Közveszélyes méreteket ölt az oltásellenesség – I. rész
Miközben a világ tudományossága vállt vállnak vetve, gőzerővel keresi a COVID-19 elleni vakcinát, a kutatók egy olyan ellenséggel is szembetalálják magukat, melynek aktivizálódása az egész társadalmat fenyegeti. Az oltásellenességről van szó, mely a legújabb felmérések szerint tíz éven belül nagyobb hatással lesz az internet közönségére, mint az oltáspártiak. Honnan ered a mozgalom, miért olyan veszélyes, és mindez hogyan függ össze az új típusú koronavírus elleni harccal? Erre keressük a választ.
„Rendkívüli mennyiségű álhír és szkepticizmus nehezíti meg a kutatók munkáját az egész világon, sokan inkább hisznek egy kommentnek, mint annak a szakembernek, akit hosszú évek munkájával, az adófizetők pénzéből képzett ki a társadalom. Kutatóként kicsit lehetetlennek érzem ezt a küzdelmet, a legfrissebb tanulmányok például azt mutatják, hogy 10 év múlva a vakcinaellenes mozgalmak elérése nagyobb lesz az online térben, mint az oltást támogatóké. Eközben az elmúlt években több olyan járvány is kitört az oltástagadás miatt – például a kanyaró – amit meg lehetett volna előzni. A társadalom érdeke, hogy ne a hülyeség nyerjen teret, a megelőzés egyetlen módjának pedig csak azt látom, hogy kötelezővé kell majd tenni az oltást” – fakadt ki a napokban a HVG Online-nak adott interjúban az egyik legismertebb és legelismertebb magyar virológus.
A pécsi tudományos műhely egyik arca, Kemenesi Gábor az oltásellenesség romboló erősödésével indokolta a portálnak, miért tenné kötelezővé a maga részéről az új típusú koronavírus elleni vakcinát, ha az végre rendelkezésre áll majd. A szakember figyelmeztetése ezzel együtt rendkívül vészjósló: az oltásellenes hülyeség terjedése, térnyerése soha nem látott vagy éppen rég nem látott járványok kitörését vetíti elő, így végső soron nemcsak arra a populációra jelent veszélyt, mely ilyen vagy olyan okból visszautasítja a védőoltásokat, de sajnos a teljes társadalmat fenyegeti.
Az egész világot megváltoztató COVID-19 járványt minden kétséget kizárólag csak a hatékony vakcina tudná végérvényesen legyőzni, vagy olyan kezelhető keretek közé szorítani, mint egy sima influenzát. A nemzetközi kutatások és a hazai szakértők is egyetértenek abban, hogy a vírus várhatóan ősszel újra fel fog bukkanni, és az sem kizárható, hogy innentől kezdve stabilan és tartósan az életünk része marad. Az is világos és egyértelmű, hogy a világot nem lehet folyamatosan leállítani és újraindítani, nem lehet emberek százmillióit, adott esetben milliárdjait karanténba zárni. Csak a védőoltás adhat újra biztonságot és nyugalmat a társadalmaknak és a gazdaságoknak. Az optimista forgatókönyvek szerint már idén ősszel rendelkezésre állhat a vakcina, a borúlátóbbak szerint talán még jövőre sem. Világszerte számos kutatás zajlik párhuzamosan, miközben a gyártók már a tömegtermelésre is felkészültek. Ugyanebben a pillanatban azonban a fejlett nyugati társadalmakat az oltásellenes mozgalmak egyre növekvő befolyása is szorongatja. Több komoly kutatás hívja fel a figyelmet: már most is jóval többen hisznek az oltásellenességben annál, hogy az ne jelentsen veszélyt a társadalom beoltott, átoltott részére is.
De mégis mi fán terem, honnan ered az oltásellenes mozgalom?
A védőoltások megjelenése óta léteznek oltásellenesek is, ám az információs társadalom megjelenése előtt ezek javarészt elzárt közösségek voltak, akik az oltásokat valamilyen szélsőséges vallási vagy ideológiai megfontolásból utasították el. Ez azért fontos, mert a szigorú állami beavatkozások következtében a 20. század közepére sikerült a legtöbb európai országban – így Magyarországon is – szigorú oltásellenes szabályozást, etikettet életbe léptetni, amelynek következtében például a fekete himlőt sikerült teljesen visszaszorítani és eltüntetni. Valószínűleg ekkoriban nehéz is lett volna hatékony kampányt építeni a védőoltások ellen, hiszen olyan rendkívül virulens és veszélyes megbetegedéseket tudtak az államok elnyomni, mint a mumpsz, a rubeola, a kanyaró, a szamárköhögés vagy a gyermekbénulás sikerült teljesen visszaszorítani. A 1990-es évek elejére néhány megbetegedést regisztráltak országonként ezen veszedelmes kórok tekintetében, tömeges megbetegedés nem fenyegette a nyugati társadalmakat.
