Visszaszerzett ünnepek, eltűnő jelképek: a rendszerváltoztatás időszaka vásárhelyi szemszögből

A Közös nevezőben a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás vásárhelyi, valamint az országos politikában is szerepet vállaló politikusai osztották meg a hallgatókkal az emlékeiket, véleményüket. A világ akkori történései mellett a magyarországi eseményekre is kitértek.

Az 1990. május 2-án megtartották az új, demokratikusan választott többpárti Országgyűlés alakuló ülését. Ezt az időszakot illetően rendszerváltásról, rendszerváltoztatásról és rendszerváltozásról szoktak beszélni. Kószó Péter elmondta, ő a rendszerváltoztatás terminológiát részesíti előnyben.

A világpolitikai tényezőkkel kapcsolatban kiemelte, a Szovjetunióban Gorbacsov személyében olyan vezető került hatalmi pozícióba, aki hajlott bizonyos kompromisszumokra. A másik meghatározó személynek pedig Ronald Reagant tartja, aki utálta a kommunista rendszert. A harmadik fontos tényező szerinte az volt, hogy a szocialista tervgazdálkodás erre az időszakra már bebizonyította, hogy életképtelen. „Ezek azok a trendek, amik szerintem a fősodrát adták a rendszerváltoztatásnak” – összegezte.

Grezsa István Helmut Kohlt is a meghatározó személyekhez sorolta, de hozzátette, Nagy-Britannia akkori vezetőjét, Margaret Thatchert sem szabad elfelejteni. Megjegyezte azt is, hogy Vásárhelyen ezeket akkoriban nem láthatták, a „legvidámabb barakk”, a gulyáskommunizmus idejét élték. Ugyanakkor ez az időszak is szigorú kereteket szabott.

Kószó Péter szerint az a legrosszabb politika, ami az irigységre játszik. A szocializmusban volt egy nivelláltabbnak tűnő életszínvonal, ám ez nagyon felszínes volt. Visszaemlékezett arra is, amikor olyan turisztikai központban járt, ahol dőzsöltek a párttitkárok. Ők maguk csak ámultak ennek a zárt világnak a gazdagságán.

Hozzátette, Vásárhelyen az Emlékpont egy remek képet ad az akkori világról. Nem szabad elfelejteni, hogy voltak prosperáló iparágak (mint amilyen a mérleggyártás, kerámiaipar), ám lassan azok is összeomlottak. Elmondta, ő már a ’80-as évektől érezte, hogy lesz rendszerváltoztatás.

Grezsa István a magyarországi eseményekre kitérve elmondta, két nagy csoportosulás jött létre: egyrészt egy urbánus (kozmopolita szemléletű) csoport vált ki, ami a későbbi SZDSZ magvát hozza el, míg Magyar Demokrata néven egy követhető népi nemzeti mozgalmat alkottak meg (ők voltak a vidéki fiatal, középkorú értelmiségiek csoportja). Utóbbiak érezték, hogy az akkori rendszer nem elég, hiszen mindössze csak csalfa stabilitást ad.

Csurka István, Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Nagy Gáspár és még sokan mások rendszeresen értekeztek az ország helyzetéről. Az írók és irodalmárok sokat utaztak, kézzel, géppel írott levelekkel kommunikáltak. A műsor vendégei hangsúlyozták, a lakiteleki találkozók meghatározóak voltak a rendszerváltás ügyében. Grezsa Ferenc mindkét találkozón részt vett, Grezsa István és Kószó Péter a második találkozón voltak jelen, ahol érezték, hogy ez az út, amit be kell járniuk.

Pályakezdő, fiatal orvosként ugyanakkor nagy kockázatot vállaltak ezzel. Kószó Péter elárulta, egy sátorban volt az említett találkozó, ahol megérezték a szabadság „igazán tiszta levegőjét”. Eldöntötték, hogy elmondják a véleményüket a társadalomról, a határon túli magyarokról, illetve kritikát gyakorolnak a rendszer hibáiról.

Kószó Péter hozzátette, tudták, hogy megfigyelik őket és írnak is róluk. Ennek ellenére 1988-ban egy nyilvános ülésen, Szegeden jelentették be, hogy 12 fővel megalakult a Magyar Demokrata Fórum vásárhelyi szervezete. 1989. január harmadikára fórumot hívtak össze. Grezsa István elmondta, 160-an vettek részt az eseményen, ahol 1956 kapcsán már forradalomról beszéltek. Voltak, akik segítették őket, még akkor is, ha ezzel sokat kockáztattak.

Grezsa István kiemelte, számos olyan rendezvény volt, amelyek a hódmezővásárhelyi rendszerváltó tevékenységet az országos történések élvonala közé emelték.

Ehhez kapcsolódóan a vásárhelyi eseményekről még elmondta, visszaszerezték az ünnepeket (március 15-öt korábban másképp tartották meg), Nagy Imre emlékest volt Vásárhelyen, eltávolították az Iván-szobrot, lekerült a vörös csillag a Városháza tornyáról, a Lenin-szobrot is elvitték, ’48-as emlékművet állítottak, ellenzékiek bekerülnek a Parlamentbe, megalkották az önkormányzati törvényt, ősszel pedig a jobboldali koalíció megnyerte a választást.

Kószó Péter szerint akkor Vásárhely is felkerült a térképre, fontossá vált a város. Az utóbbi időszak politikájáról viszont inkább nem beszélt, hiszen mint mondta, őt és Grezsa Istvánt is megpróbálták lejáratni. Grezsa István hozzátette, hiába nem értettek egyet a politikai ellenfeleikkel, olyan gyűlölködéseket, amelyek most vannak, akkor sem tapasztaltak. Sokféle vélemény volt, de mind egy irányba mutatott: a magyarság érdekeit akarták képviselni, hiszen erre kaptak megbízást.