1956 üzenete most is erőt kell adjon

Dr. Markó Csabával, a KDNP hódmezővásárhelyi alelnökével, a Szövetség a Városért Egyesület elnökével beszélgettünk 1956-ról, annak máig ható üzenetéről.

– Minden évben október 23-án emlékezünk az 1956-os forradalomra és szabadságharcra. Miért olyan fontos ez az ünnep nekünk magyaroknak, vásárhelyieknek?

– Az 1956-os szabadságharc a magyar történelem felemelő pillanata volt. A második világháború után magára hagyott és ismételten elárult, a kommunistáknak koncul odadobott magyar népnek elege lett és azt mondta, hogy nem kér a szovjet elnyomásból. Magyar hazafiak és a pesti srácok felvették a harcot az akkori világ egyik leghatalmasabb haderejével. Bár a függetlenségért vívott harc elbukott, ’56 szellemét már nem lehetett palackba zárni. A nagy szovjet birodalom megreccsent és bár lassan, de elindult a végső széthullás felé. Méltán lehet erre büszke minden magyar.

– Sorsszerű volt végül a kommunizmus bukása?

– Szerintem egy utópisztikus, alapvetően emberellenes és kivitelezhetetlen elképzelésről van szó. A kommunizmus valójában egy történelmi zsákutca volt, ahol a haladás maximum a pártelit életszínvonalában volt érzékelhető. Azon nemzetek, akik megtapasztalhatták a „szakértő” kommunistákat, kellő bizonyosságot és benyomást kaphattak a sajátos fejlődés megkérdőjelezhetetlen tényéről. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy itthon mit műveltek a társadalommal a kommunisták. Rákositól Kádárig. Kényszermunkatáborok, kuláklistázás, padláslesöprés, kitelepítések, terror, megfélemlítés, vallásüldözés és a sort hosszan lehetne még sorolni. A magyar nép gerincét akarták megtörni, de nem jártak sikerrel.

– Sokan azzal próbálják védeni a kommunista ideológiát, hogy társadalmi igazságosságra törekedett.

– A szolidaritás és szociális érzékenység baloldali kisajátítása is szimpla hazugság. Mindezen fogalmak a keresztény szellemiség egyik alapját képezik, semmi közük a „világmegváltó” baloldali eszmerendszerhez. Többek között ezekből fakad a legnagyobb hazugság is, mégpedig az, hogy a kommunizmus alapvetően jóra törekedett, csak valahol, az út során kisiklott. Mivel ennek az ideológiának az egész alapfeltevése a lehetetlen megvalósítására, erőszakra és társadalmi csoportok egymás ellen való uszítására alapozta magát, kihasználva az alantas emberi ösztönöket, az emberi gyarlóságot és irigységet, ezért még csak nem is mondhatjuk, hogy alapvetően jót akartak volna. Ebből lett elege ’56-ban a magyaroknak.

– Milyen üzenete van ’56-nak a mai kor embere számára?

– 1956 elsősorban példát mutathat számunkra. Példát mutathat kitartásból, hazafiságból, rendíthetetlenségből. Azzal az elhivatottsággal, bátorsággal és elszántsággal kell nekünk is a jövőbe tekintenünk, mint ahogy ’56 hősei néztek szembe az ellenséggel. Dacolni a túlerővel, szembeszállni a nyilvánvaló hazugságokkal és nem engedni a magyar érdekek képviseletéből.

– Aktuális manapság ez a gondolat?

– Azt gondolom igen. Történelmi időket élünk, két világ harca zajlik jelenleg is: a normalitásé és az abnormalitásé. Ha belegondolunk, hogy Európának milyen kihívásokkal kell szembenéznie, kezdve az iszlám térhódítással, miközben az európai születésszámok radikálisan csökkenek, vagy ha például a koronavírus kialakulását összefüggésbe hozzuk a globális környezeti változásokkal, akkor jól látjuk, hogy belátható időn belül milyen súlyos problémák fognak előttünk tornyosulni. Megoldásokat egyelőre nem látunk európai részről, ehelyett az „érzékenyítés” minden formájával találkozunk. Ezzel próbálkoznak Magyarországon is. A lényegről elterelni a szót és marginális jelentőségű ügyeket felkarolni. Néha az az érzésünk, mintha a legfontosabb az lenne, hogy az óvodások mesekönyvében két herceg szerelméről tudjanak a kicsik olvasni. Gyakorlatilag a kisebbség akarja ráerőltetni az akaratát a többségre. Ez a folyamat sokkal előrébb tart Európában és sokkal súlyosabb tüneteket mutat, mint nálunk, de jobb odafigyelni és ragaszkodni a józan ész diktálta tisztánlátáshoz.

– Magyarország viszont jól kezeli a kihívásokat.  

