„Merre tovább, Európa?” – Markó Csaba írása

„Merre tovább, Európa?” címmel jelent meg a Szövetség a Városért Egyesület elnökének, a KDNP hódmezővásárhelyi titkárának írása a Kereszténydemokrata Néppárt lapjában, a Hazánkban. Markó Csaba írását most a Promenad.hu-n is elolvashatják!

“Merre tovább, Európa?

Oswald Spengler német filozófus fejtette ki A Nyugat alkonya című művében, hogy a történelem során különböző kultúrák jönnek létre, lépnek a virágzás fázisába, majd végső sorsuk óhatatlanul a pusztulás lesz. Könyve megírásának időpontjában szerinte a nyugati civilizáció már a végóráit járta, tekintve, hogy a virágzás korszaka valamikor a középkorban lehetett. Spengler szerint egy kultúrkör, civilizáció egy idő után megmerevedik és bár ideig-óráig a gazdasági teljesítmény, a jólét képes elterelni a figyelmet a problémákról, a folyamat akkor is a pusztulás felé visz. Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása című nagyívű értekezésében pedig arról ír, kvázi megerősítve ezzel Spenglert, hogy a civilizációk nem állandók, azok folyamatosan változnak és értelemszerűen halandók. Emellett Huntington azt mondja, hogy a nyugati civilizáció mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal, ahol már nem politikai alapon kell elképzelni a szembenállást, hanem sok esetben kulturális szempontból feszülnek egymásnak az erők.

Ha a két filozófus könyveit forgatjuk és látjuk a szemünk előtt zajló képsorokat, amelyek beszámolnak a nyugati világban zajló eseményekről, akkor óhatatlanul is felmerül a kérdés bennünk, hogy valóban itt a vég? Ismerve az eseményeket, a kiváltó okokat, illetve a liberálisok és szélsőbaloldaliak által aktuálisan felkarolt természetes rend elleni lázadást megelőző, vagy ezzel akár párhuzamosan is zajló folyamatokat a világban, könnyen juthatunk arra a következtésre, hogy elérkeztünk Orwell disztópikus látomásához a gondolatrendőrségről és az újbeszélről. És ez most nem is egy rossz álom képében, hanem a vegytiszta valóság erejével robog felénk.

Minden előzetes magyarázat nélkül kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedek során, a Nyugat fokozatosan kezdi feladni önazonosságát, hagyományait és sok évszázados kipróbált tartóoszlopait. Már megszámolni sem tudjuk, hogy szerte a nyugati világban hány politikus és véleményformáló csatlakozik ahhoz a mainstream áramlathoz, amely egy átlagos, vagy egy nem kellően érzékenyített szemlélő számára semmi jót nem ígér a jövőre nézve. Amikor természetessé válik, hogy történelmi nagyjaink szobrait döntögetik le és semmibe veszik a többségi társadalmak által elfogadott normákat, akkor meg kell szólaljon a vészcsengő.

Egy többszörösen elítélt bűnöző szerencsétlen halála miatt jelenleg éppen szétverik az általunk megismert nyugati világot. Fizikai és szellemi valójában is veszély fenyegeti az európai, angolszász értékrendet. A könnyen manipulálható tömegnek sajnos fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Persze ez a folyamat nem most kezdődött, hanem az álszent és hazug, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava mögé bújó 1789-es forradalmi terrorral és világmegváltó hazugságokkal, melynek csupán egy újabb hulláma csapott fel most.

Az Egyesült Államokból induló és Európára is átterjedő őrület minden bizonnyal ideig-óráig fog csak tartani, a sok fosztogató és a meglévő rend ellen harcot hirdető újbaloldali, marxista zavargó egyszer csak hazamegy, vagy megelégeli a hatalom és kicsit erélyesebben hazatessékeli őket. A jelenleg zajló folyamat azonban jól látható és érzékelhető, komplexitásában pedig ijesztő következményekkel járhat a tradicionális eszmék, az évszázadok során kialakult hagyományok, a keresztény hit valós tanításából eredeztethető, de azt most önszántából feladó Európa számára.

Akárcsak a mostani elmebaj felkarolása, sok más esetben is tetten érhető a sokat kritizált világrend lebontására irányuló próbálkozás. A mesterségesen támogatott, pénzelt és irányított migráció is pontosan azt a célt szolgálja, hogy a magát egyre inkább feladó Nyugat tovább gyengüljön. Amikor a többség próbál igazodni a kisebbséghez, amikor a többségi kultúra veti magát alá a kisebbséginek – és ennek még tapsikolnak is a Willkommenskultur idiótái -, és amikor a többségi társadalomnak kell szemlesütve elfogadni az egyre terebélyesedő természetellenes devianciák erőszakos nyomulását, akkor itt lenne az ideje annak, hogy a normalitás is szót kapjon.

