„Vásárhelyi gyereknek vallom magam” – büszkén mesél múltjáról a sikeres informatikai cég vezérigazgatója

Ön a ViVeTech informatikai tanácsadó és fejlesztő vállalkozás vezérigazgatója. Ez pontosan mit takar? Hogyan kell elképzelni a cég tevékenységét és az Ön feladatkörét?

A vállalatunk tíz éve alakult és már a kezdetektől olyan szoftverek és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével és értékesítésével foglalkozott, amelyek a vállalatok működési kockázatainak csökkentését célozták, különös tekintettel a dolgozók fizikai biztonságára. Idővel kiterjesztettük tevékenységünket az úgynevezett kritikus infrastruktúra biztonságára. Ide tartoznak azok a vállalatok és intézmények, amelyek a lakosság számára kulcsfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, mint például erőművek, vízművek, kórházak és hasonlók. Vezetőként részt veszek a szakmai munkában és irányítom az értékesítést – a hagyományos cégvezetői feladatok mellett.

A cég 2011 óta sikeresen működik és most Nyugat-Európában is piacra szeretnének lépni. De honnan indultak? Milyen út vezetett oda, ahol most vannak? Honnan jött a cég megalapításának ötlete és mennyire volt rögös az út?

Én korábban 15 éven át értékesítettem és vezettem informatikai biztonsági projekteket először egy amerikai szoftvergyártó alkalmazottjaként, később a hazai informatikai piac zászlóshajójának számító Kürt Zrt. üzleti vezérigazgató-helyetteseként. Lassan öt éve a Vivetech is belépett erre a piacra és az eltelt időben felhalmoztuk azt a szaktudást és ügyfélkört, amelynek köszönhetően felmerült a nemzetközi piacra lépés gondolata egy újonnan fejlesztett, speciális szoftverünkkel. A szoftverek használatában mindig hatalmas lehetőségek rejlenek egy vállalkozás számára. A szakértelem, a tudás jelentős része belekódolható, ezáltal sokkal nagyobb mennyiségű ügyfél szolgálható ki, de maga a nemzetközi piacon történő jó szereplés is tapasztalatom szerint innentől válik valós lehetőséggé.

A pandémia sok céget hozott nehéz helyzetbe. Önök hogyan boldogulnak ebben az időszakban?

Az informatikai és azon belül is az informatikai biztonság szempontjából a pandémia óriási növekedést hozott. Évek óta beszélünk arról, hogy digitalizációval milyen mértékű hatékonyságnövelést lehet elérni az élet nagyon sok területén. A vírus bebizonyította az elmúlt egy évben, hogy előállhatnak olyan helyzetek, amikor a digitalizáció nem választás kérdése. Hónapokig olyan szabályok voltak érvényben az egész világon, amelyek minimalizálni próbálták a személyes kapcsolatokat. A legközelebbi munkatársainkkal, barátainkkal, tanárok a diákjaikkal kizárólag elektronikus csatornákon tudták tartani a kapcsolatot. A munkavégzés, a magánélet tere jelentősen áttevődött a digitális világba. De mondhatnék még érzékenyebb témát is: hónapokon keresztül egy orvosi diagnózist is csak elektronikus csatornákon kaphattunk. Ez egy ugrásszerű fejlődés bizonyos szempontból, ami ugrásszerű terhelést és nagyságrendekkel nagyobb biztonsági kihívást jelent mindenkinek. A mi küldetésünk, hogy segítsük az ügyfeleinket helyt állni ebben a számukra új kockázatokat és veszélyeket rejtő világban. Nekünk nemhogy kevesebb, de sokkal több feladatunk lett, mert mindenki belátta, hogy mivel jár, ha minden eszközünket az internetre kötjük, mert csak így tudunk működni.

Szeretném, ha mesélne egy kicsit magáról is. Hogyan került az informatika bűvkörébe, mi indította el ezen a pályán?

