Kiszombor látványosságait fedeztük fel

Igazán kalandos, meglepetésekkel teli út áll mögöttünk. Indulásunkkor az elsődleges célpontunk a messze földön híres kukorica útvesztő volt, amelyet eddig még nem fedeztünk fel, így izgatottan vágtunk neki az útnak. Első megállónk a maroslelei út mellett, az autópálya közelében található bányatavak voltak. A szikrázó napsütésben szinte adta magát a téma. Igen sok madár talált élőhelyet itt, amennyiben nem megyünk beljebb az úton javasoljuk másoknak is itt álljanak meg. A forgalmas autópályától mindössze 2 km-re egy oázis.

Ezután nem sokat késlekedve célba vettük Kiszombort, ahová már bekanyarodás után mindjárt a Rónay-kastély tűnik fel. Itt természetesen megálltunk, fotóztunk, filmeztünk és ekkor meglepetésünkre a banktól egy hölgy jött ki akinek közbenjárásának köszönhetően már tárt karokkal vártak az útvesztőben. A község határában ugyancsak megállásra “parancsolt” egy szép tó, itt kacsákkal találkoztunk. A kukorica útvesztőben Endrész Erzsébet és az ott dolgozó önkéntesek nagy szeretettel és zsíros kenyérrel vártak minket. A terep felmérése után mi is kipróbáltuk az útvesztőt. Egy élmény volt bolyongani a kukoricásban. Minden útvesztőbe érkező kap egy térképet a jobb tájékozódás érdekében. A 100 m széles és 400 m hosszú útvesztőben bizony akár egy órát is bolyonghatunk, a nyári melegben ajánlott egy palack ásványvízzel elindulni. Endrész Erzsébettől megtudtuk, hogy 2004-re nyúlik a vissza az útvesztő története, amely amerikai ötlet alapján kelt életre Kiszomboron. Minden évben más-más mottója van, idén az emlékezés, Trianon jegyében telik.

További segítő szándékú közreműködésnek köszönhetően Borsi Sándort amatőr, ám annál nagyobb tudással rendelkező helytörténészt ismertük meg. Ő kalauzolt el minket az 1859-ben épült Rónay-kastélyban, így nem csak kívülről, hanem belülről is szemügyre vehettük a szebb időket megélt kastélyt. A részletes kalauzolás közben a kastély történetét is megismertük. A régi állapotát 1957-ben egy nagy átalakítás után vesztette el; az eredetileg egyszintes épületből kétszinteset “varázsoltak”, ráadásul számtalan válaszfallal szűkítették le az eredetileg hatalmas belső teret. Ekkortól több funkciót is ellátott az épület, hagyma tároló, baromfitelep, magtár is volt. 2000-ben egy kisebb felújítás keretében a tetőt és a toronyba vezető lépcsőt rekonstruálták. (Teljes interjú a videóban.)

Fotós beszámolónkat kezdjük az elején, egész pontosan a maroslelei út melletti bányatónál, amely sok-sok madár otthona.

Kiszomborra érkezés előtt még megálltunk egy szép helyen.

Amint beértünk a községbe a szinte adta magát a kastély, hogy lencsevégre kapjuk.

Kiszombor határában egy csodálatos tó található, egy könnyed sétára megéri megállni. Ottjártunkkor a napon sütkérező kacsákat zavartuk meg délutáni sziesztájukban. Innen már csak 1,5 km az útvesztő.

A kukorica útvesztő bejáratánál egy térkép ad támpontot merre is haladjunk annak érdekében, hogy ne tévedjünk el. Szerencsére nem kell fejben tartani a térképet hisz amikor nekivágunk a kalandos útnak egy “kézi” térképet kapunk.

Az általunk nemes egyszerűséggel fogadótérnek elnevezett helyen sátrak adnak hűs árnyékot, a vendégszerető önkéntesek pedig friss vízzel és zsíros kenyérrel várnak minket. Itt adott interjút nekünk Endrész Erzsébet, a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör elnöke.

Az útvesztő kettő kilátóval is rendelkezik, az egyik nagyjából a kukoricás közepén foglal helyet. Itt kedvünk szerint pihenhetünk meg vagy nézhetünk szét, a kiszombori glóbuszok is kitűnően láthatóak. Egy kis erőgyűjtés után a sűrű kukoricásban folytathatjuk utunkat.

Endrész Erzsébet közbenjárásnak köszönhetően Borsi Sándor amatőr helytörténész tartott idegenvezetést a Rónay-kastélyban.

Az épület belseje szűkös természetes fény megvilágítással rendelkezik, áramforrás híján helyenként zseblámpával közlekedtünk a termek között, az emeletre vezető lépcsőkön. Ekkor ismertük meg a 161 éves kastély történetét.

Végül pedig a toronyba is felmehettünk. A községre kitűnő panoráma mutatkozik, alig győztük kapkodni fejünket merre és mit nézzünk.

A légvonalban 22,6 km-re lévő szegedi Dóm tornyait is felismertük a horizonton, sőt az éppen légi szúnyoggyérítést végző repülőgépek kontúrjai is felismerhetőek egy fotón.

Korábbi idegenforgalmi, természetjárással kapcsolatos felvételeinket ide kattintva tekinthetik meg.

Videó: Somogyi József

Fotók: Bodrogi Attila