Olvasói levél: A nagy társadalom átalakító magányossága 2. fejezet

Az alábbi olvasói levél érkezett kedden szerkesztőségünkhöz, változtatás nélkül közöljük.

„A nagy társadalom átalakító magányossága 2. fejezet

Valamikor a középkorban a gazdag emberek különlegesen díszített ruhákban jártak, fitogtatva a gazdagságukat. Manapság az uborkafára kapaszkodott percemberek ilyen gúnyát nem ölthetnek, de van más helyette. Persze, hogy persze, az első napon, a választási győzelem után, ahogy bemegy a polgármesteri hivatalba Eduárd örömtől elfúló hangon bezsebeli az előre köszönők mosolyát. Megáll egyik-másik híve mellett, parolázik, biztat mindenkit, hogy most már jobb lesz, győztünk… És akkor beindul az örömködő borzongás: kirúghatok embereket, megalázhatok bárkit… Végre megtanulják, hogy ki vagyok én és mától nem nézhetnek át felettem… Ez az új gúnyám, a szép, a mindenki által megcsodált gúnyám. És az ötleteim…na azokat pláne mindenki dicséri. Így legelnek juhok a belvárosban és külügyi referenst alkalmazok… Nagyköveteket hívok ebédre vagy csak látogatásra, elvégre az én kis államomban erre is szükség van, hogy lássák, mekkora formátumú polgármestere van a városnak.

Ezek mellett van egy komolyan veendő feladatom: fent kell tartani a gyűlöletet és ahhoz meg értek, ugyebár. A hívek, az istenadta hívek várják a beszédeimet, a szemfényvesztő szeánszokat, amikor lassú, már-már erőltetett behízelgő stílusban beszélek sokat, de keveset mondok. Én is élvezem a hangomat hallani és a hívek is.”

A nagy társadalom átalakító magányossága első fejezetét ITT olvashatja.

Valami felbosszantotta? Valami bántja? Panaszkodjon, írja meg, ha valami nem tetszik, valami botrányosra, valami elkeserítőre, valami szomorúra vagy éppen valami örömtelire bukkan Hódmezővásárhelyen vagy térségében! Email-címünk: [email protected], valamint nyitva áll Panaszládánk is!