Történelmi csodákba lehel életet a lelkes vásárhelyi gyűjtő
Amellett, hogy minden évben megszervezed a Veterán Kerékpáros Találkozót, régiségeket gyűjtesz és újítasz fel. Pontosan melyik korszak ereklyéi érdekelnek?
Igazából a történelem minden időszaka érdekel, de leginkább a Horthy kor kerékpárjaival foglalkozok, mivel ezekhez a darabokhoz még hozzá lehet jutni. Fő kutatási területem egyébként Hódmezővásárhely kerékpáros története, az akkori kereskedők történetei és a helyben forgalmazott kerékpártípusok régóta érdekelnek. Természetesen nem csak magyar kerékpárokat gyűjtök, több osztrák, illetve német gyártmány is megfordult már nálam. Ezek általában olyan típusok, amiket itthon is forgalmaztak. Érdekesség, hogy a sokak által ismert, Csepel kerékpár, amit Weiss Manfréd cége kezdett gyártani a ’20-as évek végén, osztrák licensz alapján készült. A kerékpárok mellett régi rádiókkal (akkoriban ezeket kerékpárkereskedők is forgalmazták, innen az összefonódás) is foglalkozok, de a fő irányvonal a kétkerekűeké.
Fotó: Béres Benedek
Mióta foglalkozol régiségekkel és mi indított el ezen az úton?
Mindkét nagyapám műszaki beállítottságú volt, napi szinten szereltek kerékpárt, motort, stb… Innen lestem el az első „mesterfogásokat”, de később több műszerésztől is tanultam.
Fotó: Béres Benedek
Fotó: Béres Benedek
Elsőre talán ijesztő lehet szétszerelni egy olyan tárgyat, ami a múlt egy darabja. Mennyire nehéz életet lehelni ezekbe és milyen készségek kellenek hozzá? Muszáj szakembernek lenni, vagy némi kézügyesség is elég? Te hogy tanultad meg?
Létezik még mindig az örök ellentét a veteránozásban, az eredeti, fellelt állapot megőrzése, vagy a teljes restaurálás, azaz a gyári új állapot visszaállítása, ami új festést, nikkelezést, krómozást takar. Én mindkettővel foglalkoztam már, egyik sem egyszerűbb a másiknál. Személyes véleményem az, hogy sokkal fontosabb például egy eredeti csíkozást, vagy festést megőrizni, mint valamit egyből újrafesteni, ezek a restaurált tárgyak ugyanis a mai eljárások miatt sokkal szebbek szoktak lenni, mint amit anno a gyárakban produkálni tudtak. Ahhoz, hogy valaki szakszerűen felújítson egy akár több, mint 100 éves kerékpárt mindenféleképpen sok ismeret és gyakorlat, valamint speciális szerszámok kellenek, ezek az alkatrészek ugyanis sokszor pótolhatatlanok. A megfelelő technikákat egyébként sokszor műszerészektől sajátítottam el, de volt, amire saját eljárást dolgoztam ki.
Fotó: Béres Benedek
Mi van, ha hiányzik egy-két eszköz (például egy kábel, pedál)? Be tudod valahogy szerezni?
A legnagyobb gondot a kerékpárok kopó alkatrészei jelentik, mint például az ülés, a pedálok, vagy akár a lámpák és dinamók. A másik probléma az volt, hogy 1945 után sok típus alkatrészellátása megszűnt, így az évek alatt azzal tartották üzemképesen a kerékpárokat, amit éppen be tudtak szerezni az emberek. Ezért folyamatos munkát jelent az alkatrészek és kerékpárok felkutatása, de szerencsére sokan gondolnak rám, ha találnak alkatrészeket régi kerékpárhoz, így felajánlásokat is sokszor kapok.
Fotó: Béres Benedek
Fotó: Béres Benedek
Melyik a kedvenc darabod? Mitől olyan különleges?
Konkrét kedvenc darabom több is van, talán a számomra legkedvesebb darab egy Szegeden, egy kisiparos által gyártott kerékpár, ami 1912-ben készült. Szántó József vállalata több kerékpártípust is forgalmazott, ezek között, az enyémet is, a „Hegyi Gépet”, amelynek korabeli reklámhirdetését is megtaláltuk az újságokban. A cégtulajdonos egyébként hódmezővásárhelyi származású volt. A másik kedvenc darabom egy Adler 3 Gang kerékpár 1937-ből, aminek a vázába egy háromsebességes váltót építettek. Több éves keresgélés után sikerült egy ilyen kerékpárt vásárolnom, amit felújítva, hosszabb túrákon is használok.
Fotó: Béres Benedek
Fotó: Béres Benedek
Ha jól tudom, a mostani Veterán Kerékpáros Találkozó elmarad. Esetleg várható, hogy valamikor be lesz pótolva?
Igen, sajnos idén nem tudjuk megszervezni a szokásos találkozót és kiállítást, de jövőre mindenféleképpen pótoljuk egy rendhagyó veterán kerékpárok fesztivál keretein belül. Az eddigi kiállítások és találkozások egyébként nagy sikerűek voltak, az ország másik feléből is érkeztek rendszeresen veterán bringás kollégák.
Fotó: archív fénykép a 2018-as találkozóról/Vásárhely24
Fotó: archív fénykép a 2018-as találkozóról/Vásárhely24
(Borítókép forrása: Béres Benedek)
