Márki-Zay trianoni üzenete: Michael Jackson szegény néger kisfiúból lett gazdag fehér nő

Fekete humor, mondhatnának, de ez még viccnek is rossz. Pláne a magyar nemzeti sorstragédia centenáriumán. Pancser szervezés és egy megyei jogú városhoz méltatlan tartalom – ez jellemezte a hódmezővásárhelyi önkormányzat, illetve Márki-Zay Péter június 4-i megemlékezéseit.

A Nemzeti Összetartozás Napján, a trianoni diktátum centenáriumán sem hazudtolta meg önmagát Márki-Zay Péter polgármester és az általa vezetett vásárhelyi önkormányzat. Volt itt minden, mint a búcsúban:

– elkésett, kapkodó, pancser szervezés;
– hamisan a kormányra mutogató, csúsztató magyarázkodás;
– önfényező, ám kül- és belföldi aktuálpolitikai utalásaitól zavaros polgármesteri beharangozó, mintha nem a nemzeti sorstragédiára való emlékezésre, hanem egy televíziós show-műsorra készülnénk;
– végül június 4-én csekélyke három(!) polgármesteri szónoklat, benne a „központinak” tekintett beszéd ócska, rossz ízű viccel, felesleges, értelmetlen és hazug aktuálpolitikai utalásokkal teletűzdelve.

Vásárhely, a város közössége ennél jóval többet érdemelt volna, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. Nézzük a részleteket, mire is gondolunk!

Először is a városháza, a polgármesteri hivatal június 3-án délután kívülről eszeveszett kapkodásnak tűnő rendezvényszervező vágtába kezdett: tehát szerdán délután újratervezés indult, már ami a másnapi, a csütörtöki programokat illeti. A lakosságot arról tájékoztatták a különféle csatornákon keresztül, hogy egy friss kormányrendeletnek (mely mintha e pillanatban jött, derült volna ki) köszönhető az SOS vörös felkiáltójeles(!!!) változás, miszerint mégis lehet nyilvános rendezvényt tartani a Trianon-centenáriumon a veszélyhelyzet ellenére, amin gőzerővel dolgoznak! Naná, mindent a népért! Csakhogy, csakhogy: az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Azaz az utolsó pillanatos kormányra mutogatás (szánalmas magyarázkodás) ezúttal is nyomokban jelentős csúsztatást tartalmazott. Persze tudjuk, Márki-Zay számára mindig, mindenért a Fidesz a hibás…

De mégis, totálisan érthetetlen az önkormányzat fejetlennek látszó rohanása, hiszen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már a május 28-i, csütörtöki Kormányinfón beszámolt róla (ennek nyomán pedig a teljes magyar média, mi is), hogy a kormány 27-i döntésének értelmében június 3. és 7. között lehetővé teszik a nyilvános Trianon-megemlékezések megszervezését. Ez a határozat már 28-án, vagyis múlt csütörtökön megjelent a Magyar Közlönyben!

Hogy múlt csütörtöktől e hét szerdáig mit csinált, pontosabban mit nem csinált a vásárhelyi önkormányzat, miért csak 6, azaz hat nap elteltével ébredt rá, hogy szervezhet(ne) olyan városi megemlékezést, melyre a lakosságot is meghívhatná, azt rendkívül nehéz lenne megmondani. (Elképzelhető, hogy a Márki-Zay által szétzilált hivatalban senki sem tudott a május 28-i kormányrendeletről, netán – ami legalább ilyen ciki – nem látták érdemesnek, hogy ehhez igazítsák június 4-i terveiket?) Mint ahogy az is súlyos kérdéseket vet fel, a megyei jogú város polgármestere vajon miért nem tartotta fontosnak, hogy ha már lehetőséget biztosít rá a kormány, akkor szervezzen(ek) egy szép és méltó megemlékezést, ahová időben értesítve elhívják a vásárhelyi lakosságot. Lehet, nem ért rá ezzel foglalkozni, hiszen – mint megírtuk – az utóbbi napokban is leginkább az országos politizálás: az Orbán Viktor, Lázár János, a kormány és a Fidesz elleni permanens háborúskodás, a miniszterelnök Hitlerhez való hasonlítgatása, a náci és a rasszista kártya kijátszása, a Deák téri lincselés miatt tiltakozó békés futballszurkolók alattomos, ráadásul félresiklott letámadása rabolta el a drága idejét. Röviden és tömören: a gyűlöletkeltés. Ehhez képest a városi megemlékezés megszervezése – a jelek szerint – smafu…

Szerdán éjszaka aztán Vásárhely fura ura egy elképesztően zavaros és zaklatott, Miamitól Szlovákián át Szikáncsig ívelő Facebook-posztban „invitálta” meg híveit a csütörtök délutáni Kossuth téri prédikációjára. Mintha nem is a diktátum gyásznapjára készülne a nemzet, amatőr igehirdetőbe ojtott műcelebként „beharangozót” villantott fel másnapi beszéséből, hogy a gyanútlan halandó még azt hihette, valami televíziós show-műsor bemutatója következik Vásárhelyen. A materialista keresztény politikus azzal csábítgatta a tévénézőket, bocsánat, az öntömjénezésére fogékony követőit, hogy majd jól elárulja: „MI KÖZE VAN Orbán Viktornak, Gyurcsány Ferencnek, Horn Gyulának és MICHAEL JACKSONNAK TRIANONHOZ?” Nofene, aki kimarad, az lemarad, és hát ki az a balga belga, aki elszalasztana egy ekkora durranást!

