Wenckheim Rudolf egykori vadászkastélyában jártunk

Ezen a héten egészen Csorvásig utaztunk és szokásunkhoz híven ezúttal is több látnivalót ejtettünk útba. Az égiek nem igazán voltak kegyesek hozzánk, ezért Székkutasnál haza felé álltunk meg, ekkor kifogtunk egy rövidebb esőmentes időszakot és a legismertebb helyeket ekkor kerestük fel a községben.

A kúriát 1925-28. között Gróf Wenckheim Rudolf vadászkastélynak építtette, majd állandó lakója gróf Wenckheim Matild, Wenckheim Rudolf lánya lett. A kétszintes manzárdtetős épület 1945-ig volt a grófnő lakhelye, azóta több funkciója volt. A kastély államosításáig élt itt Wenckheim Matild. Jelenleg a helyi termelőszövetkezet termelési központja és irodaépülete. A kastélyt 2010-ben kezdték felújítani, a munkálatok 2011-ben fejeződtek be.

A felújítás során igyekeztek az eredeti állapothoz közelíteni, ám figyelembe vették a kor követelményeit. Így eredeti pompájában fénylik a szalon, valamint a vendégszoba, az emeletre ívelő lépcső és az eredeti fatüzelésű sparhelt. Színeiben is tükrözi a múlt század eleji hangulatot a külső homlokzat. Az egy emeletes épület falai feltűnően vastagok, szinte várfal jelleggel bírnak. A főbejárat eredeti kovácsoltvas kapu, a két kőoszlopfővel még ma is megvan.

Kis filmünk itt tekinthető meg a Rudolf majori közösségi szálláshelyről, illetve kirándulásunkról.

E heti utazásunkat végig kísérték záporok, zivatarok. Már az utunk elején is leszakadt az ég, így beköszöntőnkre a város szélén került sor ahonnan látszódott a vásárhelyi vihar.

Ezután a város szélétől néhány km-re a 47-es főút mellett található a hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság emlékművét tekintettük meg. Itt 1919-ben a román megszállás idején 56 ártatlan vásárhelyi foglyot végeztek ki. A román alakulat vérengzésének áldozatai döntő részben munkaképes korú, családot eltartó férfiak voltak. Ottjártunkkor éppen felújítás alatt állt az emlékmű.

Eközben Vásárhelyt még mindig zivatar áztatta, távolról láttuk

Innen aztán egyenesen mentünk a Wenckheim Rudolf egykori vadászkastélyához. Csorvás előtt 2,5 km-rel kell balra elkanyarodni, tábla is jelezi a majort. A kastélyhoz közel 3 kilométernyi aszfaltos út vezet. Megérkezésünkkor éppen nem esett, a borús ég miatt a kastélypark őszies jellegű képet mutatott. A főbejárati eredeti kovácsoltvas kapu a két kőoszlopfővel “fogadja” az ide érkezőket.

Megtudtuk, hogy az egykori vadászkastély napjainkban szálláshelyként, illetve a helyi termelőszövetkezet termelési központjaként és irodaépületeként funkcionál. A földszinten egy hosszabb, az emeleten egy rövidebb folyosó választja el a különböző helységeket egymástól.

Az egyik falon a kastélyról egy festményt láttunk, ilyen lehetett eredeti állapotában.

A két szintes épület emeletén találjuk az amerikai stílusú étkezőt ahol egyszerre akár 50 vendég étkezését tudják biztosítani. A földszinten vannak a szobák, ezek közös fürdőszobásak, egyszerűek, turistajellegűek. A kastélyépületben van egy családi lakosztály és a VIP szoba. Ezekhez televízió, fürdőszoba és WC is tartozik. Nézzük meg először a VIP szobát.

Tekintsünk be a szalonba is. Ebben a tágas szobában vannak Wenckheim Rudolfot és Matildot ábrázoló festmények.

Az egyszerű, kisebb, turistajellegű szobákba is betekintést nyerhettünk.

Az emeleti szint legtágasabb tere az étkező, illetve az egybe épített konyha. Reggelit és ebédet is kérhetünk ha ezt előre jelezzük, de ami a legjobb, hogy akár mi magunk is elkészíthetjük ételeinket. A hatalmas méretű konyhában tulajdonképpen minden rendelkezésünkre áll ehhez. Edények, evőeszközök, főzőlap, különböző háztartási kisgépek, mosogató. A kastély mellett természetesen bográcsozási lehetőség is adott, így kisebb-nagyobb baráti társaságok egész délutános, estés programot is szervezhetnek ide. Lássuk milyen az emelet, ahová az eredeti állapotában megmaradt kissé szűk és kevésbé világos lépcsőn juthatunk fel.

Az étkező legjelentősebb kuriózuma az eredeti mivoltában megmaradt fatüzelésű sparhelt és kemence, ezekhez a felújítás során nem nyúlhattak.

Ha olyan pocsék időt fogunk ki, mint ahogy mi jártunk a kastélyba akkor lefoglalhatjuk magunkat a mini konditeremben és igénybe vehetjük a finn szaunát, valamint fényterápiás fürdőkádat is.

Egy kis esőszünetet kihasználva az épület közvetlen környezetét is szemügyre vettük. A mediterrán hangulatot árasztó terasz kiváló helyet kínál kártyázni, beszélgetni vagy éppen ebédünket, vacsoránkat itt elfogyasztani. A 3 km-re lévő 47-es főút autózaja legkisebb mértékben sem hallatszódig el idáig, a madárcsicsergést zavartalanul élvezhetjük.

Az égiek sajnos nem voltak kegyesek ahhoz, hogy bejárjuk a 3,7 hektáros kastélyparkot, amely 18 lombos három fenyőnek és négy cserje fajtának ad otthont.

A monszunszerű esőzés csendesedésekor intettünk búcsút eme meseszép helynek és bíztunk benne ameddig Székkutasra érkezünk távoznak az esőfelhők. Szerencsénk volt, a távoli morajlások közepette néztük meg a sajnos egyre rosszabb állapotú, vitorla nélküli szélmalmot. Egy cica fűben lapulva igyekezett elbújni előlünk.

Az égiek adta rövid esőmentes percek miatt csupán gyorsan vettük sorba Székkutas legfőbb turista nevezetességeit, látványosságait; így elsőként az Erkel Ferenc utcában a Református Templomot, a közelben az I. világháború emlékművet és a Székkutasi Szent Mihályt templomot.

Murgács Kálmán Művelődési ház áll előtt áll Hugo Hartung német író mellszobra. Az író Gyakran gondolok Piroskára című könyve a kutasi pusztában játszódik.

Megtekintettük a május végén helyére került Simor Márton szobrászművész turul szobrát, amellyel Trianon 100. évfordulójára emlékeznek.

A székkutasi füves- illetve műfüves futballpályával is rendelkező Sportcentrumnál is látogatást tettünk. A morajlások erősödése miatt csupán kívülről készítettünk felvételeket.

Napunkat a csokigyár mintaboltjában koronáztuk meg.

A csepergő esőben a Sóshalmi Olvasókörnél, illetve szőlőtőkéknél ért véget kirándulásunk.

Tartsanak velünk legközelebb is!

Videó: Somogyi József

Fotók: Bodrogi Attila