Pár-bajok

Ami rózsaszín a filmben, a valóságban nem mindig az.

Ágyba hozhatom a reggelit, drágám? Mit szólnál, ha most besegítenék a főzésbe? Aludj nyugodtan tovább, ma enyém az összes házimunka! És még mielőtt boldogan bólogatnánk, akkor hirtelen felriadunk az álmunkból vagy jövünk rá, hogy elbambultunk, netán a tévében hangzott el mindez, ami előtt elszundikáltunk.  A mindennapjaink kissé más képet mutatnak és ez nem feltétlenül a másik fél hibája. Bár lehet, hogy vágyunk a törődésre, a férfi lovagias viselkedésre, hősies áldozatvállalására vagy a romantikus körítésre, ám sokszor, mire hangulatba kerülnénk, már fel is húztuk magunkat és egy jó nagy konfliktus kerekedik a jóakaratú segítésből.

A filmekben meg a gasztro műsorokban nagyon szexinek tűnik a férfi kötényes ténykedése a konyhában vagy a közös főzés illúziója, a tapasztalat szerint csak egymást kerülgetjük a helyszínen és a másiknak persze pont az az eszköz kell, ami nekünk. Vagy állandóan kérdez, mi hol van, miből mennyit, mit hová, ami nekünk menne alapból és csendben, és még a háttérben a tévés sorozatból is valamennyit felfognánk. Nem szólva a közben elhangzott javaslatokról, új főzési módokról, anyukája szokásairól, spórolási tanácsokról, a végén meg a felhalmozódott extra adag mosogatnivalóról. (Minek is a szappanoperát nézni, reality van 50 négyzetméteren és még életszagú is.)

A házimunka igazságos elosztása megint bölcsességet igényel. Állítólag van olyan férfi, aki imád vasalni, főleg ingeket, ezt örömmel nyugtázom, nekem még nem volt szerencsém találkozni vele, vagy nem derült ki ez a tudománya. Nőpajtiktól azt hallottam, egy részletesebben leírt tájékoztató után gondtalanul megy a mosógép elindítása, a ruhák teregetése és a porszívózás is, ha nem kell semmit elmozdítani a helyéről, valamint a szemét le-/kivitele, sőt méretétől függetlenül a kutya sétáltatása is. (Régebben mintha nem lett volna macsós egész pici ebbel megjelennie egy pasinak, most úgy látom, divatos elfoglaltság, meg lehet, én-idő is, amíg nem kell otthon lenni?)

De hogy ne csak az erősebb nemet ekézzem: izgalmas fordulat a mozis sztorikban egy női autószerelő vagy géplakatos, esetleg favágó, de ha magamból indulok ki, inkább szerény segédmunkás szerepkörre vagyok alkalmas a témában. Úgy képzelem, legalább annyira idegesítő és felesleges tud lenni egy csaj a műhelyben, pincében vagy a garázsban, mint a pasi fentebb, kivéve, ha nem valami szerepjátékról van szó, aminek a vége nem a munka.

A közös tanulság? Szerintem szeretettel, jóindulattal meg nagy adag humorral kölcsönösen kezelhetők ezek a helyzetetek, amikor igazából nem az eredmény a lényeg, hanem a szándék.

És utóbbi tudata már maga a boldogság.