1944. október 15-ről osztott meg néhány fontos információt a vásárhelyi Pintér István
Az alábbiakban olvashatják Pintér István munkáját:
1944. augusztus 23-án Románia nem először és nem utoljára állt át az ellenségeink oldalára. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, államfő 1944. augusztus 29-én kinevezte a Lakatos Géza miniszterelnök által vezetett kormányt. Ennek a kormánynak a legfontosabb célja a fegyverszünet megkötése volt. Az 1944. szeptemberi koronatanácsi és minisztertanácsi tanácskozások után szeptember 28-án Faragó Gábor altábornagy, a csendőrség felügyelője által vezetett küldöttség indult Moszkvába. Ennek tagjai voltak még gróf Teleki Géza professzor (gróf Teleki Pál miniszterelnök fia) és Szent-Iványi Domokos miniszteri biztos. A küldöttség sikeresen megérkezett Moszkvába és október 11-én a Molotov által a szövetségesek nevében előterjesztett előzetes fegyverszüneti feltételeket aláírta. Korábban 40-50 éven keresztül azt olvashattuk a legkülönbözőbb munkákban, hogy a “kiugrás” nem volt megszervezve. Ez nem felel meg a valóságnak. 1944. október 11-én Dálnoki Miklós Bélával, az 1. magyar hadsereg parancsnokával közölték – az előzetesen már megbeszélt jelmondatot, – hogy az oroszokkal fel kell venni a kapcsolatot, a németeket meg kell támadni és a rendre és fegyelemre maximálisan figyelni kell. Ugyanezt közölték Dálnoki Veress Lajossal, a 2. magyar hadsereg parancsnokával, ill. az általa küldött küldött Geréb alezredessel, aki árulónak bizonyult, Budapesten Bakay Szilárd altábornagy volt az I. hadtest parancsnoka, aki egy rendkívül kemény, a kormányzóhoz hű parancsok volt. Ő dolgozta ki Dr. Hardy Kálmán altábornaggyal, a folyamőrség parancsokával Budapest katonai védemét. A németek Bakay Szilárdot október 8-án elrabolták. Helyette Aggteleky Béla altábornagyot nevezték ki az I. hadtest élére. Október 14-én Lakatos Géza miniszterelnök összehívta a kormányt a két németbarát miniszter kivételével, hogy elpróbálják az október 15-i koronatanács lefolyását. Október 15-én reggel ifj. Horthy Miklóst, a kormányzó fiát elrabolta Otto von Skorzeny alezredes alakulata. Ezután következett a koronatanács. Ezt követte Edmund Veesenmayer teljhatalmú német követ fogadása, ahol a kormányzó bejelentette, hogy eddigi ellenségeinktől fegyverszünetet kértünk. Ezt követően a magyar államfő proklamációját és hadparancsát olvasták be a rádióban. Sajnos a későbbiekben Vörös János vezérkari főnök parancsát olvasták be a rádióban, ami ellentétben állt Horthy Miklós kormányzó hadparancsával. Lakatos Géza miniszterelnök a kormányzói kiáltványból kihúzta azt, hogy a mai naptól Németországgal hadiállatban állunk, valamint azt, hogy nem fegyverszünetet kötöttünk, hanem fegyverszünetet kötünk. Ez a magyar hadsereget – érhető módon – rendkívül módon megzavarta a fronton és a hátországban is. Sajnos az 1. magyar hadsereg parancsnoka és a 2. magyar hadsereg parancsnoka sem a kiadott utasítások szerint cselekedett, pedig előre közölték velük, hogy a vezérkar bármilyennemű parancsa ellenére is az államfő parancsát kell végrehajtani, aki akkor a legfelsőbb hadúr és egyben a magyar hadsereg főparancsnoka volt. A fegyverszünet meghiúsulásának politikai és katonai okai voltak. Politikai vonalon Lakatos Géza miniszterelnök volt az, aki a legtöbb hibát elkövette. Emellett a kormányzó úr tévedése volt abban a helyzetben Veesenmayer tájékoztatása. Az is kétségtelen, amennyiben a kormányzó kimegy az 1. magyar hadsereghez a frontra, akkor – ha ki tud odáig jutni -, akkor több esélyünk lett volna a sikerre. A tények alapján személyes felelősség terheli dálnoki Miklós Bélát és dálnoki Veress Lajos tábornokat, akik mindent tudtak és mégsem cselekedtek. Ha csak leteszik a fegyvert az oroszok előtt, akkor már másképp alakulhat a helyzet és Magyarország megmenekülhet a pusztító végkifejlettől. A budapesti I. hadtest parancsnokát, Aggteleky Bála altábornagyot saját tisztjei tartóztatták le, mert sajnos nem gondoskodott a saját személyes védelméről. Tehát összefoglalva a tények és források alapján nem vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, államfő volt a döntő felelős a fegyverszünet végső kudarcáért.
(Forrás: Pintér István)
