Lengyel vendégek toppantak be a városházára, ásványvizet és mézeskalácsot is kaptak

Ma kora délután váratlan vendégek érkeztek a városháza elé: két sportosan öltözött, csomagokkal megrakott kerékpáros, akiken látszott, már hosszú út van mögöttük.

Csakhamar kiderült, hogy Hódmezővásárhely lengyel testvérvárosából, Zgierz-ből érkeztek, és az ottani polgármester, Przemysław Staniszewski üdvözletét is elhozták – egy sünis kulcstartóval együtt – városunkba. A sündisznó Zgierz híres szimbóluma, egy ottani gyermekmese hőse, akinek még szobrot is állítottak a városban.

A szerencsés véletlen műve, hogy Dr. Márki-Zay Péter polgármester éppen akkor lépett ki az épületből, amikor megérkeztek, így közös képek készítésére is azonnal adódott alkalom. Testvérvárosunk váratlan, de nagy örömmel látott vendégei megtekintették a városháza épületét és a dísztermet, ezután pedig hideg ásványvízzel, kávéval és egy kis mézeskaláccsal kínáltuk a tikkadt vándorokat.

írja a városi híroldal, melyre Cseri Tamás képviselő is reagált.

Vendéglátás Vásárhelyen, most

Ma délután lengyel testvérvárosunkból érkezett két látogató városunkba. Az utat Pozsonyig vonattal, majd onnan biciklivel tették meg. Értelemszerűen kitikkadva, fáradtan érkeztek meg a Polgármesteri Hivatalba, városuk polgármesterének ajándékával. Márki-Zay természetesen büszkén fotózkodott velük egyet, majd megkínálták őket, idézem: „hideg ásványvízzel, kávéval és egy kis mézeskaláccsal”. Mézeskaláccsal augusztusban! Én elhiszem, hogy csóróság van, kivéreztetve térdel városunk két és fél év szakértői városvezetés után. De akkor is, könyörgöm! Ne legyünk már ilyen igénytelenek! Hát nem lehetett volna azt a két embert átvinni például a Kispiacba? Belekerült volna 10 ezer forintba? Csak a polgármester havi költségtérítése több mint 100 ezer forint, ez nem fért volna bele? Én nem tudom mi folyik itt, de az ember már lassan szólni is szégyell, az állandósult, pusztító igénytelenség miatt.

A poszthoz rengeteg komment is érkezett

Komolyan, már Márkiék helyett szégyelljük magunkat, ahogy lejáratják városunkat.

Szomorú, hogy csak ennyire tellett-

Szégyellem magam helyette, vásárhelyiként és magyarként! Így múlik el minden régi jó hírnevünk!

Istenem, hát már egy ebédre sem futja?