„Célom volt, hogy igazi otthon, közösség létezzen községünkben”

Bár Székkutas képviselő-testülete egyhangúlag szavazta meg Kovácsné Rostás Erzsébet díszpolgárrá avatását, a címátadásra még nem kerülhetett sor a járványügyi helyzet miatt, így az ünnepség egy későbbi időpontra tolódik. Ez azonban nem állta utunkat – megkerestük Erzsébetet, és arra kértük, meséljen arról, hogyan tett hozzá a község életéhez az elmúlt évtizedek alatt, további terveiről, céljairól. Interjú Kovácsné Rostás Erzsébettel, Székkutasi Olvasókör elnökével, és bátran kijelenthetjük, hogy igazi lokálpatriótával beszélgettünk.

Kutasi Hírek: Mindig is székkutasi lakos volt, ma is itt él. Hogyan foglalná össze röviden az elmúlt éveket?

Kovácsné Rostás Erzsébet: Székkutas csicsatéri tanyavilágában születtem. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak. Ez határozta meg a család életmódját 18 éves koromig. Az általános iskolát Csicsatéren, a számomra példaképet jelentő Berei tanító házaspárnál végeztem. Egészségügyi szakközépiskolába jártam Hódmezővásárhelyre, 1975-ben érettségiztem. Azóta a székkutasi egészségügyi alapellátásban dolgozom. Körzeti nővérként 1991-ig, azóta fizioterápiás asszisztensként végzem a mozgásszervi betegek helyben történő ellátását, kezelését az egészségházban. A 40 éves szolgálati idő után nyugdíjasként 2015-óta közreműködői megállapodással látom el munkámat.

Kutasi Hírek: Foglalkozott időközben mással is?

Kovácsné Rostás Erzsébet: 1992-ben megismertem a biztosító szakmát. Egy biztosító társaság termékeit ajánlottam 2003-ig. Ezt követően alkuszként segítem ügyfeleim számára a legkedvezőbb biztosító és igényük szerinti szolgáltatás megtalálását.

Kutasi Hírek: Két gyermeke is van.

Kovácsné Rostás Erzsébet: Így van. 1982-ben családot alapítottam a párommal, Kovács Istvánnal. Családi házat építettünk Székkutason, melyet azóta is szépítgetünk. Gyermekeink Szilvia és Ákos. Az ő felnevelésük, taníttatásuk meghatározta ezeket az éveinket.

Kutasi Hírek: Sokat köszönhet Székkutas az Ön faluért végzett munkájának. Mikor csatlakozott a község képviselő-testületéhez?

Kovácsné Rostás Erzsébet: 2002-től 2006-ig, majd 2010-től 2014-ig képviselőként tevékenykedtem. Az első ciklusban a Székkutasi Víziközmű Társulat alapító tagjaként szorgalmaztam a szennyvíz hálózat kialakítását, mely 2015-ben valósult meg. A második ciklusomban kulturális tanácsnoki teendőket is elláttam. Csaknem 40 évig szociális bizottsági tagként is segítettem a község működését. 2004-ben képviselőként indítványoztam a helyi nyugdíjas klub szerveződését, mely azóta is működik. Aktív közösség alakult ki, gyakran szervezünk programokat, kulturális tevékenységeket.

Kutasi Hírek: Maradjunk a civil kezdeményezéseknél. Önnek mindig is fontos volt, hogy Székkutas ne „csak” egy község legyen, hanem mindenki otthon érezze itt magát. Úgy tudom, sokat tett a közösségi életért.

Kovácsné Rostás Erzsébet: Így igaz, igyekeztem! A civil, kulturális élet, a helyi közösségek igen meghatározóak számomra.                 1999-től 2006-ig a Székkutasért Egyesületben tevékenykedtem.

 2000-ben a ’70-es, ’80-as évek ifjúságának nosztalgiázni szándékozó tagjaiból megalakítottuk az Örök Ifjak Klubját (ÖFI). Februárban ünnepeltük megalakulásunk 20 évfordulóját. Örömmel találkozik a csoport évi 3-4 alkalommal. Szép rendezvények, baráti beszélgetések, kirándulások gazdagítják a jelenleg 35 fős csoport kapcsolatát. 2002-ben ifjúsági klub alakítását motiválta, segítette az ÖFI. 3 évig folytatták a klubéletet.

Kutasi Hírek: Mi a helyzet az Olvasókör háza táján?

Kovácsné Rostás Erzsébet: A Székkutasi Olvasókört 14-en alapítottuk meg 2008-ban. A célunk az volt, hogy felpezsdítsük a község kulturális életét, és ápoljuk a hagyományokat. A Széchenyi által megálmodott olvasókör mozgalom Hódmezővásárhely környékén anno igen népszerű volt, így ezek a rendszerváltozás után újjáéledtek. A helyi tanyai olvasókörök mintájára, a mai igényekre formálva művelődési, közösségi élet szervezésére nagyszerű keretnek és formának bizonyult Székkutason is ez a szerveződés. Összeállítottuk első éves programunkat: költészetnap, gyermeknap, néptánccsoport alapítása óvodás és iskolás gyermekekkel, szüreti hagyományőrző programok valósultak meg. Szobrokat is állítottunk közadakozásból: Hugo Hartung emlékére 2009-ben, Gregus Máté, falunk megalapítójának tiszteletére 2011-ben, majd iskolánk falára domborművet helyeztünk el. Mindhárom nagyszabású avatóünnepség keretében történt. Csatlakoztunk az Olvasókörök Szövetségéhez, ami az országos programok, találkozók során sok információval, ötlettel szolgál napjainkban is. A sóshalmi és hódmezővásárhelyi olvasókörökkel több közös rendezvényünk volt. Gregus Mátéról falunk megalapítójáról vetélkedőket szerveztünk, meghívásra mi vettünk részt olvasókörök vetélkedőin. Író-olvasó találkozókat szerveztünk a környékbeli írók műveinek megismertetése céljából. Könyvkiadásra is vállalkoztunk Labozár Antal: Egy prímás vallomása c. verseskötetének I. kiadására 2012-ben. 11 alkalommal tartottunk Nagyszabású Néptánc gálát minden tavasszal a gyermekek tánctanulásának bemutatására a környékbeli csoportok meghívásával.