Így érkeztünk el a csütörtökhöz, a Nemzeti Összetartozás Napjához, ahol a mikrofonmániás Márki-Zay nem aprózta el a szereplést. Ha lúd, legyen kövér: nem kevesebb, mint három(!) szónoklatot is intézett a lakossághoz, nehogy valaki véletlen kimaradjon a szórásból. Az elsőt délelőtt, a főtéri országzászló helyén, gyakorlatilag csak az őt támogató képviselőktől körülvéve. A másodikat a városháza közösségi felületein, illetve a több tízmillió forintból fenntartott propagandamédiájában tolta és sugároztatta le. És akinek ennyi nem lett volna elég belőle, délután is meghallgathatta azon a bizonyos központinak szánt, kapkodva „közönségtoborzós” Kossuth téri megemlékezésen.

Márki-Zay márpedig ezek szerint szavatartó ember: tényleg Michael Jacksonról beszélt Trianon kapcsán, hogy megáll az ész! Sajátos módon, a fekete humorral tulajdonképpen viccbe csomagolva a nemzeti gyászt, kvázi viccet csinálva a magyarság sorstragédiájából, amit amúgy derekas férfiassággal „magasztos ünnepnek” is elkeresztelt.

„Megígértem egy beharangozóban, hogy elmondom önöknek, hogy mi köze van Michael Jacksonnak Trianonhoz, úgyhogy nem szeretnék adós maradni ezzel a hasonlattal, annak ellenére, hogy egy ilyen magasztos ünnepen ez egy profán hasonlat, ez egy vicc. Szokták mondani, hogy Amerikában minden lehetősges, bárkiből bármi lehet. És erre példa Michael Jackson, aki szegény néger kisfiúként született, és gazdag fehér nőként halt meg; a vicc szerint. Bárkiből bármi lehet” – magyarázta a megdöbbent hallgatóságnak, mi is a békediktátum üzenete így száz esztendő magyar magány után.

De tovább is volt, mondta még: hallhattunk Horn Gyuláról, aki pufajkás kommunistából lett példamutató demokrata miniszterelnök. Hallhattunk – mi az, hogy, nagyon is – Gyurcsányról, aki „ma a legmegosztóbb személyiség a magyar politikában”, de ha Horn megváltozott, a nemcsak 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazást galád magyarellenességgel megfúró, hanem azóta is feszt a határon túli nemzettársaink ellen uszító DK-elnök is megváltozhat. És hallhattunk, hogyne hallhattunk volna Orbán Viktorról is az Orbán-fóbiás polgármestertől, mégpedig egy olyan csúsztatást, amiről minap a balliberális Index is lerántotta a leplet. Márki-Zay a „bárkiből lehet bármi” orbáni átalakulását azzal igyekezett példázni, miszerint a külhoni nemzettársainknak magyar állampolgárságot adó, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává emelő polgári kormány feje 1990. június 4-még pártjával, a Fidesszel „tiltakozásul a trianoni megemlékezés ellen” kivonult a Parlamentből, mikor az akkori házelnök néma felállást kért a honatyáktól. Nos, a kormánypártisággal aligha vádolható Index is megírta, Orbánék harminc éve sem a trianoni megemlékezés ellen tiltakoztak, hanem a parlamentáris demokrácia szabályainak felrúgása, az egyeztetés hiánya miatti nemtetszésüket fejezték ki. Miközben a parlamenti pártok által a trianoni évfordulóról kiadott közös nyilatkozatot ugyanúgy aláírták, mint a többi politikai formáció! Vagyis az igazsággal hadilábon álló – a bíróságok által valótlan állításai miatt már ötször jogerősen elítélt – Márki-Zay ezen kiselőadásában ismét hazudott egyet.

Performansza mindenképpen méltatlan volt Trianon örökségéhez, a Nemzeti Összetartozás Napjához, a megyei jogú városhoz. Egy valamihez volt viszont méltó volt: a politikai-szellemi ikertornya, Gyurcsány Ferenc ugyancsak június 4-ére eső születésnapjához. Nem mintha ez Vásárhelyen bárkit vigasztalna…