Ausztrián keresztül a Dolomitokba – túrabeszámoló I. rész

Honnan jött ez a hajmeresztő ötlet, hogy a cseppet sem közeli hegycsoportosulás kerüljön fel bakancslistámra? A történet egészen két évvel ezelőtt őszig nyúlik vissza amikor is túravezetőm barátom, Haller Mihály számolt be nyár végi túrájáról. A képek, videók és a hozzájuk tartozó történetek annyira lenyűgöztek, hogy eldöntöttem nekem is látnom kell. Leginkább a Három Nővér monumentális hármas csúcsa érdekelt. Az egyik legalkalmasabb idő a magashegyi túrához a nyár vége vagy tavasz eleje, ezért esett a választás augusztus utolsó hetére. A tavalyi év egyéb okok miatt részemről kimaradt, ám az újabb túra történeteket olyannyira elhatároztak, hogy idén mindenképpen belevágjak.

Hosszas várakozás után végre elérkezett augusztus, annak is vége, így végre elindulhattunk a közel 1000 km-re található Dolomitokba. Autóval vágtunk neki kalandtúránknak, amely öt napig házunk is volt hiszen szállást nem foglaltunk. Indulásunk napján későn indultunk el így az este az osztrák-magyar határon ért minket. A második napon a vírushelyzet ellenére szabadon léphettük át az osztrák-olasz határt, kora délután megpillanthattam a Dolomitok híres-nevezetes szikláit, előbb csak távolból autóból, majd testközelből.

Antorno-tó – természetes láp-tavacska

Antorno-tó – természetes láp-tavacska

A nemzeti park kapujában

A Paternkofelnél (Monte Paterno ahogy többek ismerik) található nemzeti parkba a magyar fizetésekhez képest kissé borsos ár miatt tétováztunk megéri-e belépőt venni. Végül az igen kedvező időjárás-előrejelzés miatt bízva a szép napnyugtában és másnap az ugyancsak csodás napkeltében megvettük a belépőt. Igen meredek szerpentinen 2300 m-es magasságig jutottunk fel. Alföldi szemmel abszolút egyedi látvány tárult szemeink elé.

Délután, a túrából visszaérkezők

Turistaút tengerszint felett 2300 m-rel

A légvonalban 3 km-re és 450 m-rel alacsonyabban fekvő Antorno-tó

Virág a rövid nyárban

Meglepő mód igen sokan voltak fent túrázni. Például egy egész parkoló csak a lakókocsival érkezőknek volt elkülönítve. Napnyugtáig már csak néhány óra választott el minket, ezért csak a parkoló közelben sétáltunk.

Az egyik parkoló

Szelfi késő délután

Alacsonyodó napállásban egy ritka pillanat, amikor csak egy turista sétált bele a fotóba

A várva várt napnyugta hozta mesés színeit. Nem minden nap szemléli vásárhelyi ember 2300 m magasan a naplementét. A nyüzsgő túrázók száma a napfény csökkenésével szinkronban csökkent, a nem túl távoli hegy mögött egyszer csak eltűnt a nap. Nem csak a túrázók, hanem a napközben még kellemes 20 fok közeli hőmérséklet is ütemesen csökkenésbe kezdet a mérsékelten lengedező szélben.

Még éppen az egyik hegy “horizontja” felett

Lakókocsival érkezők számára fenntartott parkoló

Eközben felkelt a Hold

Az utolsó aranyló napsugarak

A rövid ujjút hosszúra kellett cserélni miközben egyre szebb színek bontakoztak ki a hegyek ölelésében. A hűvösre forduló időben csaknem sötétedésig szemléltük a napnyugtát. Végül beköltöztünk autónkba és megbeszéltük a másnapra tervezett egész napos túra terveket. Estére sajnos felhők takarták az eget, a csillagos ég megfigyelését persze nem adtam fel, bíztam a pontos időjárás-előrejelzésben, ezért szűk 4 óra alvás után hajnal 3-kor felébredtem… Folytatás a következő részben.

Napnyugtával csökkent a turisták száma

A legjobb időpont portrézni

Panoráma

Izzó felhők a hegy mögött

Főszerepben a kék óra

Miközben itthon kánikula volt a hegyekben pulcsit kellett előkeresni

Írás és fotók: Bodrogi Attila