– Magyarország egyfajta „bezzegország”, a jó értelemben véve. 1956-ban is az a magyar mentalitás tört utat magának, amelyik nem fogadta el az elnyomást és azt, hogy mások akarják megmondani, hogy mi a jó neki. Aki nyitott szemmel jár a világban, az látja, hogy milyen összehangolt támadás zajlik évek óta Magyarország ellen. Ebben többek között szerepet játszik a határozott migrációs politika is, amely elutasítja a kötelező betelepítést és a kontrollálatlan bevándorlást. Ez útjában áll bizonyos elképzeléseknek. A kettős mérce alkalmazása is világosan tapasztalható velünk szemben. Ami pedig a legelszomorítóbb, hogy ehhez a Magyarország elleni folyamatos támadáshoz hazai támogatást is kapnak azok az erők, akik a klasszikus, keresztény alapokon álló Európa lebontásában érdekeltek. Most nem úgy kell harcolnunk, mint azt tették elődeink ’56-ban, de a tét nem kisebb.

– Mi a tét?

– A tét a megmaradás, bármilyen elcsépelten is hangzik. Hogy Európa megmaradjon európainak, a sokféle, színes kultúrák békés egymás mellett élésének varázsával, a szolidaritással, azon európai értékekkel, amelyekre joggal lehetünk büszkék és hogy Magyarország is megmaradjon magyarnak, a saját szokásainkkal, értékrendünkkel. Magyarország és a magyar emberek nem kérnek a kioktatásból, az iskoláztatásból. 1100 éves államisággal rendelkezünk, dicső múlttal, számtalan eredménnyel és sikerrel. Semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint a tőlünk nyugatabbra elhelyezkedő, szerencsés történelmi csillagzat alatt született nemzetek.

– Hódmezővásárhely szempontjából van ennek jelentősége?

– Hogyne lenne! Egyáltalán nem mindegy Hódmezővásárhelyen sem, hogy országosan, vagy Európában milyen irányba mennek a dolgok. Ne legyen kétségünk, ha a jelenlegi baloldali összeborulás nyerne, akkor teljesen más irányba vinnék az országot, megnyílnának a határok a migránsok előtt is. Ráadásul Hódmezővásárhely közel van a déli határhoz, pár éve megtapasztalhattuk, hogy mit jelent, ha százával jelennek meg a harmadik világból érkező fiatal, életerős férfiak az utcákon. Ha a mostani szivárványkoalíció nyerne országosan, akkor egy nagyon pesszimista forgatókönyvet tudok elképzelni, ahogy az a történelem során egyébként mindig is történt, amikor a baloldal jutott hatalomra. Csődbe vitték az országot, vagy kiárusították, esetleg elárulták. Lehet választani, széles a paletta. Ennek látjuk hatását Vásárhelyen is. Egy békés, fejlődő városból sikerült pár év alatt egy olyan közösséget teremteniük, ahol folyamatos a gyűlölködés, a bizalmatlanság, miközben a város megtorpant, sorra bukja el a beruházásokat, érdemi munka és fejlesztés pedig nincs. Ez végtelenül elszomorító és sajnos ez jellemzi az egész országban a szivárványkoalíció tevékenységét. Ráadásul elég tisztán megmutatkozott az is, hogy a sokféle pártérdek miatt nagyon hamar össze is vesznek a koncon.

– Mindezek fényében milyen esélye van a nemzeti oldalnak a jövőben? 1956 szellemisége él még?

– A csendes többség nem kér abból a szemfényvesztő politikából, amit a baloldal képvisel. Hódmezővásárhelyen is egyre többen ábrándulnak ki a jelenlegi városvezetésből, mert nem azt várták, amit kaptak. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok körében is egyre népszerűbb a konzervatív-keresztény értékrend, amelynek pedig elengedhetetlen része 1956 szellemisége. Ráadásul a sok alaptalan támadás és a megbélyegzés miatt a mai világban már nem az számít forradalminak, vagy lázadónak, aki a mainstream politikai sodorban, vagy ha jobban tetszik, akkor a liberális „píszí” világában helyezkedik el, hanem aki felvállalja konzervatív nézeteit, a hagyományok tiszteletét, a kereszténydemokrácia európai örökségét. Erre lehet építeni. Ami pedig ebből következik, hogy egyre inkább igény van a világos beszédre, a tiszta gondolatokra.

– Hogyan tovább?

– Október 23-a egyértelmű iránytűként jelzi számunkra azt, hogy sokkal több van bennünk annál, semhogy játékszerei vagy elszenvedői legyünk egy világpolitikai játszmának, aminek hatásait mi is érezzük a hétköznapokban. Éppen ezért, amikor mindennapi küzdelmeinket kell megvívnunk az élet bármely területén, és kiállni igazunkért, akkor erőt tudunk meríteni ’56 üzenetéből. A siker pedig garantált, hiszen hinnünk kell benne, hogy az igazság mellettünk áll, bármilyen hangosan is harsogják a túloldalról ennek az ellenkezőjét. Ne dőljünk be a szemfényvesztők politikájának, bízzunk a józan ész erejében és bízzunk önmagunkban is. Van mire felnéznünk és van mire büszkének lennünk.