Huszonkilenc éve hagyta el az utolsó szovjet katona az országot
A szovjet haderő negyvenhét évig volt Magyarországon, de csak tíz évig legálisan. 1955-ben ugyanis ki kellett volna vonulniuk, de maradtak. 1956-ban vérbefojtották a magyar forradalmat, Kádár János nem érezte volna biztonságban magát nélkülük. A szovjet haderő egészen 1989-ig biztosította, hogy senkinek se legyen kedve megkérdőjelezni a rendszert, azonban a nyolcvanas évek második felében fordult a kocka, a Szovjetunió jelentősen meggyengült. Magyarországról is kénytelenek voltak kivonulni.
„1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Ezt megelőzően a szovjet féllel hosszú tárgyalások folytak” – mondta Borsics László a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában, aki a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökeként vett rész a tárgyalásokon.
Mintegy negyvenhét évig volt a szovjet haderő Magyarországon
„A szovjet csapatok 1944. szeptember 23-án Battonyánál léptek először Magyarország területére. A negyvenhét évből közel tíz év volt olyan időszak, amikor a jogalapjuk megvolt, hogy Magyarországon legyenek. 1988 végéig Magyarország területén mintegy 110 ezer szovjet katona állomásozott, akiknek körülbelül fele volt katona, a többi polgári és civil személy volt” – részletezte.
Csaknem 100 településen helyezkedtek el a szovjet csapatok, közel hatezer objektumot használtak, és gyakorlatilag négy hadosztály kötelékében szolgáltak a déli hadsereg alárendeltségében.
„Ebből két gépesített lőszerész hadosztály, és két harckocsi hadosztály, továbbá a légierő erői tartózkodtak Magyarországon” – fűzte hozzá.
1967-ben született egy húszéves időtartamra szóló megállapodás, miszerint Magyarország területén egy objektumban a szovjetek nukleáris robbanófejeket tárolhatnak, ez az egyezmény 1987-ben meghosszabbításra került. Ennek ellenére négy objektumban őrizhettek nukleáris eszközöket: Császár térségében, Tabon, Kunmadarason, Kiskunlacházán.
Két ütemben történt meg a kivonulás
A kivonulással kapcsolatosan két ütemről beszélhetünk, hiszen 1988-as évek végére egy enyhülési folyamat indult el 1985-től kezdődően, és 1988 decemberében Mihail Szergejevics Gorbacsov, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlésén bejelentette, hogy Európából kivonnak ötvenezer katonát egyoldalúan, mintegy hatezer harckocsit, és hat harckocsi hadosztályt a volt NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről.
Ennek keretében első ütemben Magyarország területéről egy harckocsi hadosztályt vontak ki, ami tízezer főt és mintegy négyszáz darab harckocsit jelentett.
1989 decemberében az Országgyűlés elfogadott egy határozatot, miszerint a magyar kormány kezdjen sürgősen tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról hazánk területéről. Ennek előzménye volt, hogy Németh Miklós a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnöke 1989 márciusában Moszkvában járt, és három súlyos kérdést vetett fel a tárgyalásokon.
A varsói szerződéssel kapcsolatos reform kérdéskört, a Magyarország területén állomásozó szovjet csapatok kivonását, és a nukleáris eszközök elvitelét Magyarország területéről. Erre gyakorlatilag pozitív választ kapott, csak azt kérte a szovjet vezetés, hogy tekintettel a „bécsi hagyományos fegyverek tárgyalására, ez maradjon titokban, a közvélemény ne kerüljön tájékoztatásra”.
Ennek fényében 1989 decemberében az Országgyűlés meghozta a határozatot, Németh Miklós január 5-én levelet írt az akkori szovjet miniszterelnöknek, amiben kezdeményezte, hogy haladéktalanul kezdődjenek meg a tárgyalások,
és kijelölte a magyar delegációt Somogyi Ferenc, akkori külügyi államtitkár vezetésével. Ezzel január és március között megkezdődött a kivonulásról szóló tárgyalás előkészítése, és az egyezmény létrehozása. A tárgyalásokon a szovjet fél már a felső utasításnak megfelelően olyan irányú eligazítást kapott, hogy a tárgyalásokat mindenképpen végre kell hajtani, és megegyezésre kell törekedni.
Németh Miklós magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök végül 1990. január 9-én Szófiában elvi megállapodást kötött a teljes csapatkivonás ütemtervéről.
Forrás: hirado.hu
