Márki-Zay kikotyogta, hogy Székkutastól koppintották a birkaprojektet
A jelek szerint tényleg a takaros, kétezer fős községhez méri magát a „Szabadon Fejlődő Vásárhely”. A polgármester azt is leszögezte: semmi akadálya, hogy a juhok hízzanak.
A napokban megírtuk: újabb mérföldkőhöz érkezett Márki-Zay Péter „városfejlesztése”. A balliberális városvezetés, Fejes Péter képviselő (MMM – Tiszta Vásárhelyért) és felesége, Szabó Margit „Momó”, a polgármestert támogató Vásárhely Jövőjéért Egyesület elnöke, illetve a hódtói pihenőparki diverzgyep „atyja”, Sirkó Zoltán kertészmérnök bábáskodása mellett rackanyájat telepített „biofűnyírónak” egy brutálisan gazos (azaz: diverzgyeppel borított) önkormányzati ingatlanra, a belvárosba, a Szabadság térre, bérházak, iskola és templom közelébe. Cikkünkben megjegyeztük, Márki-Zay és az őt támogató közösségi felületek (kézivezérelt) kommunikációja alapján úgy tűnik, Hódmezővásárhely már nem a hasonló méretű, megyei jogú városok riválisának tekinti magát, hanem olyan „szabadon fejlődési” pályára repül rá, ahol a takaros, kétezer fős kis községhez, Székkutassal versenyezne. Ami finoman fogalmazva is sajátos…
Mára kiderült, jó helyen kapiskáltunk. Márki-Zay ugyanis kikotyogta, tényleg Székkutastól koppintották a birkaprojektet. A 80 millió forintból fenntartott városházi propagandamédia kérdésére – miszerint valóban meglepő, hogy rackajuhok jelennek meg a városban – elfecsegte, „nem forradalmi a megoldás abban az értelemben, hogy a környékbeli településeken már előfordult ilyen”. (Itt jegyezzük meg: a megyeszékhelyen urbanizálódott, Botka László mellől busás fizetésért Vásárhelyre telepített riporter bajusz alatti mosolya azért sok mindent elárult arról, hogyan gondolkodnak a hétköznapi emberek a belváros közepén állomásoztatott rackanyájról!) A sértettnek tűnő polgármester láthatóan nehezményezi, hogy portálunk felhívta a figyelmet a helyzet visszásságára, mert azon kesergett: „a helyi sajtó most, ugyanaz a sajtó, ugyanazok az emberek, akik gúnyolják ezt a megoldást, ők ugyanezt dicsérték egy-két évvel ezelőtt, amikor Székkutason hasonló megoldást alkalmaztak.”
Nos, a jelek szerint Márki-Zay még mindig képtelen meglátni a fák között az erdőt, illetve nem érti, miért nem szerencsés összehasonlítani az almát a körtével. Avagy egy falu élhetőségének szempontjai korántsem azonosak egy megyei jogú város versenyképességének feltételeivel, még így a 2020-as években sem.
Amikor az MMM-vezér munkaidejében véletlenül nem miniszterelnök-jelöltesdit játszik és ellenzéki előválasztást szervez, hanem az országos politikából való „levezetésként” Vásárhely ügyeire is jut energiája, jó lenne, ha rádöbbenne, hogy nem egy piciny község, hanem egy modernizálódni vágyó megyei jogú város vezetésére kente fel a helyi közösség. Egy olyan városéra, ahol egy elszerencsétlenkedett ötmilliárdos korszerű tudásközpontot, könyvtárat, közösségi teret, mélygarázst nem pótol sem egy hamburgerező bódéból kialakított könyvlerakat, sem egy zsebkönyv-automata, sem egy DK-s kerülettől „másolt” kuka-örökbefogadási kezdeményezés, sem akárhány belvárosi rackanyáj látványetetése. A különleges birkaiskola ráadásul nem fedi el azt a problémát sem, hogy a város – immár a polgármester által is elismerten – fuldoklik a „diverzgyepnek” is címkézett gaztengerben. Az embereket kevéssé érdekli, az önkormányzat cége vagy külsős vállalkozás tartja rendben a települést, de rendet és gondozottságot akarnak az igénytelenség helyett; érhető módon.
A polgármester amúgy a lakájsajtónak elismerte, jogosak lehetnek azok a fenntartások, hogy bizonyos részeken a juhok nemcsak a füvet tüntetik el, de (szagos) „nyomokat is hagynak maguk után”, ugyanakkor állítása szerint a Szabadság tér és a Vöröskereszt utca közötti zárt tér „egy olyan terület, amit csak a gaz, a fű miatt kell gondozni, nyilván pollenterhelés és egyéb okokból, tehát itt aztán semmi akadálya nincs, hogy a juhok hízzanak.” (Már csak azért is, mert az önkormányzat elbukta az ide tervezett munkásszálló-projektet. Is.) Továbbá kifejtette, a birkaprogram nemcsak költségtakarékos, de „egy rendkívül csendes, halk, zöld, környezetbarát, fenntartható megoldás, tehát én azt gondolom, hogy amikor Zöld Hódmezővásárhely programot indítunk, klímastratégiát alkotunk, akkor ez egy nagyon jó és követendő gyakorlat lehet”.
És ha már követendő gyakorlat, a továbbiakban is érdemes lesz figyelni, milyen mintákat les/csen még el Hódmezővásárhely új vezetése a „szomszédvár” Székkutastól, és hogyan élesíti a versenyt a Magyar Falu Program keretében. Megjegyezzük: tényleg lenne mit tanulni a községtől, melynek vezetése biztos szívesen ad további tippeket, ötleteket a tanácstalannak tűnő vásárhelyi balliberális új politikai elitnek. De biztos, hogy Vásárhely közössége is erre az irányra szavazott?
