Négyszázharminc éve fejezték be a vizsolyi biblia első példányának nyomtatását

A Bibliát először a 15. században, a huszita felkelés idején fordították magyarra, de nyomtatásban nem jelent meg, és csak korai másolatai maradtak fenn. Az első nyomdába került fordítás Komjáthy Benedek Az Szent Pál levelei magyar nyelven című munkája volt 1533-ban, ezt követte Sylvester János Újtestamentuma 1541-ben, majd Heltai Gáspár kísérelte meg 1551 és 1565 között a teljes kiadást.

Károlyi (Károli) Gáspár tudós reformátor a wittenbergi és svájci tanulmányok után 1563-ban lett a gönci gyülekezet lelkipásztora. Az apokrif leveleket is tartalmazó teljes biblia fordításának 1586-ban látott hozzá, ekkorra már pestisjárványban elvesztette feleségét és gyermekeit. Munkatársai ismeretlenek, az eltérő nyelvezetből arra lehet következtetni, hogy hárman lehettek, és az Ószövetség fordításában segítettek. Az Újszövetséget maga Károlyi fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is.

Károlyi egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített.

A nyomtatást Mantskovits Bálint műhelye Németalföldről kapott új betűkkel végezte, a papírt Lengyelországból hozták. A Károli-biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be, és ez alatt az időszak alatt 700-800 példány készült. A frissen elkészült részeket futár vitte Göncről Vizsolyba. A négy és fél millió betűt négy betűszedő napi tízezrével 450 napon át szedte, a nagy munka 1590. július 20-án fejeződött be (a főcímlapon a megjelenés ideje 1590. január 10.). A 2412 oldalas, mintegy hat kilogramm súlyú könyv három kötetben jelent meg.

forrás hirado.hu