A nagyéri kilátóhoz kirándultunk – Élménybeszámolónk sok fotóval és videóval

Ezúttal Somogyi József barátommal azt találtuk ki, hogy a nagyéri kilátóhoz kiránduljunk. Vásárhely belvárosától mindössze alig 40 km-re találhatjuk a tavaly tavasszal átadott kilátót, amelyet a nagyéri egykori téglagyár kéménye köré emeltek, sőt annál magasabbra. Az égiekkel nagy szerencsénk volt, hisz napos-fátyolfelhős időt fogtunk ki, szél alig fújdogált és végül nagyon szép naplemente koronázta meg kirándulásunkat. Legelőször nézzék meg videós összefoglalónkat.

Miután megnézték a kis filmet következzen fotós, illetve szöveges kirándulás beszámolónk. Az Erzsébeti úton indultunk el amerre aránylag csekély az autós forgalom, így ha kellően sportosnak érezzük magunkat akár kerékpárral is neki vághatunk.

A város szélétől 6,5 km-re, a Papi-féle szélmalomnál már-már kötelező megállni és körbe járni azt, a májusi melegben inni egyet.

További bő 3 km megtétele után érünk az egykori tanyaközponthoz, Erzsébethez, ahol szintén érdemes tartani egy kis pihenőt. A már-már forgalommentes Erzsébetet rendezettnek láttuk, tetszettek az út szélén a virágok, egy kissé bátortalan macska nem akart modellt állni kameráinknak. 

Ezután hosszabb, 20 km-es út megtétele után Tótkomlósra érkeztünk, ahol némileg meglepve tapasztaltuk, hogy a városban egy fürdő is üzemel. Egész pontosan ottjártunkkor a járványügyi helyzetre való tekintettel nem volt nyitva. A fürdőtől alig 100 m-re még megnéztük az Evangélikus Templomot is. Az 1795. november 8-án felszentelt templomhoz 1,5 millió nagyméretű téglából építettek, a faanyagot Aradig a Maroson úsztatták le, onnan pedig szekerekkel szállítottak Tótkomlósra.

Még egy pici csavargás belefért időnkbe, ekkor bukkantunk egy kis hídra, amelyet a Száraz-ér fölé ugyan engedély nélkül építettek, ám szerencsére beleillik környezetébe, a közelben pedig egy kis kilátót láttunk.

Kirándulásunk célpontja innen már csak 6 km-re volt. Éppen a legjobbkor érkeztünk a nagyéri kilátóhoz, a fátyolfelhők különlegesen széppé varázsoltak az egyébként is tetszetős 24,5 m magas kilátót.

Természetesen gyors kényszert éreztünk a 144 lépcsőfokból álló kilátó megmászáshoz. A nagynak tűnő magasság leküzdése nem is vészes, hiszen eléggé szélesek és nem túl magasak a lépcsők, ráadásul több helyen pihenőpontokat alakítottak ki azoknak akiknek nehezebben menne a 24,5 m megmászása. Bátran állíthatjuk bárki tudja teljesíteni. Azok pedig akik bizonytalanok kondijuk miatt mutatjuk a kilátóból elénk táruló panorámát.

Ambrózfalva felé mindössze néhány száz méterre egy pipacsoson, illetve mák ültetvényen ragadt meg szemünk.

Mondanom sem kell, lesétáltunk és közelebbről is szemügyre vettük a pipacsokat. A közeledő napnyugta fényeiben nem bántuk meg amiért ezt a röpke kitérőt bevállaltuk.

A nap csúcspontja kétségtelenül a napnyugta volt. Amint a horizont felé közeledett a Nap úgy lettek egyre szebbek a fények. A Békéssámson irányában nyugvó napkoronggal, az alföldi végtelen panorámájával búcsúzunk, reméljük legközelebb is velünk tartanak.