Elvették mert hagytuk, visszatért mert hittük!
A 80 évvel ezelőtti 2.bécsi döntés évfordulóján kívánom megosztani gondolataimat minden szívében magyar nemzettársammal a jelenlegi határaink mindkét oldalán élőkkel és a nagyvilágba elszármazottakkal egyaránt. 1920 június negyedikén szembesültünk azzal a kérlelhetetlen döntéssel,amely elvette tőlünk azt amit őseink vérükkel szereztek és tartottak meg nekünk ezer éven át.
A nemzetünket letaglózó és ezer éves országunkat megcsonkító ütés első kábulatából felocsúdva rájöttünk,ez még csak a kezdet. A természeti erőforrásainktól megfosztva,termelőeszközeink elrablása folytán halálra vagyunk ítélve mint ország és nemzet egyaránt. Az egyetlen módja megmaradásunknak az összetartásunk lett ,amihez hitünk adott erőt!
Hittünk otthonainkban,iskoláinkban,templomainkban .Hittünk az ünnep és hétköznapjainkban.
Hittünk abban,hogy csak elvették és nem elveszítettük azt ami mindörökké a miénk kell,hogy legyen!
A hitünk a miénk volt azt nem tudták elvenni,pedig sokan akarták és akarják ma is.
Néhány év alatt talpra állított országunk csak úgy lehetett sikeres,hogy a munka és tudás egyformán jelen volt mindennapjainkban.
A revízió lehetőségéről soha nem mondtunk le és nem mondhatunk le soha!
Az 1940 augusztus 30.-án életbe lépett döntés értelmében visszakerült országrész lakossága örömujjongva fogadta a bevonuló honvédségünk. Meg is volt rá minden okuk,ők már megtapasztalták milyen szülőföldön idegennek lenni. Sajnos ma is ez sorsuk,de töretlenül hisznek benne,hogy nem hagyjuk őket cserben. Nekünk sincs más dolgunk,mint hinni benne és tenni érte mindennap ,hogy megmaradjunk magyarnak magyar hazában.
Akik elvették azok nagyon jól tudják,hogy elveszíteni akkor fogjuk,ha elfelejtjük!
Ezért emlékezzünk mindennap;
Hiszek egy istenben,Hiszek egy hazában,Hiszek egy isteni örök igazságban,Hiszek Magyarország feltámadásában!Ámen!
vitéz Détár Zoltán.
