Czibolya Kálmán: a lobogó tűz az, ami táplálja az igazi alkotókat

Több sikeres, díjazott alkotással zárja a 2020-as évet a Makói Videó- és Művészeti Műhely, melynek vezetőjével, Czibolya Kálmánnal az idei terveikről, a koronavírus-járvány alatti kreatív munkáról, és arról is beszélgettünk, hogyan élte meg, hogy a műhely egykori növendékét, Balázs István Balázst idén nyáron egy nagyjátékfilm operatőreként köszönthette a Pesti balhé közönségtalálkozóján.

Milyen tervekkel vágott neki a Makói Videó- és Művészeti Műhely 2020-nak?

Mint az elmúlt 26 évben, úgy most is a tehetség, a kreativitás volt a legfontosabb az új ifjú alkotókkal kapcsolatban. Soha nem a díjakra „gyúrtunk”, az alkotóknak persze fontosak ezek az elismerések, de a tapasztalatok megszerzése, a gyakorlás és a reális vizuális önkép kialakítása még fontosabb fiatal filmeseinknek. A cél persze mindig az, hogy minden alkotónk sikerélményeket szerezzen alkotói folyamata során. Ezt úgy gondolom maradéktalanul teljesítettük is. A SZIGNUM – MVMM /Makói Videó- és Művészeti Műhely/ tehetségműhelyében évek óta új tehetségek bontakoznak, vannak, akik lemorzsolódnak, de ez nem baj. A parázs már nem tűz, ez már csak egy folyamat vége. A lobogó tűz az, ami táplálja az igazi alkotókat. Ez ma nagy szó 9-15 éves gyerekek, fiatalok esetében, legyen az film, vagy bármilyen alkotó tevékenység. Nagyon készültünk pünkösdkor Wiesbadenbe, a Werkstatt-ra, – a Fiatal Német Filmkészítők Műhelyére – ahol 25 éve az egyetlen meghívott nemzetközi résztvevő csapat voltunk, vagyunk. Szerettük volna ezt a különleges negyed századot együtt megünnepelni, de végül csak online sikerült, a vírushelyzet miatt. Bízom benne, hogy 2021 májusában már ott élhetik meg személyesen is alkotóink a legújabb sikereiket.

Hányan alkotják most a csapatot, hogyan zajlott a kreatív munka a pandémia előtt és alatt?

Az aktív alkotói létszám jelenleg 8-10 fő körül mozog. Mivel nincs közös találkozás, október óta, mindenki önállóan ötletel, dolgozik, de természetesen online tartjuk a kapcsolatot, így egyetlen film ötletük sem sikkad így el. Szerencsére mindenki tud önállóan is otthon dolgozni, saját kamera, telefon és a SZIGNUM által biztosított professzionális vágóprogram révén, így folyamatos az alkotó tevékenység.

Milyen alkotások, eredmények születtek az idei évben?

Több sikeres, díjazott alkotás is született idén. A 12 esztendős Kanton Bonifác „100 év óta is együtt” című, Trianon 100 éves évfordulójára készített dokumentumfilmje az országos Göcsej filmszemle 3. díját nyerte el, míg a Fekete István író emlékére kiírt filmpályázaton „Bogáncs” című filmjével szintén 3. díjat nyert. Október végén a hetedik tajvani film olimpián Tajpejben makói filmes csapatunk: Halmágyi Gábor /14/, Tanács Barnabás /15/, Csonka Zétény/12/, Nagy Nóra /12/, Horváth Bulcsú /12/, Kanton Bonifác /12/ „Könyv szerelem nélkül” című filmje kiemelt díjban részesült. December elején pedig ugyanezen filmünk a dél-koreai GIMPO filmfesztiválon szintén kiemelt díjat nyert. Ezek nagyszerű elismerések inspirációk alkotóinknak, s már új tervekkel, alkotásokkal készülnek, vágnak neki a 2021-es esztendőnek.

Mennyire ihlette meg a fiatal filmeseket a koronavírus témája? Mennyire lehetett „elkerülni”, hogy filmre kerüljön, vagy kellett-e egyáltalán?

Mivel a Makói Videóműhelyben nincs alkotói ötlet kényszer, szabadon alkothatnak, ötletelhetnek, így ez a téma nem is foglalkoztatta, ihlette meg fiatal alkotóinkat. Saját ötleteiket, terveiket vitték filmre idén is, de egyikükben sem merült fel egyelőre, hogy ez esetleg filmes témájuk lehet.

A nyáron Makón is bemutatták a Pesti balhét, amelynek közönségtalálkozóján a műhely egykori növendékével, Balázs István Balázzsal beszélgetett. Milyen érzés volt az egykori növendéket egy nagyjátékfilm operatőreként köszönteni a mozivászon előtt?

Balázs István 25 éve 1995-ben, kilenc évesen indult el vizuális alkotó útján. 16 éves koráig szinte minden létező hazai és nemzetközi filmes fesztivált meghódított munkáival. De ezek a sikerek csak tovább inspirálták felnőtt korára, s immár felnőttként is a legsikeresebb a legrangosabb hazai és nemzetközi operatőri díjakkal elismert, jómagamnál szakmailag sokkal többet tudó fiatal magyar fény-kép-mester. Így természetesen számomra is egy különlegesen megélt élmény, lehetőség volt ez az új találkozás, igazolva 26 éve elindított vizuális tehetségműhelyem létjogosultságát. Ő eklatáns, megcáfolhatatlan példája mindannak, amit a Makói Videóműhely megalakításakor célként megfogalmaztam.

„Aki belép közénk, először látni tanul meg. Nézni mindenki képes, de látni csak az, aki érzékelni tudja a felszín alatti, a realitások mögötti világot is, és az igazi alkotó az, aki ezeket a tapasztalatokat fel tudja dolgozni, vissza tudja tükrözni, élménnyé tudja tenni mások számára is. Ez a legfontosabb ebben a műhelyben, amit megszerezhet bárki, ha kész a tanulásra, a játékra és olykor a megmérettetésre is, és közben soha nem elégszik meg a hétköznapok szürkeségével.    

Aki ezt elérte, nem töltötte hiábavalóan az idejét, mert ezen túl már más szemmel nézi az őt, körülvevő világot és egyszer talán ő is, továbbadja ezt az érintést az utána jövőknek.

A Makói Videó- és Művészeti Műhely Alapítvány a kezdetektől ebben segít minden alkotó tagjának és mindazoknak, akik az ebben a szellemben megszületett alkotásokat befogadják”. 

Fotók: Makói Videó- és Művészeti Műhely