Közveszélyes méreteket ölt az oltásellenesség – II. rész
Miközben a világ tudományossága vállt vállnak vetve, gőzerővel keresi a COVID-19 elleni vakcinát, a kutatók egy olyan ellenséggel is szembetalálják magukat, melynek aktivizálódása az egész társadalmat fenyegeti. Az oltásellenességről van szó, mely a legújabb felmérések szerint tíz éven belül nagyobb hatással lesz az internet közönségére, mint az oltáspártiak. Honnan ered a mozgalom, miért olyan veszélyes, és mindez hogyan függ össze az új típusú koronavírus elleni harccal? Erre keressük a választ.
Előző cikkünkben bemutattuk, hogy a brit „orvos”, Andrew Wakefield hamis kutatási eredményének, mondjuk ki: csalásának, átverésének talaján hogyan szökkent szárba az ezredfordulón az oltásellenesség szerte a világon. Az oltáskritikusok hangja mára – sajnos – egyre erősebb, ami az egész társadalmat, a beoltott, átoltott populációt is fenyegeti.
Az oltások ügye Wakefield nyomán egyfajta szabadságjogi vetületet kapott: mi kötelező, mi ajánlott? Jogosan kötelezhet-e bárkit egy állam arra, hogy gyerekét beoltsa, szemben a vallási, politikai vagy bármilyen egyéb meggyőződésével? Mi alapján kényszerítheti az állam valamire az állampolgárát, ami végső esetében a saját, személyes egészségéről szól? Azaz az egyén vagy a közösség szabadságjoga az erősebb? Az oltásellenes mozgalmak ennek a dilemmának a mentén bontakoztak ki, és indultak hódító útjukra.
A WHO kimutatásai szerint a kötelező védőoltások évente 2-3 millió ember (többségében kisgyermek) életét mentik meg közvetlenül, miközben további 1,5 millió főt közvetett módon óvnak a haláltól. A Föld több mint 7 milliárdos, dinamikusan növekvő lakossághoz képest ez elenyészőnek tűnhet, de más a helyzet, ha hozzátesszük: az oltások elmaradása áldozatainak jelentős többsége olyan országokból kerül ki, ahol a lakosság csökken. A WHO éves jelentése éppen azért mára az oltásellenességet az emberiséget fenyegető tíz legnagyobb egészségügyi kockázat egyikeként említi, többek között a légszennyezettség, a klímaváltozás vagy az éhezés, a megfelelő minőségű és mennyiségű élelem hiányának társaságában.
Látni és tudni kell, hogy számos veszedelmes kór esetében elég egy nagyon apró repedés a pajzson, és máris megvan a nagy baj! A WHO a COVID-19 kapcsán 80-85 százalékra teszi az átoltottság szükségességét ahhoz, hogy a teljes populáció biztonságban legyen. Általánosságban elmondható, hogy az Egészségügyi Világszervezet 93-95 százalékos átoltottságot javasol az egyes védőoltások kapcsán. Természetesen az ideális az lenne, ha mindenki megkaphatná, és mindenkinek be is lehetne adni a vakcinákat, de ez sok helyütt koránt sincs így. 2019-ben például az Egyesült Államok egyes államaiban 26 ezer gyereknek nem engedték, hogy megkezdje az iskolát, mert nem rendelkezett a kötelező oltások valamelyikével (valószínűleg az MMR-rel). Államonként eltérő viszont a szabályozás, van, ahol megengedőbbek, így vélhetően sokkal magasabb azok száma, akik nincsenek beoltva.
Mindeközben az oltásellenes – ahogy magukat hívják: „választáspárti” – szekta sem homogén. Korábbi kutatások szerint egy 15-20 százalékos tömb billegőnek számít, inkább bizonytalan, és orvosi érvekkel, racionális eszközökkel meggyőzhető arról, hogy adja be a védőoltást a gyereknek. A többiek nehezebben vagy egyáltalán nem meggyőzhetőek. A bizonytalan részre jellemző leginkább az úgynevezett „potyautas” magatartás. Ennek lényege, hogy nem adják be gyermeküknek a védőoltást, mondván, körülötte az iskolában, óvodában mindenki be van oltva, így a vírus nem veszélyezteti őt, egyúttal a vakcina mellékhatásaitól is megkímélik a kicsit. Egy 2018-as német példa azonban jól mutatja, hogy ez mekkora tévedés. Egy leukémián átesett kisfiú az óvodában kapta el a kanyarót egy olyan társától, akit a szülei szándékosan nem oltottak be. Sajnos a csontvelő-átültetésen átesett betegek nagyon korlátozott módon vagy sehogy nem kaphatnak védőoltást. A kanyaró sajnos legyőzte azt a szervezet, amelyet a leukémia nem tudott.
Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogyan kérdőjelezheti meg bárki egy olyan, évtizedek óta hatékonyan működő rendszer eredményességét, hatékonyságát és biztonságát, amely súlyos, fertőző betegségeket tüntetett el. Sokak szerint a válasz éppen ebben rejlik: az oltások sikeressége megalapozta az oltásellenes mozgalmakat. Eltűnt ugyanis a veszély, a fenyegetettség. Nem voltak nagy járványok, nem voltak tömeges megbetegedések. Itt-ott kialakulnak apróbb gócok (például kanyaró-járvány 2017-ben Romániában vagy 2019-ben Németországban), de tömeges megbetegedések nem történnek, ráadásul a halálozási ráták rendkívül alacsonyak. Ez mind-mind a magas átoltottságnak köszönhető. Az objektív fenyegetettség tehát megszűnt, így az a (téves) szubjektív képzet alakul ki, hogy nincs is szükség védekezésre. Nincs itt a betegség, senki nem betegszik meg, minek oltsunk be bárkit is? Ezt a társadalmi érzetet a racionális orvosi érvrendszernek sajnos nem sikerül minden esetben felülírnia.
Wakefield szektavezér híveinek egy másik lényeges érve, hogy az autizmus és a MMR összefüggése egyértelmű, hiszen az autizmus kezdeti felismerése és az MMR első körös oltása nagyságrendileg egy és ugyanazon fejlődési korszakba esik – a gyerek 11-13 hónapos korára. Az orvosi érv ezzel szemben az, hogy az autizmus nem az MMR miatt alakul ki, a felismerés pedig azért erre az időszakra esik, mert a gyermek ekkor ér olyan fejlődési szakaszba, ahol a szülő vagy az egészségügyi szakember az erre vonatkozó kezdeti jeleket képes azonosítani. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a gyermek épp ebben a fázisban milyen oltást kap. Az orvostudomány azt is cáfolta, hogy a kombinált vakcina túlzottan terheli a gyermeki immunrendszert: az MMR oltás semmivel sem károsabb, mintha egyenként adnák be a háromféle vakcinát, ráadásul akkor nem lenne elég egy oltás, hanem három kellene (plusz az ismétlők), így amellett, hogy állandó szurkálással „kínoznánk” a kicsiket, feltehetően a nap végén az átoltottság mértéke is alacsonyabb lenne.
A fent említett szabadságjogi megközelítésből kiindulva szinte természetes, hogy az USA vált az oltásellenesség központjává. A magukat „választáspártinak” kikiáltó közösségek a kötelező védőoltások megtagadását ugyanolyan szabadságjogi kérdésnek tekintik, mint például az alkotmányban rögzített fegyvertartási és -viselési jogot.
Egy 2019-es átfogó, globális egészségügyi kutatás azt mutatta meg, hogy a világ lakosságának 79 százaléka biztonságosnak, 84 százaléka pedig hatékonynak tartja a védőoltásokat. Érdekesség, hogy közel százszázalékos támogatási arány csak Bangladesben és Ruandában mutatkozott. Az is kiderült, hogy az észak-amerikai lakosságnak mindössze 72, az észak-európainak pedig 73 százaléka gondolja úgy, hogy az oltóanyagok biztonságosak. Kelet-Európában pedig mindössze 50 százalékos ez az arány! A szegényebb térségekben viszont sokkal jelentősebb a bizalom: Dél-Ázsiában 95, Kelet-Afrikában pedig 92 százalékos. A válaszokból az is kiviláglott, a népesség 6 százaléka nem oltatta be a gyermekét semmilyen oltással.
