Se szivar, se pezsgő – Churchill, a pénzember és adóssághalmozó
A Magyar Nemzet szombati számában, a Lugasban, Lázár János legújabb könyvével foglalkoztak. A „Nincs több pezsgő” című könyvről készült írást most a Promenad.hu-n is elolvashatja!
Rengeteg tanulmány, dokumentum és könyv elemzi Sir Winston Leonard Spencer Churchillnek, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökének tevékenységét, annak világpolitikai hatását. A mostani kötet több szempontból is rendhagyó: ötszáz oldalon még senki nem taglalta a politikus pénzügyi tevékenységét, amely Adolf Hitler elleni harcában is lényeges helyet foglalt el. A könyvet David Lough ismert befektetési és adó tanácsadó jegyzi, aki óriási kutatómunkával térképezte fel lépésről lépésre a politikus összes financiális döntésének hátterét és eredményét – egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig.
Másrészt azért is különleges e kiadvány, mert ritka, hogy egy korábbi miniszter és egykori államtitkára könyvkiadásba vágjon. A korábban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János és Csepreghy Nándor mégis vállalkozott erre. Okát sokan kérdezhetik, Lázár maga adja meg a választ: ,,Vajon egy politikus miért vállal szerepet a legújabb, sajátos szempontú Churchill-életrajz kiadásában? Különösen akkor, ha olyan nemzet fia, amellyel szemben a könyv főszereplőjének múlhatatlan adóssága van, hiszen felelősség terheli, amiért az angolszász bombázók – hadászati szempontból már aligha indokolható módon – 1944-ben földig rombolták Budapestet. Magyarként talán nincs okom szobrot állítani Churchillnek. (Igaz, európaiként annál több okom van meg védeni emlékműveit a szobordöntőktől.) Politikusként, közszereplőként ugyanakkor jó okom van arra, hogy ezt a könyvet ajánlott olvasmányként tegyem le a polgárok és a választott képviselőik asztalára. Lapjairól kiderül ugyanis, amit a pályám során magam is fölismertem: a közügyek intézőinek cselekvési szabadságát alapvetően határozza meg anyagi függésük vagy függetlenségük. E könyv legizgalmasabb fejezetei épp erről szólnak. Sir Winston Churchill saját függetlenségi háborújáról, amely során ugyanolyan ádázul verekedett, mint a londoni parlamentben vagy hazája ellenségeivel a világ legkülönbözőbb harcterein. Hogy e küzdelemből győztesen került-e ki, arra az olvasónak magának kell választ adnia…” – fogalmaz Lázár János.
David Lough kutatómunkájában a legfőbb mankót az jelentette, hogy Churchill döbbenetes módon hivatalos iratai között hagyta magánbankszámla-kivonatait, valamint kiadási-bevételi jegyzeteit, továbbá befektetési jegyeit. Külön csemege, hogy ezek közül több is szerepel illusztrációként fotókon. Az utókor számára pedig meglepő, hogy egy világpolitikát befolyásolni képes miniszterelnök meg sem próbálta eltüntetni azokat a bizonyítékokat, amelyek zömmel adósságairól, szerencsejáték-veszteségeiről tanúskodnak. Így az olvasó képet kaphat arról, hogy Winston Churchill mekkora vagyont költött szivarra, ruhákra, utazásokra, pezsgőre, autókra.
Ahogy a kötetben az időben haladunk előre, ennek is kiderül az oka: kompenzálásról van szó, ellensúlyozandó, hogy a politikus dacolt a kihívásokkal, őrlődött politikai döntésein, a feszültséget pedig így vezette le. Azt azonban sosem felejtette, el, hogy honnan jött: öt évvel apja halála után úgy forgatta a pénzt, hogy mai árfolyamon számolva már egymillió fontos bankszámlával rendelkezett. Ám nem sokkal később fordult a kocka, jött az adósságlavina.
A szerző rámutat: Churchill hivatali munkájában és pénzkezelésében egy közös van, mégpedig a kockázatvállalás. A kezdeti spórolás a politikus ötvenes éveire már rég a múlté, hiába a feleség, négy gyermek, mégis 2,5 millió fontnyi deficitet sikerült felhalmoznia. Az író megjegyzi: Churchill számláit tanulmányozva ennyi rossz és mindent egy lapra feltevő döntéssel sosem találkozott. A megfontolt fiatal Churchillből idős korára komplikált, megfejthetetlen elmeállapotú, megfáradt, olykor depresszív, adót is megkésve vagy egyáltalán nem fizető, beteges világpolgár lett. Borítékolható, hogy a XX. század egyik politikai ikonjáról alkotott kép a kötet végére megváltozik. Hogy kinek és hogyan, az egyéni döntés, ugyanis a szerző rafinált módon nyitva hagyja az olvasónak az állásfoglalás lehetőségét, figyelve arra, hogy nyíltan még véletlenül se befolyásoljon senkit.
(David Lough: Nincs több pezsgő – Churchill és a pénz. Lázár János és Csepreghy Nándor kiadása, Budapest, 2020, 528. oldal. Ára: 5999 forint)
Forrás: Magyar Nemzet
