Nyugalom, mindenki sorra kerül! Egy vásárhelyi fagyizás margójára

Nincs is annál jobb, mint amikor az ember egy fáradt, munkával és tanulással teli nap után végre kicsit lazíthat és elmegy a családjával fagyizni. Igaz, hogy ezen az ominózus napon a fagylaltosnál hosszú sor volt, de üsse kő, beállunk a sorba, tartjuk a 1,5 méteres távolságot – ahogy mások is teszik – és várunk.

Várunk, egészen addig, míg egy hölgy a babakocsijával be nem parkol elénk, úgy, hogy centik is alig maradnak köztünk. Az ember persze próbál türelmes lenni és elmorfondírozik magában: „nem látta, hogy mi is ide várunk? De hiszen mögöttünk még állnak páran. Láthatja, hogy a sor vége nem előttünk van.” Amikor pedig hangot ad az ember a problémának, a hölgy úgy dönt, hogy jelenetet rendez és fennhangon elkezdi szidni azt, aki egyébként már hosszú percek óta türelmesen várt. Mi van itt, kérem?

Mindenki sorra fog kerülni, nem kell pánikolni. Nem fog a fagylalt elfogyni, ha pedig igen, még mindig van tíz másik íz, amiből lehet választani. Ha siet, azt is megértjük, de lehet értelmesen is kommunikálni a másikkal, nem kell egyből fennhangon veszekedni. Ha főhősnőnk csak annyit mondott volna „elnézést, nem vettem észre, hogy ez nem a sor vége. Láthatja, gyerekekkel vagyok, nem baj, ha itt maradok?”, semmi probléma nem lett volna, valószínűleg a mögöttünk álló hat másik ember is elfogadja a helyzetet.

De nem így történt. Ez van, másképp vagyunk szocializálva. Viszont fura, amikor a hölgy arra hivatkozik, hogy neki x gyermeke van, és az ő babakocsija van 2 méter, ergo tartja a távolságot. Hogy mondta? Abba ne is menjünk bele, hogy a sor vége még mindig nem előttünk van.

Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember. Elgondolkozik, de inkább ráhagyja. Nem ér annyit a fagylalt, hogy vitába bonyolódjon egy 2 méteres babakocsival rendelkező, „szabályokat betartó” emberrel, aki egyébként szinte a másik arcába szórja a szitkokat, hogy neki bizony ott van helye. Az vajon feltűnt neki, hogy pici gyerekek elé furakodott be? Olyan pici gyerekek elé, akik tudnak várni. Fene tudja.

Nehéz erre mit mondani. Talán csak annyit: nyugalom, mindenki sorra kerül és legyünk kicsit türelmesebbek!

(Borítókép: illusztráció)