A magyar ész az űrkutatásban is mindig jelen volt
Valószínűleg a „magyar” és az „űr” szavak hallatán mindenki Farkas Bertalanra, az első magyar űrhajósra gondol, ám a magyarok és az űr kapcsolata sokkal korábbra nyúlik vissza.
1992. január 6-án alakult meg a Magyar Űrkutatási Iroda. A megalapítása óta eltelt 29 esztendőben gyökeresen megváltozott az űrkutatáshoz való viszony, és a technológiai fejlettség is rohamléptekkel halad ezen a területen. Magyarország is felzárkózik az űrkutatás területén, hiszen 2024-ben újra magyar űrhajóst szeretne küldeni az űrbe, továbbá az Európai Űrügynökség aktív tagja, de a magyarok és az űr közös története nem itt, de még csak nem is Farkas Bertalannal kezdődött, hanem jóval régebben.
A magyar űrkutatás története a negyvenes években kezdődött, amikor 1946-ban Bay Zoltán és csoportja kísérleti radarberendezésével visszhangot kapott a Holdról.
Ez az úttörő kísérlet – egy vele szinte egyidejűleg végrehajtott amerikai kísérlettel együtt – mind a radarcsillagászat, mind az űrkutatás első lépésének tekinthető, hiszen valami mesterségesen létrehozott (ezúttal egy fotoncsomag) – azzal a céllal hagyta el a Föld felszínét, hogy eljusson egy másik égitestre.
A kommunisták megjelenése azonban félbeszakította ezeket a kutatásokat, és Bay professzor elhagyta Magyarországot, Amerikába emigrált, ahol hosszú és sikeres életpályáját befejezte. Csoportja felbomlott, és kísérleteit Magyarországon soha nem folytatták.
Maga az űrkutatás tulajdonképpen a Nemzetközi Geofizikai Év (1957–1958) során kezdődött mint a globális geofizikai (elsősorban ionoszféra és légkör) kutatási programok új, hatékony eszköze.
Magyar tudósok egy csoportja viszont már 1956 májusában úgy gondolta, hogy hazánkat fel kell készíteni a hamarosan megkezdődő űrkutatás korszakára. Éppen ezért létrehozták az Asztronautikai Bizottságot, amely megkezdte a közvélemény tájékoztatását a Szovjetunió és az Egyesült Államok várható űrprogramjairól.
A hidegháború évtizedeiben az űrkutatás – a fegyverkezési verseny mellett – stratégiai területté vált, emlékezhetünk Lajka kutya kilövésére vagy épp a holdra szállásra.
A Szovjetunió igyekezett tartani a lépést, így Magyarország sem maradhatott ki a versenyből. Farkas Bertalan 1978-ban önként jelentkezett űrhajósnak, és kezdte meg kiképzését, majd 1980. május 26-án a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe, ahol feladatait sikeresen végezte el.
Az űrrepülése után számos díjat kapott:
- 1980 – A Szovjetunió Hőse
- 1980 – Lenin-rend
- 1980 – A Magyar Népköztársaság Hőse
- 1980 – A Magyar Népköztársaság Érdemrendje
- 1980 –A Magyar Népköztársaság Űrhajósa
- 1980 – Gyulaháza díszpolgára
- 2003 – Kijev – Társadalmi elismerés és Nagyság Érdemrend
- 2010 – Prima Primissima – Megyei Prima Díj, Közép-magyarországi Regionális Szervezet, Magyar tudomány kategória kitüntetettje
- 2014 – Csepel díszpolgára
- 2020 – Görgei Artúr-életműdíj
- 2020 – Order of Security nagykereszt kitüntetés
Ám a magyarok és az űr közös története itt korántsem ért véget.
1992. január 6-án, azaz 29 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Űrkutatási Iroda, mely 2005 után minisztériumi felügyelet alá került. Feladata volt a különböző nemzetközi szervezetekben való részvétel. 2014-es megszűnése után azonban nem állt meg a magyar űrkutatás, ugyanis 2015-ben hazánk az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagállama.
2018-tól a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik a magyar űrstratégia, melynek keretében Ferencz Orsolya űrkutató, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet űrkutató csoportjának tudományos főmunkatársa űrkutatásért felelős miniszteri biztosként felel.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már 2019 novemberében bejelentette, hogy a magyar űrstratégia része, hogy 2024-ben újabb űrhajóst küldjünk a kozmoszba.
Ennek részeként már 2020 végén Kecskeméten megkezdődött azoknak a kiválasztása és kiképzése, akik részt vehetnek a várhatóan magyar–orosz együttműködésben zajló űrprogramban.
Forrás: hirado.hu