Az oltatlanok aránya Kínában volt a legmagasabb (9 százalék), majd Ausztrália és Ukrajna következett 8-8 százalékkal. Ukrajna esete azért sajátos, mert a posztszovjet blokk országaiban a védőoltásokba vetett bizalom általában magasabb, akár a nyugat-európai átlagot is meghaladja, míg az ukrán lakosság 30-40 százaléka bízik csak a védőoltásokban, amely az egész világon a legalacsonyabb aránynak számít.
Számunkra jó hír, hogy Európában belül Magyarország és Lengyelország érte el a legmagasabb arányt, itt 80-90 százalék közé tehető a lakosság védőoltásokba vetett bizalma. Az ukránok mellett erősen oltásszkeptikusoknak számítanak a felmérés szerint a franciák, a románok és a bolgárok (a bizalmi arányuk 40-50 százalék közé esik). A németek 60-70 százaléka tartja megbízhatónak a védőoltásokat, hasonló az arány az Egyesült Államokban is, ugyanakkor páldául Japán esetében jóval alacsonyabb a bizalmi index.
Ami az oltások gyakorlatát illeti, jelentősen eltér az egyes országok szabályozása. A magyar szabályozás az egyik legszigorúbb és leginkább kiterjedt oltási rendszert alkalmazza, hasonlóan a lengyelhez – ennek vélhető előnyeit és jótéteményeit nem győzték hangsúlyozni az egészségügyi szakemberek a COVID-19-járvány első hullámának idején. Az olaszok esetében 2014-ben lazítások történtek az oltások területén. Németországban is inkább a lazítás volt jellemző, de a már említett 2019-es kanyarójárvány miatt a kormány újra kötelezővé tette mindenkinek az ilyen jellegű védőoltást. Ki kell emelni, érdemi hatása van annak, ha egy védőoltás a kötelező kategóriából átkerül az ajánlottba. Egyrészről megváltozhat a finanszírozási kerete – drágább lesz, vagy egyáltalán pénzbe kerül –, másrészről a lakosság nem érzi a beadatáshoz szükséges nyomást. Ezt bizonyítja, hogy az olasz szabályozási környezet változása után az MMR védőoltással rendelkezők aránya 83 százalékra zuhant, amely hasonló arányú, mint a hírhedt Wakefield tanulmány utáni brit átoltottsági ráta. (E tekintetben megint csak érdemes megemlíteni, hogy bár egyelőre ezt nem mutatja ki tudományos kutatás, de Olaszországot akár ezért is sújthatta a közép-európai térségnél jóval durvábban az új típusú koronavírus-járvány.)
2019-ben a Századvég külön szondázta a magyar lakosságot is. Kutatásukból kiderült, a magyarok elsöprő többsége a védőoltások mellett áll, a lakosság kulcsfontosságúnak tartja a vakcinák alkalmazását, különösen a kisgyerekek esetében, és elviekben sem kifogásolja a betegségek megelőzésének e módját. A felmérés eredményei szerint a válaszadók 74 százaléka nélkülözhetetlennek tarja a védőoltásokat az egészségmegőrzés szempontjából, további 15 százalékuk pedig inkább egyetért, mintsem nem ért egyet használatával. Ettől eltérő véleményt, a megkérdezettek elenyésző része, mindössze 9 százaléka képviselt.
A lakosság még fontosabbnak ítéli a védőoltásokat a gyermekek esetében: a megkérdezettek 93 százaléka tartja indokoltnak, hogy a gyermekek védőoltására minél hamarabb sor kerüljön, és pusztán 5 százalékuk vélekedik másképpen. A lakosság meghatározó többségének, 88 százalékának elvi szinten sincs ellenérzése a védőoltásokkal szemben, az ellenzők tábora ebben a közegben is csak 10 százalék. Ezzel összhangban a válaszadók 91 százaléka egyetért azzal, hogy a kormányzat 2019 őszétől kötelezővé tette a gyermekek bárányhimlő elleni védőoltását, és pusztán 7 százalék nem támogatja az intézkedést.
Folytatjuk.
Illusztráció: MTI/Czeglédi Zsolt
