Kötelező volt-e a vitatott Covid-tánc?
Ha igen, az alapvetően befolyásolhatja az egész kezdeményezés megítélését, illetve akár munkajogi kérdéseket is felvethet.
Tovább borzolja a kedélyeket Makón a Farkas Éva Erzsébet polgármester közösségi oldalán múlt vasárnap megjelent Covid-videó. A zenés-táncos koreográfia – melyben az önkormányzat számos hivatali egysége, irodája, csoportja, illetve cége, intézménye is szerepelt – a minapi cikkünk kapcsán érkezett kommentek alapján is rendkívüli módon megosztja a makói közösséget.
Nagyon sokan úgy látják, a koronavírus-járvány második hullámának kellős közepén, amikor számos család szenvedett vagy szenved el súlyos veszteségeket, nem a tánc a legmegfelelőbb forma az összetartozás kifejezésére. Még ennél is érdekesebbek azok az információk, melyek azzal kapcsolatban jutottak el szerkesztőségünkhöz, miszerint finoman fogalmazva is „erősen ajánlott” volt részt venni ebben a produkcióban. Mint megírtuk, Mucsi Tamás, a DK önkormányzati képviselője, választókerületi elnöke is utalt erre egy Facebook-posztjában, ahol úgy fogalmazott: „a felvétel forgatását megelőzték a hírek, hogy nem őszinte mosollyal vállalta több szereplő sem”.
Ezt a lapunk által megkérdezett munkatárasak egy része is megerősítette.
Tudomásunk szerint bizony nem mindenhol fogadta egyöntetű lelkesedés az önkormányzat kezdeményezését, de hamar világossá vált, mert világossá tették: a részvétel, a szereplés olyan, mint az amerikai mozifilmekből is ismert „visszautasíthatatlan ajánlat”. Amire ugyan elvileg lehet nemet mondani, de gyakorlatilag nem nagyon érdemes, mondhatni, „kötelezően válaszható” a tánc.
Ha pedig így van, az legalább két dolog miatt sem lehet mellékes. Az egyik, hogy az egész kezdeményezés létjogosultságát és megítélését kérdőjelezi meg, ha nem a teljes önkéntességről szólt, azaz ha úgymond nem volt „szabad” a tánc. Ez rögtön más megvilágításba helyezheti a produkciót, mely elvben a közösség összetartását, összetartozását lett volna hivatott szimbolizálni. A másik, hogy adott esetben akár munkajogi problémákat is felvethet, ha ily módon egy a nyilvánosságnak szánt videóban nem a munkájukkal összefüggésben és nem önszántukból, hanem felettesük utasítására jelennek meg az önkormányzati munkavállalók.
Az ügyben megkerestük és megkérdeztük Makó polgármesterét és jegyzőjét is. Arról érdeklődtünk, hogyan zajlott a zenés-táncos videó előkészítése, teljesen önkéntes volt-e a részvétel, netán „kötelezően választható”. Arra is választ kértünk, akadtak-e olyan önkormányzati szervezetek, egységek, melyek nem akartak csatlakozni, s őket milyen érvekkel igyekeztek meggyőzni. Amint megérkeznek a feleletek kérdéseinkre, természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.
