A régmúlt ikonikus darabja: újkőkori élelemtároló edény Hódmezővásárhely határából

Hódmezővásárhely határában az első élelemtermelő közösségek a korai újkőkorban jelentek meg – derül ki a Tornyai-múzeum közösségi oldalán megosztott bejegyzésből. Ezt az időszakot a Körös-kultúrának nevezett, Kr. e. 6 000 és 5 300 között élt, jellegzetes anyagi kultúrát hátrahagyó népesség képviseli. Sajnos nyelvüket nem ismerjük, ahogy azt sem tudjuk, miként nevezték önmagukat. Felmenő falú, sátortetős házakból álló településeik a város határának számos helyén előkerültek már.

Vata-tanyai lelőhelyük Hódmezővásárhely Kotacpart nevű határrészében, a Bodzási úttól délre mintegy 1 km-re, Vata Ernő tanyájánál található egy kiemelkedő, hosszan elnyúló magasparton, a Tére-fok medrének északnyugati, kiemelkedő részén, ahol magasabb vízállás idején is nagy terület maradt szárazon.

A lelőhely régóta ismert a magyarországi régészeti kutatás számára. Banner János szegedi régészprofesszor és Párducz Mihály, még mint a Szegedi Egyetem Régiségtani Intézetének tanársegédje több alkalommal ásott a lelőhelyen 1932 és 1935 között. Legutóbb 2008-ban Tóth Katalin végzett egy kisebb felületű feltárást a területen.

A lelőhelyen feltárt tapasztott padlójú házból ember- és állatalakokkal díszített tárolóedények kerültek elő, melyek közül talán a legszebb példány a fent említett kiállításon is megtekinthető, ívesen kihajló peremű, tölcséres nyakú, gömbös testű, talpkorongos aljú élelemtároló edény. Peremén ujjbenyomkodásokkal díszített. A nyakon középen benyomott, rátett barbotinok alatt körbefutó, ujjbenyomkodásokkal tagolt, plasztikus farkasfogminta látható. Az edény teljes felületén szabályos sorokban elhelyezett, középen benyomott, rátett barbotin van. Legnagyobb kiöblösödésén négy, szimmetrikusan elhelyezett, vízszintesen rátett, ujjbenyomással tagolt, kettős fogóbütyök található. Az edény nyaka és legnagyobb kiöblösödése közötti felületet három kecske és egy ember plasztikus ábrázolása díszíti.

Banner János Hódmezővásárhely környéki kutatásai alapján figyelt fel arra, hogy az ember és állat alakú domborművekkel díszített edényeknek vagy ezek egy részének sajátos vallási szerepe lehetett a Körös-kultúrában.

(Borítóképen: Újkőkori edények, köztük a 2853/33 leltári számú hombár feltárása. Ásatási fotó, 1933. TJM Régészeti Fotótár ltsz.: 5359.)