át a folyószámláját. A nagymacskaharc következő epizódjára a Fidesz 2010-es győzelme után került sor: ön ambicionálta a belügyminiszterséget, ám végül az állítólag Csányi Sándor által favorizált Pintér Sándor lett a befutó. 2013 nyarán már a nyilvánosság is értesült a viszályról: ön a miniszterelnökséget vezető Magyarország első számú uzsorásának nevezte Csányit, olyan embernek, aki a „devizahitelesektől szerzett milliárdjaival páváskodik”. Válaszul Csányi ironikusan felemlegette az ön által „jól menedzselt trafikügyet”. Mire ön „az országot polip módjára behálózó, magyarnak tűnő bank vezetőjének” titulálta Csányit, akinek „gazdasági túlhatalma egy demokráciában komoly kockázatot jelent”.

Elmúlt, lezártuk.

– Ma már barátság van Csányi Sándorral?

Együttműködés van.

– Miből gondolják, hogy ez az ötös fogat képes lesz megvalósítani azt az ambiciózus célt, hogy az egyetem 2030-ra bekerüljön a világ legjobb száz agrárkampusza közé?

Van elképzelésünk, elhatározásunk, kitartásunk, és a kormánynak köszönhetően rendelkezünk a kellő anyagi forrással is. Az intézmény világszínvonalúvá alakítása az agrárium fejlesztését szolgálja, az agrárium fejlesztése a vidék felemelését célozza, a vidék felemelése pedig az országépítés része. Van baj, van tennivaló. A háromezer-kétszáz magyar településből ezer az elnéptelenedés határára jutott, a fiatalok elköltöznek, gyerek nem születik. Nincs megélhetés, gyönge az infrastruktúra, csapnivaló a közlekedés. Kérdezte, milyen országot szeretnék. Hát olyat, amely lép az önellátás felé, olyat, ahol a magyarok munkájából a magyarok haszna lesz. A kulcs ebben a mezőgazdaság.

– A gödöllői kuratórium tíz-tizenháromezer hallgatóval számol. Honnan lesz ennyi diák, mikor néhány hónapja még Gyuricza Csaba megbízott rektor is azt nyilatkozta, hogy „az agrárpálya a fiatalok számára nem igazán vonzó, egy-egy intézményre átlagosan ezernél kevesebb hallgató jut, az idei adatok azt mutatják, hogy az agrárképzésben a jelentkezések száma negyven százalékkal csökkent”? És mitől fog az öt különböző kampuszon – Gödöllőn, Budán, Gyöngyösön, Kaposváron és Keszthelyen – működő gigaegyetem oktatási-kutatási minősége világszínvonalúvá válni?

Ahogy nő az oktatás színvonala és javul az agrárdiplomások elhelyezkedési esélye, úgy jelentkezik majd egyre több és egyre tehetségesebb fiatal, és kerül ki egyre több és egyre képzettebb diplomás. Azzal indítunk, hogy új, tízezer férőhelyes modern kampusz épül, a képzés pedig kibővül az élettudományi ismeretekkel. Aki ismeri a helyszínt, az tudja, Gödöllőn ideálisak a feltételek ahhoz, hogy olyan kampuszt építsünk, amilyet a diákok többsége csak angolszász filmekből ismerhet. Ez lesz a magyar felsőoktatás következő tíz évének legnagyobb beruházása.

– Miért pont most döntött úgy a kormány, hogy beönt négyezer-milliárdot az agráriumba?

Mert az agrárszektor az elmúlt harminc év legnagyobb vesztese, és mert a következő uniós ciklus az utolsó pillanat, amikor egy harmincéves mulasztásunkat pótolhatjuk. Később már behozhatatlan lenne a versenytársak előnye. A huszonnegyedik órában vagyunk.

– Tavaly meg az elmúlt huszonkilenc év vesztese volt, a Fidesz 2010-es hatalomra kerülésekor pedig az elmúlt húsz évé. Nem mellesleg: a kétharmados Fidesz-kormányzás tizenegyedik évében járunk.

Az ország 1990 óta görgeti maga előtt az agrárium egyre dagadó problémahegyét, és a magyar vidék nagyon rászolgált arra, hogy többet tegyünk érte, mint a korábbi kormányok tettek. Annál is inkább, mert az agrárium többet tehet mindannyiunkért: a járműipar mellett a nemzetgazdaság másik lába lehet.

– Miért most? Mi a politikai válasz?

A politikai válasz az, hogy az elmúlt évtized fejlesztéspolitikájának jóval nagyobb arányban voltak nyertesei a nagyvárosok, különösen a főváros, mint a vidék Magyarországa. Pedig vidékről több és stabilabb támogatást kapott a Fidesz, mint a nagyobb városoktól. Ideje helyrebillenteni ezt az aránytalanságot.

– A Fidesz városi pártnak indult. Orbán és a Fidesz jóval többet változott, mint a városi életmód.

