A hét, amikor kiderült, hogy Márki-Zay és a korrupció nem is állnak annyira távol egymástól

A vásárhelyi balliberális polgármester és unokatestvére, Hadházy Ákos nyílt színi szópárbaja rámutatott: Márki-Zay számára a korrupció üldözése is csak egy olyan politikai termék, mely a hatalomra jutás eszközeként szolgál; ha a sajátjairól van szó, akkor szerinte nem bűn a visszaélés.

És akkor Hadházy Ákos kinyitotta a száját! A független, ellenzéki országgyűlési képviselő a Jobbik és Márki-Zay Péter borsodi jelöltjének választási bukását követően borította a bilit, és közösségi oldalán több bejegyzést is szentelt Bíró László visszaélésgyanús, megkérdőjelezhető cégei ügyei boncolgatásának. Többek között azt írta: „Ha Bíró nyert volna, nem csak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét.” Hozzátette, ez a fajta „szociális szövetkezetezés” a vizsgálatai alapján „alkalmas lett volna egy Korrupcióinfó illusztrálására”.

Később számos dokumentumot, bizonyítékot nyilvánosságra hozott. Hadházy több médiamegszólalásában kifogásolta, miközben a szociális szövetkezet célkitűzései szerint hátrányos helyzetű alapító tagok szociális helyzetét és munkafeltételeit javító öntevékeny szervezet, addig az általa vizsgált esetben jól menő vállalkozók és jogászok az alapítók, köztük olyanok, akinek Rodoszon van nyaralójuk, a fővárosi Andrássy úton lakásuk, tehát nem hátrányos helyzetű emberek, hanem kifejezetten jómódúak (via Hadházy). Ráadásul az 50 millió forintos támogatásból, „a legszegényebbek pénzéből” – kifogásolta – „a támogatás kisebbik része ment fizetésekre (köztük alapítók is kaptak bért!). A nagyobb rész elfolyott furcsa (kamu) célokra vagy saját cégekhez, vagy nagyon furcsa cégekhez” – részletezte dokumentumok, cégnevek és pontos számok kíséretében a Facebook-oldalán. A honatya arról beszélt, fontolgatja, hogy feljelentést tegyen, mert szerinte költségvetési csalás gyanúja merülhet fel.

Az ellenzéki marakodást mutatja, hogy Bíró – aki úgy védekezik: minden fillérrel elszámolt, s a hatóságok a pályázati elszámolást leokézták, vagyis minden szabályszerűen történt – meg Hadházyt akarja közben feljelenteni…

Márki-Zay coming outja: „számomra az még nem bűn…”

Vásárhelyi szempontból ennél sokkal pikánsabb és tanulságosabb azonban Márki-Zay Péter magatartása. A balliberális polgármester, MMM-elnök a sajtónak elismerte, Hadházy tájékoztatta őt jelöltjének zűrös céges sztorijáról, tehát már a választás előtt tisztában volt azokkal a körülményekkel, amelyek alapján Hadházy szerint büntetőeljárásnak lenne helye. Erről azonban október 11-éig, akár csak Hadházy, egyetlen szót sem szólt! Majd a súlyos választási kudarca után előbb azt írta:

„A jelölt elleni lejáratókampány tartalmi részei, pl. varroda (Hadházy): ez helyben érezhetően alig érdekelt valakit, a Fidesz ennyi támadási felületet mind a 106 ellenzéki jelölt ellen fog találni a jövőben is”.

Az ellenzéki politikusok közül – leszámítva a Jobbik vezéreit – Márki-Zay állt bele legerősebben a bukott jelölt mentegetésébe, történetének maszatolásába. Közösségi oldalán úgy fogalmazott, már a választás előtt bő egy héttel tisztában volt Hadházy álláspontjával, „miszerint a szociális szövetkezetek általában is a pénzlenyúlásról szóltak, miközben magán- és családi haszon érdekében foglalkoztattak munkanélkülieket.” Ugyanakkor magát több mint két éve kérlelhetetlen korrupcióüldözőként beállító politikus megjegyezte:

„Számomra az még nem bűn, hogy az uniós pályázatokban résztvevők önérdekből cselekedtek, saját ingatlanukat fejlesztették irodafejlesztés címen, saját maguk mellett ismerősöket vagy rokonokat is alkalmaztak, vagy magáncélra is használt eszközöket vásároltak – amennyiben ez sem amennyiben ez sem a törvényekkel, sem a pályázatok szabályaival nem volt ellentétes.”

Hadházy az unokatesónak: ez nem megbocsátható!

Ugye, milyen érdekes, hogy az a Márki-Zay, aki a Fideszt és a „fideszeseket” helyben és országosan folyton-folyvást korrupciós vádakkal támadja (attól függetlenül is, hogy volt-e az adott ügyben hatósági eljárás, netán az már meg is állapította, hogy semmiféle bűncselekmény nem történt), hirtelen milyen megengedő lett a saját politikai táborának „ügyeskedését” illetően? Ez már sokkhatásként érte Hadházyt, aki nyílt levélben tette helyre vásárhelyi unokatestvérét.

Ízlelgessük a független országgyűlési képviselő üzenetét. Hadházy elsősorban is – Márki-Zay fent kiemelt mondatait nehezményezte, mondván: „Péter szerint megbocsátható bűn, ha valaki egy közcélra (itt a legszegényebbek felemelésére) szánt EU-s pénzt úgy használ fel, hogy azzal a családja is jól jár – például a saját házát újítja fel valaki, vagy saját családtagját alkalmazza.” Felhívta unokatestvére figyelmét, „ha ezt az egészet nagyon megengedően ‘ügyeskedésnek’ nevezzük (a szociális szövetkezet sokkal több ennél), akkor engedjük meg, ügyeskedjen, de ne akarjon országgyűlési képviselő lenni!” Kiemelte: „óriási veszély, ha a sajátjaink tetteit relativizálni kezdjük”.

Eligazította Márki-Zayt, az ellenzék csak akkor lehet (valaha) sikeres, ha „a saját oldalunkon felbukkanó korrupciót ugyanolyan elánnal üldözzük majd, mint a Fideszét”, s „ha nem nézzük le annyira a választóinkat, hogy azt hazudjuk nekik: nálunk csak szentek vannak, bezzeg a Fideszben mindenki lop”.

A korrupcióüldözés csak politikai termék!

Hadházy Ákos munkássága tehát arra is fényt derített, a jelek szerint Vásárhelyen is érvényes a mondás: minden szentnek maga felé hajlik a keze. A héten, mely megmutatta, hogy a korrupcióra szavakban még oly érzékeny Márki-Zay Péter nemcsak takargatja, de – miután kiderült – még mentegeti is a saját politikai táborához kötődő korrupciógyanús manővereket. Hisz önös politikai érdekekből nemcsak elhallgatta a Hadházy által korábban tudomására hozott, egyértelműen súlyos bűncselekmény elkövetésére utaló információkat, de miután megbukott és lebukott, szintén önös politikai érdekekből tovább maszatol, relativizál. Mi ez, kérdezzük, ha nem korrupt magatartás? És mit várhatunk, mit várhatnak a vásárhelyiek egy olyan politikustól, akit figyelmeztetni kell rá, ne relativizálja saját politikai oldalának zűrös ügyeit, ad absurdum: ne nézze le, ne nézze „hülyének” a választóit?

Innentől fogva véleményünk szerint egyértelmű, hogy Márki-Zay számára a korrupcióüldözés sem több, mint egy közönséges politikai termék, mely a hatalomra jutás eszközéül szolgálhat.