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem. Már egyetemistaként elkezdtem dolgozni egy informatikai cégnél, már akkor meghatározó volt ez az iparág a gazdaságában, és látszott, hogy ez a kulcsszerep még erősebb lesz. Hatalmas piaci és közigazgatási ügyfeleknek valósítottunk meg sokszor országos, vagy nemzetközi projekteket. Szerencsés voltam, hogy olyan lehetőségeket kaptam huszonévesen, amire más iparágakban csak évtizedes szakmai tapasztalattal lehetett volna belevágnom. Azt hiszem, hogy jó lóra szálltam fel akkor, és most már azt is mondhatom, hogy sikerült is megülnöm azt a lovat.

Ha jól tudom, jelenleg Budapesten lakik és dolgozik, de eredendően Hódmezővásárhelyről indult, itt élt. Pontosan meddig lakott Hódmezővásárhelyen? Milyen emlékek kötik a városhoz? Vannak esetleg olyan helyek, események, amelyekre szívesen gondol vissza? El szokott néha látogatni városunkba?

Budapesten élek az egyetem megkezdése óta, több mint 25 éve, de vásárhelyi gyereknek vallom magam. Büszke vagyok rá, hogy vidéken születtem, 18 éves koromig laktam Hódmezővásárhelyen, itt jártam iskolába, itt neveltek a szüleim, itt dolgoztam először. Érdekes, hogy a barátaim többsége, a feleségem is vidéki. Nem szeretek kontrasztot húzni a főváros és vidék között, mert rengeteg értékes embert ismertem meg Budapesten, de valahogy érzek egy lelki közösséget azokkal, akik nem oda születtek. Rendszeresen járok haza, mert a mai napig így szoktam rá hivatkozni. Mártélyon, Mindszenten sétálgatunk a gyerekekkel, ahol a nyarainkat töltöttük minden évben. Elautózunk a végeláthatatlan paprika- és kukoricaföldek mellett Szikáncs, Földeák felé, ahol minden alkalommal elmesélem a gyerekeimnek, hogy hogy töltöttem el a fél gyerekkoromat hajnaltól napestig róva a sorokat, és a nap végén egy kávé a Sarokházban. A mai napig a környékről származik a család által elfogyasztott ételek zöme, disznót vágunk rendszeresen, édesapám kertjéből jönnek a gyümölcsök, a szörpök, a jó házipálinka. Szeretjük tudni, hogy mi van abban, ami az asztalra kerül nálunk.

A ViVeTech pozitív példaként szolgálhat a magyar cégeknek. Ezzel kapcsolatban valószínűleg sok vállalkozást/vállalkozót érint a következő kérdés: Ön szerint, mi a siker titka, hogyan lehet eredményessé válni? Van egyáltalán „titok”? Mit tanácsol annak, aki most gondolkodik cégalapításban? 

Én hosszú évek alkalmazotti léte után vágtam saját vállalkozásba. Azt javaslom mindenkinek, hogy alaposan fontolja meg, hogy mit nyer és mit kockáztat ezzel a döntéssel. Nem mondom, hogy sose fordult meg a fejemben egy kényelmesebb, alkalmazotti pozíció az elmúlt években. Ára van az önállóságnak, a függetlenségnek, az álmaink megvalósításának. De ha tudatosan végig gondolják, és a saját vállalkozás mellett döntenek, akkor is Winston Churchill szavaival élnék az első évekre: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!” Mi most egy nagyon izgalmas időszakot élünk meg. A nemzetközi terveinket tőzsdei tőkebevonással tervezzük finanszírozni. Ezt azért itthon nem sokan hajtották végre, kevés a tapasztalat, a jógyakorlat, de nagyon lelkesek vagyunk. Olyan emberek vesznek körül a vállalkozásunkban, akikben maximálisan megbízom, és minden nap tanulok tőlük valamit. Ezt tanácsolom, és kívánom mindenkinek, aki saját céget tervez, egy olyan csapatot, ahol mindenki hozzáteszi a részét az egészhez, és nem mellesleg szívesen is tölti velük az ébren töltött idő jelentős részét.

(Borítókép: BALAZSANDORKO, ViVeTech)