Kapunyitási pánik

Némi szünidős szusszanás után (már ha volt), az idei, nem szokványosnak mondható esztendő őszi hónapjai is sosem tapasztalt izgalmakkal indultak.

Nyilván, minden új iskolai esztendő hat a nebulók és pedagógusok közérzetére (elég vegyesen, a többség inkább depis, de vannak kivételek), a szülőknek pedig leginkább a pénztárcájára. Bár most lehet, többen mégis várakozással tekintettek a tanévkezdés felé, annak reményében, talán visszatér az élet a korábban megszokott menetébe. Nyilván az érzés a régi, a tapasztalások minden szereplőnél rögtön újak: egyből a kapunál, mert nem lehet oktatási intézmény területére lépni, csak dolgozóknak és diákoknak; a klasszikus, nagy, ünnepélyes évnyitás helyett egyszerűbb/online/szűkített/kiscsoportos megoldásokat alkalmaztak mindenütt. A bevált füzet-, könyvcsomagok és egyéb tanszerek mellé bekerült a maszk és a kézfertőtlenítő a gyerekeknél, átrendeződtek a termek, szaporodtak a feliratok a folyosókon, nőtt a technikai személyzet létszáma a takarításban és a konyhán, hogy eleget tudjanak tenni a betartandó előírásoknak. Új technikai megoldások születtek a tisztaság fenn- és betartására, az ügyintézésre, a szülői értekezletek megtartására.

Még csak pár napja tart a tanév, de a feladatokat tekintve, mintha hónapok teltek volna már el. A legendáriumban a 2020-as esztendő több más mellett az online oktatás miatt is emlékezetes marad, nem csak az iskolák, de a családok életében is. Annak minden jó oldalával és negatívumával együtt. Mert mindkettőből akadt bőven. A nehézségek mellett, hasznosítandó ötletek és új technikák is beépültek a mindennapjainkba. A kényszerűség fejlődést, és sok, nem várt tapasztalatot is hozott, ami később akár hasznunkra is válhat. Nyilván rengeteg problémát és feszült helyzetet is generált a szituáció, amit sokan sokféleképpen oldottak meg. De összességében a közös cél, a megoldandó feladatok együttműködésre és egymás segítésére is sarkallt minden résztvevőt a területen.

És új felismerésekre is. Amiket valahol mélyen mindig tudtunk, csak nem fogalmaztunk meg, de most a bőrünkön tapasztalva tudatosult bennünk. Hogy a legnagyobb kincs az egészség. És a megőrzéséért mindannyian felelősek vagyunk. Ahogyan másokért is. Hogy jó közösségben lenni. Munkahelyre/iskolába/ óvodába/járni. A saját hivatásunkat/szakmánkat gyakorolni. Találkozni. Az apró dolgoknak is örülni. Szabadnak lenni. Utazni. Megölelni a másikat. Egymás mellett, a tanáriban/padban ülni. Tanulni, játszani, szeretni, vágyakozni.

Sokan szorongva gondoltak szeptember elsejére. Mi indul el és hogyan. Mire lesz lehetőség és meddig. Mit tudunk tenni és mi múlik rajtunk… Nem tudjuk.

De a jövő elé hittel és bizakodással kell állnunk. Most van itt az ideje.