Csak nyugi!

Pár-kapcsolati klasszikus.

Ne stresszelj! Miért hergeled magad? Béke!… és társai, amivel őrületbe lehet kergetni azt, aki amúgy is felspannolt állapotban van. Nem tudom, mennyire szándékos, de a férfiak (is és bocs!) nagymesterei tudnak lenni ennek a tudománynak. Lehet, más is átélte már, hogy valami dráma közben ilyesmivel akarták nyugtatgatni, kábé nulla sikerrel, vagy inkább mínusz kettővel. Már hallom is a pasi hangot a fülemben, miszerint „neked semmi se jó”, illetve „én nem tudok jót tenni” és személyes kedvencem az „ezt már megbeszéltük és úgysem fog változni”. Ilyenkor érdemes a cipő halomba rúgni, esetleg a konyhába csörömpölni egyet: kinél mi a technika és a pecóban az útirány. A lelki nyugalom (látszólagos) megőrzésében viszont mintha az erősebb nem jobb lenne: néma verzióban a tévé merev bámulása, vagy magunk elé nézés, félhangos kombinációban tettetett újságolvasás, majd az ajtó becsapódásával, illetve a félmondatok valamelyikével kiegészítve, miszerint mi gondolkodjunk el; mi döntsük el, mit akarunk; ja és ő nem csinált semmit.

Ez általában igaz is. Szó szerint.

Hogy a bonyolult női lélek mellett mi alakítja a hasonló szituációkat, rejtély, de az biztos, hogy kiváltó ok lehet akár egy egyszerű kérdés is otthon. Ahol véleményt kellene mondani vagy a döntést segíteni. Ha nem jól választjuk meg az időpontot (meccs közben, közösségi médiás bambulás, netán étkezés vagy szerelés közben), nem biztos, hogy jól jövünk ki a helyzetből. Mondjuk, velünk se egyszerű, mert ha nem azt halljuk, amit szeretnénk, akkor az alapból rosszul esik és jövünk máris, hogy nézzen ő magába. Mi nők hajlamosak vagyunk ugyanabba a szituba belehajtani magunkat, amiben már ezerszer megfogadtuk, hogy legközelebb biztos nem tesszük.

 Aztán valahogy mindig felülkerekedik a remény, hogy hátha. Hát nem.

További feladandó területek – gyengébbik nem: mit szeretnél enni (mindegy, finomat, valamit); a tubusokat a végén nyomd; a szennyest a tartóba tedd; ez már több napja van rajtad – cseréld; ajándék ötletek önállóan; anyukám azt mondta… 

És az erős oldalon: elektromos eszközök működésének megértetése; vezetéstechnikai kérdések; Béla lelki válságba került – beszélni akar velem; írd össze, mit kell vennem. Beszélgetés lezáró pedig a mennyibe került és a mit mondtál? (nem hallottam).

A helyzet adott. A téma örök és kimeríthetetlen. A játék társas és új és mindig ugyanaz.

De a másik miatt talán még jó is.