Kirándulás a Tiszai úton keresztül a Körtvélyesi-holtághoz – FOTÓK

A napokban többször is csábító idő volt kimozdulni, így megragadtam az alkalmat és jómagam is kerékpár nyeregbe pattantam és mintegy közel 20 km-et tekertem a Tiszai úton keresztül a Körtvélyesi-holtághoz, majd onnan a Bodzási út felé tértem haza. Örömmel láttam mások is a vadregényes úton közelítették meg a holtágat és voltak olyanok is akik így tekertek el Mártélyig.

A Jókai utca folytatásaként kezdődik a Tiszai út, avagy ahogy egyesek hívják a Körtvélyesi út. Itt ha úgy tartja kedvünk tarthatunk egy kis pihenőt mielőtt az innen 5 km-re lévő holtág felé vennénk az irányt.

Az első egy km aszfaltos úton vezet.

Néhány perc tekerés után érkezünk a 47-es út gyalogos-kerékpáros aluljárójához.

Miután az aszfalt elfogyott földúton folytathatjuk kirándulásunkat, tavasz lévén több illatos repcemezővel is találkoztam, mindenképpen meg kellett állnom egy-két fotó erejéig.

Két kilométer kerekezést követően máris a vasúti átjárónál találtam magam és pont jókor jött is egy mozdony, amelyet szintén lencsevégre kaptam. A mozdonyvezető integetett nekem, természetesen visszaintegettem.

Az vasúti átjárónál panorámám volt a környező földekre.

Innen kissé rosszabb minőségű, de még jól járható földúton folytattam utam.

Az Tiszai utat övező fák között néhány helyen ki lehet látni, a mártélyi glóbusz nem is tűnt túl távolinak és eközben felfedeztem egy vadlest is.

A Tiszai útba néhány kisebb földút torkollik, ezeket is szemügyre vettem.

A holtághoz közeledve egy csatorna mellett is megálltam egy fotó erejéig.

Kb. 20-25 perces könnyed bringázás után máris a Tiszai út végéhez, azaz a töltéshez érkeztem. Itt találhatjuk a körtvélyesi gátőrházat, ahol szürkemarhákat tartanak és ugyanitt van egy gólyafészek ahol egy gólyapár lelt otthonra, ottjártamkor a pár egyik tagja volt a fészekben. A töltésen kettő motoros kavart port.

A gátőrházzal szemben van a lejáró a holtághoz ahová jól esett behúzódni a májusi erősebb napsugarak elől, a holtág mentén végig hatalmas, zömmel nyárfák adnak hűs árnyékot.

A holtágnál lapuleveleket is láthatunk.

Amiért igazából vállalni ajánlott ezt a könnyed kirándulást az a holtág szépsége, a ladikok ringatózásának békét sugárzó nyugalma, a csend. Ottjártamkor mindössze pár horgász volt a parton.

A túlpart is meseszép.

A parton sétálva figyelmes lettem a mocsári nősziromra.

Hazaindulás előtt természetesen szemügyre kellett vennem az egykori révházat, amely 1932-ben épült és napjainkban kihasználatlan, sajnos körbe nőte a gaz és több kisebb-nagyobb facsemete is itt talált lakhelyet magának.

Késő délután még egy pillantást vetettem a révház felőli lejárónál a töltésre, majd élményekkel teli a Bodzási úton tekertem vissza a városba.