2010-hez viszonyítva már biztos nem. Mindenesetre 2021-ben politikai és gazdasági érv egyaránt szól amellett, hogy a vidék Magyarországa történelmi mértékű forrásokhoz jusson. Ott vannak a gazdasági növekedésünk tartalékai.

– Se olaj, se gáz, se szén, se érc. De még gyors folyónk sincs, amire erőmű épülhetne, és tengerünk sincs, ahonnét körbekereskedhetnénk a világot.

Viszont a birtokában vagyunk a huszonegyedik század két legfontosabb nyersanyagának: az édesvíznek és a jó minőségű termőföldnek. Két hatalmas ziccer, ideje berúgni.

– Néha én is pont ezt érzem.

Inkább gazdagodjunk meg a vízből és a földből, ahogy más nemzetek meggazdagodtak a huszadik század legfontosabb természeti kincseiből, a szénhidrogénekből. A klímaváltozás komoly globális probléma, de ebből, és csak ebből a szempontból nekünk dolgozik.

– Mit szól a Szájer-ügyhöz?

Semmit. Földdel foglalkozom, tehenekkel, lovakkal, kutyákkal. Country life!

– Az ország egyelőre messze áll a country life-tól. Munkakultúrában is leragadtunk a „nyugati autógyártók összeszerelő műhelye” státusznál.

Az autóiparban is itt az ideje a minőségi ugrásnak. A kormány igyekszik rászorítani a multikat, hogy telepítsék hozzánk a legmodernebb technikát, melynek működtetéséhez már magasan kvalifikált munkaerőre is szükség van. Nem állunk rosszul, a BMW Debrecenben hamarosan kizárólag zöld autókat fog gyártani. Az előttünk álló két évtized húzóágazata egyrészt a zöldipar, másrészt az egészséges ennivalót előállítani képes mezőgazdaság és élelmiszeripar lesz. Ennek megfelelően az a cél, hogy a mostani autóipari országból tíz éven belül modern autóipari és élelmiszergazdasági országgá váljunk. Ha ez sikerül, lesznek minőségi munkahelyek és minőségi bérek, abból lesz állami adóbevétel, amiből finanszírozható kiváló oktatás, huszonegyedik századi egészségügy és környezetbarát közlekedés. S ha ez mind megvalósul, akkor itthon maradnak a fiatalok, bátran vállalnak gyerekeket, megáll a népességfogyás, felvirágzik az ország.

– S ha mindez nem valósul meg?

Akkor szegények és szomorúak leszünk, az új generációk előbb nagyvárosba költöznek, aztán pedig külföldre, és jó eséllyel cselédnek állnak.

– Ön az agráriumért agrárminiszterként tehetne a legtöbbet. Vállalná?

Nagy István személyében kiváló agrárminisztere van a kormánynak, tiszta köztünk a szereposztás és jó az együttműködés. Azt tervezem, hogy 2022-ben egyéniben indulok a Hódmezővásárhely-Makó választókerületben.

– Abból kinőhet a miniszterség, de persze indokolt az óvatosság, hiszen 2010-ben állítólag nem kis részben a túl határozottan kinyilvánított ambíciója miatt bukta el a belügyminiszterséget.

Igyekszem eredményesen elvégzett feladatokkal és nem pozíciókkal vagy címekkel mérni a pályámat. Tizenöt éve beszéltem például először arról, hogy tram-trainnel kellene összekötni Hódmezővásárhelyet Szegeddel; eleinte megmosolyogtak, senki nem hitt benne, ehhez képest pár napja megérkezett hozzánk az első szerelvény és a próbaútját járja. Két éve azt ígértem, hogy Mezőhegyes az ország legjobb agrárcége lesz, és öles léptekkel közeledünk a célhoz. Most arra szerződtem, hogy az egyetemet tíz év alatt bevisszük a top százba, és személyes ügy számomra, hogy ezt is teljesítsük. A jövő tervezése és „csinálása” érdekel.  Megálmodni, lobbizni érte, megvalósítani. Engem ez érdekel a politikában.

– Most esik le, hogy mire utalt fél órával ezelőtt, amikor azt mondta a nemzeti szuverenitás kapcsán, hogy „az irányt tekintve sokszor orbánabb vagyok Orbánnál”.

Arra, hogy Orbán Viktor mellett állok. És tényleg szeretném alacsonyan tartani magam és mások vérnyomását. Nem akarok félreértéseket, sértődéseket, értelmetlen konfliktusokat, nem akarom, hogy termékeny erők megvadítsák és kioltsák egymást. Nem akarok baltával közlekedni. Mert háborúban nem lehet országot építeni. Országépítésre vagyok alkalmas, nem az ellenfél megsemmisítésére. A 2018-as háttérbe lépésemnek van egy felbecsülhetetlen haszna: most nemcsak arra jut időm, hogy tegyem, amit tennem kell, hanem azon is gondolkodhatok, mit kellene tenni. Beleástam magam a vidékpolitikába, végtelenül inspirál és határtalanul élvezem, ahogy kémlelhetem a látóhatárt.

A teljes interjú a 24.hu-n ITT olvasható el.