Kirándulástipp: a pósteleki kastély

Póstelek Gyula és Békéscsaba között helyezkedik el, Vásárhelyről alig több, mint egy óra alatt oda lehet érni autóval. Annak ellenére, hogy egy kastély romjairól beszélünk, érdemes adni neki egy esélyt. Látszik, hogy valaha szebb napokat élt meg az épület és a hozzá tartozó csodálatos kert.

A kert meseszép, a közepén megbújó tó békáknak, halaknak és kacsáknak ad élőhelyet.

Noha viseltes az épület, és táblák jelzik az omlásveszélyt, azért a látogatók mégis bemerészkednek az alagsorba. Én is így tettem.

A kastély történetéről így ír a Wikipédia:

“A kastély három szintre tagolódik: mélyített földszint (alagsor), magasföldszint és emelet. A alagsor ablakait díszes kivitelű vasrácsok védték. Az alagsorban a kastély urainak kiszolgálásához szükséges helységek, tárolók voltak. Az épület homlokzatának két fő dísze a két ovális alakú két grófi címer volt. A manzárd tetőt cserép borította. A tető még 1952-ben viszonylag ép volt. A külső falakat japán vadszőlővel futtatták be. A kastélynak két bejárata volt. A díszes kapuk kovácsolt vasból készültek. Az épület főbejárata a szalonba vezetett, ahol mindkét oldalon márvány kandalló díszlett. Innen az emeletre két lépcső vezetett fel. A lakosztályok falait különböző színű plüss tapétával borították. A szobákat a fal színéről nevezték el. Valamennyi szobában a csempekályha színe megegyezett a tapéta színével. 1944 őszén a kastély tulajdonosai elmenekültek, a kastély lakatlanná vált. Az ínséges időket élő környékbeliek leszaggatták a falról a tapétákat és ruhákat készítettek belőle.

A II. világháború után a kastélyt államosították. Gyógypedagógiai intézetet szerettek volna létesíteni a kastélyban, de mindez csak elképzelés maradt. A lakatlan kastély állapota folyamatosan romlott. A 60-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták. Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak. 1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá, majd a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került. 1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladataként a kéményeket és az omladozó falakat lebontották.”