Az egyik legfontosabb védőoltássá vált az úgynevezett Morbilli-mumps-rubeola (MMR) kombinált vakcina. A gyermekek egyéves korukban kapják meg először, majd hároméves kor után másodszor, ismétlő védőoltás gyanánt. Az MMR a kanyaró, mumpsz és rubeola legyengített kórokozóját tartalmazza. Előfordul, hogy a védőoltás beadása után 7-10 nappal a gyerekeknél láz, esetleg más mellékhatás jelentkezik. Annak következtében, hogy kötelezővé tették, a populáció átoltottsága jóval 90 százalék fölött volt még az 1990-es években is. Ez azért feltétlenül szükséges, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) útmutatásai szerint a kanyaró esetében a nyájimmunitás eléréséhez 96-98 százalékos átoltottság szükséges. Ez a kór ugyanis roppant virulens, egy fertőzött 15-20 másiknak is átadhatja a megbetegedést.
A nyugati populációt leginkább fenyegető járványok az 1990-es évek végére tehát lényegében eltűntek. Andrew Jeremy Wakefield (1957) angol orvos azonban tett róla, hogy az emberiség ne dőlhessen hátra, miközben kezében vannak a betegségek elleni halálbiztos fegyverek. Wakefield neves brit egyetemek elvégzése után vírusokkal, gasztroenterológiával és transzplantációval is foglalkozott. 1998. február 28-án az általa vezetett orvosi csoport egy rendkívül érdekes és nagy figyelmet kiváltó cikket közölt a mértékadó, Lancet című brit orvosi lapban. A tanulmányban arról számolt be, hogy összefüggést talált az autizmus kialakulása és az MMR oltás között. Wakefield azt állította, hogy 12 gyermek esetében végzett szisztematikus kutatás során kiderült: az MMR oltás beadását követően az autizmus tünetei akár napokon belül jelentkezhetnek. Az orvos ezzel együtt nem azt javasolta, hogy hagyják el az oltást, hanem egyrészt új hatóanyagot javasolt, másrészt kezdeményezte, hogy ne kombinált oltásként adják be a három betegség megelőzését szolgáló vakcinát.
A kutatás kapcsán nemcsak az orvostársadalomban indult heves vita, de a laikusok körében is jelentős követői tábort gyűjtött Wakefield. Míg egy 1994-ben készült felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók 90 százaléka bízik a védőoltásokban, addig 2000-re ez az arány drasztikusan, 60 százalékra csökkent a wakefieldi tanok hatására. A bizalomvesztésnek ennél is sokkal aggasztóbb jele volt, hogy az MMR átoltottsági aránya 2000-re 80 százalék alá esett az Egyesült Királyságban, miközben az Egyesült Államok felé is megindult az oltásellenes hullám.
Miközben felpörgött a rombolás, később bebizonyosodott, hogy az igazság ezúttal is odaát volt. Csakhogy ez már sajnos keveseket fordított vissza az őrület lenini útján!
Az 1998-as Lancet-tanulmány megjelenése után hat évet kellett arra várnia, hogy orvosi érvek mellett más eszközökkel is rá lehessen világítani Wakefield átverésére. Már a publikáció megjelenésekor világos volt, hogy a kutatócsoport nagyon alacsony mintával dolgozott, amelyről a teljes populációra vonatkozó következtetéseket nem lehet, sőt kimondottan veszélyes levonni. Egy 2004-es újságcikk aztán robbantotta a bombát: bemutatta, hogy Wakefield és társai hamisították az orvosi adatokat, illetve az alanyok kiválasztásánál tudatosan olyan szülőket kerestek, akik gyermeküknél már észlelték az autizmus kezdeti tüneteit. Az orvosnak egy ügyvéd is segédkezett az alanyok kiválasztásában, aki a szülőket a gyógyszercégektől kikényszerített kártérítési pénzekkel kecsegtette. Ezenfelül pedig Wakefield – naná – a kanyaró ellen a saját maga által kifejlesztett és forgalmazott vakcinát javasolta. Arra is fény derült, hogy a 12 tesztalanyból egynél jelentkezett ténylegesen autizmus, de nála is bizonyítható módon már az oltás előtt. Vagyis egy olyan blöffről, hazugságról volt szó, mely félrevezette és megvezette az egész világot, ráadásul mire lelepleződött a csalás, már beindult a dominóeffektus.
2002-ben egyébként két nagyszabású kutatás keretében, több mint egy millió gyermeken vizsgálták az MMR oltás és az autizmus összefüggését, de nem találtak olyan eredményt, amely igazolhatná Wakefield és csapata állítását. A szellem azonban kiszabadult a palackból. Wakefieldnek elég volt egyetlen, nem igazolható pozitív minta ahhoz, hogy tömegeket győzzön meg az igazáról. Az eredmények meghamisítása és az etikátlan magatartás miatt a brit orvosi kamara kizárta, a Lancet pedig 2010-ben hivatalosan is visszavonta a tanulmányt, és elnézést kért miatta. Wakefield ugyanakkor saját sikereként értékelte a történteket, magát a gyógyszergyártók háttérhatalma által levadászott áldozatként állította be, boszorkányüldözésről beszélt, és máig is egyre növekvő tábort, azaz szektát állított az oltáskritikusság mellé.
Folytatjuk.
Illusztráció: pixabay.com