A Kistérségi Kulturális Kerekasztal is segítette több éven keresztül térségi szinten a kulturális tevékenységek összehangolását, közös programok megvalósulását. Több színvonalas rendezvényen is részt vett olvasókörünk. A községi óvodával, iskolával, könyvtárral, civil csoportokkal jó kapcsolatot, együttműködést alakítottunk ki.

Ötletünk alapján az adventi koszorúkészítés a község szökőkútjára 2011 óta történik, ez már hagyománnyá vált. A gyertyagyújtások programja az utóbbi években a Községi Önkormányzattal közösen valósul meg. Civil pályázatokat is benyújtottunk, több alkalommal támogatást is nyertünk, melyet az olvasókör technikai, vendéglátási kellékeire, programokra, működési kiadásaira fordítottunk.

Öt éven keresztül a téli hónapokban felnőtt társastáncoktatás élményével gazdagodtak az érdeklődő párok. Kézimunkaszakkörünk aktív kiállítója a falunapoknak és más rendezvényeknek. Festőművészek és amatőr festők több alkalommal mutatták meg alkotásaikat kiállításukkal a Murgács Kálmán Művelődési Házban. A magyar kultúra napja alkalmából négy évben szerveztünk programot. Három évben iskolai rajzverseny alkotásaival készült falinaptár, melynek kiadásához támogatóink voltak, s a község minden családjához eljuttattunk. A derekegyházi palacsintafesztiválon többször is részt vettünk. 2014-től a „Kultúrházak éjjel-nappal” országos programsorozathoz csatlakozva színesítettük a februári eseményeket a művelődési házban. 2015-ben festő és képzőművészeti tábort, 2016-ban hagyományőrző tábort szerveztünk az emlékházban. Olvasókörünk tagja a Puszta Ötös Egyesületnek is, mely öt település közös programjában, együttműködésében érdekelt.

Több kirándulást szerveztük az ország nevezetes tájaira, városaiba. Rendszeresen látogatjuk az ópusztaszeri Skanzen Puszta-Feketehalmi Olvasókör évente megrendezett találkozóját. 2017-től 2019-ig EFOP pályázat konzorciumi tagjaként segítettük az általános iskola közösségi programjait. Olvasókörünk az Olvasókörök Szövetsége vándorbotját vehette át 2018-ban. Az országos találkozó keretében a Sóshalmi Olvasókörtől kaptuk meg, melyet 1 évig őriztünk. Felemelő élményt jelentett, amikor 2019. augusztusban a Vereckei-hágónál adtuk vissza a szövetségnek a vándorbotot.

Kutasi Hírek: Nagyon sok mindent tett a településért. Mit jelent Önnek Székkutas?

Kovácsné Rostás Erzsébet: Számomra születésem óta meghatározó Székkutas. Célom volt, hogy igazi otthon, közösség létezzen községünkben. Fiatal koromban is megtaláltam itt ezt a lehetőséget. Gyermekeim felnőtté válása után ismét ötleteimmel törekedtem a helyi lehetőségek kihasználására. Természetesen ehhez olyan társakra, civil csoportokra találtam, akik partnerek, együttműködők, segítők közös céljaink megvalósításában. Az önkormányzat is maximálisan támogatja a közösségek működését, hiszen az önkormányzat számára is fontosak a civilek, s a civilek sem működhetnek az önkormányzat nélkül.

Kutasi Hírek: Milyen további célokat, terveket tűzött ki?

Kovácsné Rostás Erzsébet:Az élet céljainak beteljesülését mindenki maga irányítja. Én azt gondolom, elégedett lehetek sorsommal. Úgy érzem, a sok-sok munka eredményes volt. Igazi barátokra találtam. A családomban megtaláltam a boldogságot, megértést. A továbbiakban a régóta várt, cseperedő kis unokáim, Leno, Hanna és Mara fogják bearanyozni az életem. Szeretném nekik is átadni a magyarságtudatot, a hagyományainkat, hogy gazdag mesevilágunk könyvtárából minél többet ismerjenek meg a nagymamától.

Természetesen a civil közösségekhez való tartozás is fontos számomra. Szeretném a virtuális kapcsolatok világában, hogy valóság maradjon a személyes barátságok, közösségek ereje. Ehhez a község – általam is régóta vágyott – falukemencéje gyümölcsöző lehetőség lesz. Az ifjúságnak is ezt kívánom, hogy a nehéz feladataik mellett szakítsanak időt közösségi programokra. Megéri!

forrás, fotó: Kutasi Hírek