Időutazás: retro karácsonyi képek

Most aztán már tényleg nyakunkon a karácsony. A nappaliban ülök a kanapén, és azon gondolkodom, hogy mi van még a karácsonyi listámon. Igen, idén listáztam, hogy mi mindent kell még vennem vagy elintéznem, nehogy valami elmaradjon, mert az idei év stresszfaktora a memóriámat is egy kicsit megtépázta. Szerencsére a telefonomba mindent be tudok írni azonnal, amikor az eszembe ötlik, hogy mikor, mit lenne jó elvégezni. Bárcsak meg is tenné helyettem! De ez még nem a mai kor eleme.

A nappaliban karácsony körül egy kis átrendezés szükségeltetik, keressük a megfelelő helyet a fának. Ne legyen túl közel a radiátorhoz, ne verjük le a díszeket, ha ki-be járkálunk a szobából. Ezen kívül, jó, ha egy dugalj is van a fa körül a led égősor számára.

Régen azért nem így volt. Nem sok ledes cucc volt ismeretes. Emlékszem, ezüst színű masszív csipesz gyertyatartóink voltak, abba kellett beleszúrni a kis vékony gyertyákat, és óvatosan, tűzbiztonsági elővigyázatossággal feltenni a fára.

A ledes, színes égősor helyett kézzel készített színes fűzéreink voltak. Felteszem, nem mutattak valami jól a fán, dehát oviból, suliból több méter hosszúságút hoztunk, a szüleim meg felapplikálták a fára, mint apró kezek megbecsült munkáit. Emlékszem, amikor az én lányaim voltak ovisok, mi is aggattunk fonalsapkától kezdve kreppjézusig mindent a fa ágaira.

Ha már a fa díszítésénél tartunk, igazán ízléses képeket lehet találni a neten a szépen dekorált fákról. Színek, formák, méretek összhangja lesz édessége a szemünknek. Régen mindenféle díszünk volt, porcelán malactól kezdve a dióbölcsőig, a felismerhetetlen tárgyaktól a rendkívül törékeny manón át a malac orrú hóemberig, de tényleg minden. Na, meg a gomba.

Azért még lehetett fokozni a fa kaotikus kinézetét, ugyanis a retroemberek szerettek lesújtani jó sok sujtással a fára. Amióta felnőtt vagyok, ezeket az ezüst össze-vissza szálakat betiltottam.

Az ezüstcsomagolású konzum szaloncukorról se feledkezzünk meg, ha már az a téma, hogy mi kerüljön a fára. Borzalmas volt az íze, leginkább valami szappandarabra emlékeztetett, de az is lehet, hogy a tesóm cserélte ki szappandarabkákra a kilopott szaloncukrokat és csomagolta vissza a papírba őket. Merthogy a fáról nem igazán volt illdomos lelopni a szaloncukrokat.

Jó pár éve a gyerekek kérésére nem helyezünk szaloncukrot a fára, és ez az én lelki békémnek is jót tesz. Annyira megcsorbítja a Karácsonyfa tekintélyét, amikor nyitott, üres, szaloncukros papírok lifegnek az akkor már tűlevelektől kissé hiányos ágain.

Összességében a régi idők karácsonya is tudott szép lenni. Nem feltétlenül az ajándékozás volt a lényeg, bár tegyük szívünkre a kezünket, szerettünk ajándékot kapni, de az iskolaszünet, a szülők otthontartózkodása kiemelte ezeket a napokat a többi közül.

Idén rendhagyó lesz sok helyen a karácsony, lesznek, akik egyedül emlékeznek meg ezen az ünnepen a szeretteikről. Kívánom, hogy ők is megélhessék azt a nyugodt, biztonságot adó szeretetet, amit ez az ünnep megadni hivatott.

Borítókép: pexels.com