Amikor hamis princípiumok válnak példaképpé, akkor nem árt figyelmeztetni arra, hogy hová vezet ez az út. Ha a nyugati világ nem eszmél fel minél hamarabb ebből a delejes, a jóléti államok kínálta szabadságból, vagy inkább szabadosságból táplálkozó, az egészséges ellenálló szervezetet meggyengítő állapotból, akkor egész egyszerűen egy új civilizáció, semmilyen valós értéken nem nyugvó, leginkább a másság hamis tiszteletében kimerülő kultúrkör lép a mostani helyébe.

A szobrok döntögetése, a történelem meghamisítása, letagadása és átírása sehova sem vezet. Egyrészt nem lehet egy történelmi eseményt, vagy személy tevékenységét egy későbbi korszak normáival szemlélni és ítéletet mondani felette, másrészt ha ezt vesszük alapul, akkor végeredményben nem marad semmi, amire végül igazodási pontként tekinthetnénk. A történelem nem fekete és fehér, a folyamatos változás és egymásra kölcsönhatást gyakorló események alakították a ma létező állapotot. A mai szobordöntögetők logikájával élve, legvégül arra kellene ráeszmélnünk, hogy valójában semmi sem marad, amit megőrizhetnénk anélkül, hogy az újbeszél gondolatrendőrségének egyre erőszakosabb kiszolgálói, vagy éppen megtévesztett követői ne sütnék ránk a bélyeget. A hangos és erőszakos véleményformálóknak, és az ehhez sok esetben asszisztáló lokális hatalmaknak és a globális médiaterrornak azonnal gyanússá válik valaki, aki esetleg nem áll be szó nélkül, birka módjára a sorba. Aki nem hajlandó elfogadni az újmarxisták által erőltetett és azt egyedül üdvözítőnek tartott dogmákat, az könnyen a partvonalon találhatja magát. Jobb esetben meg nem értettnek, rosszabb esetben fasisztának bélyegzik. Ismerjük már ezt a jól bevált bolsevik trükköt a történelemből. Roger Scruton kiváló angol filozófus Futóbolondok, csalók, agitátorok című művében rántja le a leplet erről az álságos baloldali gondolkodásról és az azt alátámasztani igyekvő hazug filozófiai próbálkozásról, amelynek végső célja a tudat teljes átformálása, a szavak kisajátítása és azok más tartalommal való megtöltése.

A múlt teljes eltörlésére nem ez az első és minden bizonnyal nem is az utolsó próbálkozás. 1789 szellemi örököseinek 20. századi kivetülése volt a kommunizmus, amelynek vörös zászlajára tűzött hagymázas elképzelései sem állták ki az idő próbáját, sőt már eleve a megvalósításuk is teljességgel lehetetlen volt. Ha visszautalunk a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavára, akkor szépen rá tudjuk vetíteni azt a kommunizmus valóságára. A szabadságot jól példázza az egyet nem értő „reakciós” elemek elleni könyörtelen fellépés, majd a testvériség jegyében legyilkolt 100 milliós nagyságú áldozati szám tekintetében mérni is tudjuk az egyenlőség megvalósulásának fantasztikus hatását. Mintha nem tanulnánk a történelemből, sajnos mostanság is nap mint nap látjuk azokat a kényszeredett intézkedéseket és azt a szolgalelkű megfelelési kényszert a korábban nagyra becsült nyugaton, ahol a többségi társadalom már önként és dalolva hajtja a fejét a véleményterrort szolgáló 21. századi guillotine alá.

Mélyen gyökerező ideológiai szembenállás vívja harcát jelenleg is a világban. Ebben szükségszerű, hogy egy modern, európai, keresztény és konzervatív gondolat is utat törjön magának ahhoz, hogy felvegye a versenyt az új hódítókkal szemben. Ha ennek a most zajló trendnek és véleményterrornak nem sikerül gátat szabni, akkor előbb-utóbb Európának befellegzett. A többségnek nem lenne szabad megriadnia attól, hogy kimondja: igenis a kisebbségnek kell idomulnia a többséghez és nem fordítva. Elég volt a liberális dekadenciából fakadó individualizmusnak, amely arra esküdött fel, hogy mindent tönkre tegyen, ami értéket képvisel egy közösség, egy nemzet, az antik és keresztény alapokon nyugvó nyugati világ számára. Éppen ezért minél hamarabb vissza kell találni a gyökerekhez, a valós kereszténydemokrata elvekhez, a sokszínű nemzetek Európájának büszke tudatához.

Dr. Markó Csaba, a KDNP hódmezővásárhelyi titkára“