Rendvédelem-történeti konferencia előadója volt Vincze Gábor

„Mögötted a törvény – előtted is az legyen!” A Magyar Királyi Csendőrség és kora – címmel tartott szakmai konferenciát az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (ÓNTE) és a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság (SZBMRTT), s bemutatták a dévaványai műgyűjtő, Kürti Béla csendőr-relikviáiból összeállított kamara-kiállítását is.

A szakmai tanácskozást Kertész Péter, az ÓNTE ügyvezető igazgatója és Parádi József, a rendvédelmi társaság elnöke nyitotta meg. A konferencián Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze Alföldi Vilma nyugalmazott történész-levéltáros izgalmas és egyben megrendítő, Az „ellenség” gyermekei című könyvét mutatta be. A részben önéletírásnak, részben történészi szakmunkának tekinthető műből megtudható, milyen sors, üldöztetés várt 1945 után azokra, akiknek az édesapja 1945 előtt csendőr volt.

Vincze Gábor az 1956 utáni megtorlások „csendőr-száláról” beszélt. 1959-ben elővették „csendőrkártyát”, és másfélszáz volt csendőr ellen indítottak nyomozást, majd a katonai bíróságok 19-et ítéltek halálra. Az előadó két példán érzékeltette, mennyire tartós volt a kommunista bosszú. Mindkét ügyben negyven évvel korábbi, 1919-es, vélelmezett bűncselekmények elkövetésével gyanúsították meg az illetőket. Az első esetben egy 82 éves volt csendőrről van szó, aki ellen végül magas kora és bizonyítékok hiánya miatt megszüntették a nyomozást, de haláláig figyeltette az állambiztonság.

A másik esetben 1919-ben egy csendőrkülönítményt vezető katonatisztet azzal gyanúsítottak meg, hogy augusztus elején személyesen részt vett több kommunista – közöttük Kukovecz Nana festőművésznő, akinek nevét ma is utca viseli Szegeden – meggyilkolásában. Bár a felsorakoztatott nagy létszámú tanú egymásnak teljesen ellentmondó vallomást tett, az illetőt ennek ellenére halálra ítélték és kivégezték. Végkövetkeztetése az volt, hogy a kommunisták az 1919-es tanácsköztársaság bukása után negyven évvel később is képesek voltak bosszút állni a vélt vagy valós sérelmeikért.

A konferencián korábban Parádi József ismertette a határszéli csendőrség létrejöttét, működését, Olasz Lajos szegedi egyetemi tanár beszélt a légicsendőrség történetéről, Kiss Gábor Ferenc egyetemi tanártól egy 1930-as évekbeli csendőrgyilkosság történetéről és visszhangjáról hallhatott a népes hallgatóság. A konferencia második felében – amely iránt továbbra is nagy volt az érdeklődés, s a járványhelyzet ellenére az ország távolabbi helyeiről is jöttek érdeklődők – Ravasz István hadtörténész fejtette ki véleményét arról, hogy volt-e egyáltalán csendőr-puccs kísérlet 1944 nyarán.

Arany-Tóth Attila

közönségkapcsolati munkatárs

Emlékpont