Ma van vízkereszt

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör lezárása, amely a keresztény világban az epifánia (az epiphania görög szó, jelentése: megjelenés) ünnepe, mely kifejezés Jézus három megjelenésére utal. E naphoz kapcsolódik a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe, Jézusnak a Jordán folyóban történő megkeresztelésének napja és a Megváltó csodatevő hatalmának első megnyilatkozása a kánai menyegzőn, a víz borrá változtatása.

A rendkívül összetett, az ókor hagyományainak, időszámításának is számos vonását megőrző ünnep 12 nappal karácsony után következik, ám pontos időpontját csak 2014-ben rögzítette a katolikus egyház január 6-ára, „parancsolt ünnepként”. Míg Nyugat-Európában a háromkirályok látogatása, addig Kelet- és Közép-Európában, így hazánkban is Krisztus keresztségének ünnepe lett hangsúlyos – a mai napig – a vízkereszt napi liturgiában az évszázadok folyamán.

Vízszentelés, házszentelés

Amikor Jézus 30 esztendős lett, a Jordán vizében megkeresztelte őt Keresztelő Szent János. Jézus megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét s áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust; innen a magyar nyelvben is az elnevezés: a vízkereszt. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. Ezen a napon tömjént is szenteltek. A hagyományok értelmében felnőttek keresztelése is vízkereszt ünnepén vagy húsvétkor történt meg.

A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a házakat vagy a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel. Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 21. Magyarországon e három betű helyére a G, M, B – Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a három király nevének kezdőbetűje került.

Szintén Jézus „megjelenéseként” értelmezték azt, amikor az egész pogány világ nevében borult le a három keleti király a kicsi Jézus jászolánál, ők voltak az első pogányok, akiket az Isten kegyelme elvezetett a földre szállt Igéhez. Régente, a Magyar Királyságban a vízkeresztet mint a három királyok napját is emlegették. A bölcseket vagy királyokat,

a Megváltóhoz vezető csillagot a hit fényeként értelmezték, amely elvezet „az Isten színről színre való látására”.

Vizsoly egyik önálló gótikus freskóján és Bártfa városának egyik faliképén is szerepel az a jelenet, amikor Jézus megáldja az egyik kőkorsót. A kánai menyegző során a Megváltó a lakodalomban, ahol vendég volt, amikor kifogyott a bor, „Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel! Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót”.

A bor és a víz ismert szimbolikája mellett számos értelmezése van ennek az átváltoztatásnak. Református szemszögből például „Jézus a hétköznapokat is ünneppé tudja tenni. A víz közönséges megszokott, hétköznapi ital, a bor ünnepi. Jézus a hétköznapit ünnepivé változtatta. Azt teszi mindig. A szeretet ünnepivé, széppé tesz. A vizet borrá változtatja”.

forrás hirado.hu, borítókép mti