Az kiabál, akinek a háza ég – Márki-Zay hiteltelen tüntetéséről

Ízlelgessük: Hódmezővásárhely polgármestere péntek délután Gyulán demonstrál Orbán Viktor és a magyar kormány ellen. Egy olyan ügyben amúgy, ami már nem létezik, és egy olyan jogi kategória miatt, amivel nemrég az általa vezetett hivatal is fenyegetőzött. Hol marad a hitelesség?

Két dudás egy csárdában? A magyar balliberális ellenzék parlamenti és parlamenten kívüli botránypolitikusai, avagy az unokatestvérek: Hadházy Ákos és Márki-Zay Péter dudálós demonstrációt szerveznek ma délután Gyulán az Orbán-kormány ellen. Tegnapi cikkünkben megírtuk, különösen pikáns, hogy Hódmezővásárhely a „mindenütt jó, de a legrosszabb otthon” elvét követő polgármesterét épp akkor kapta el a forradalmi hevület, és épp akkor dönget ki megint az országos politika színpadára, amikor saját bevallása szerint is a csőd szélén táncol a városa, vagyis jelen állás szerint az augusztusi bérekig fizetőképes az általa vezetett önkormányzat. Ily módon a „véletlenül arra járók” egyébként Márki-Zay menedzselte Békés megyei (békés?) „forgalomelterelése” inkább figyelemelterelésnek tűnik: egyfajta menekülésnek a válságkezelés kihívásai és felelőssége elől. (Hiszen a vásárhelyiek az országos politizálás helyett például – teljes joggal – azt várnák el az általuk megválasztott, felkent vezetőtől, hogy az önkormányzati szféra dolgozói szeptember-decemberi bérének előteremtésén fáradozzon, vagy megoldást találjon arra, hogy ne kelljen az általa többször belebegtetett elbocsátások eszközéhez folyamodni. Ez persze kemény, izzadságos, sziszifuszi munka, és nem is kíséri akkora ellenzéki média-rivaldafény, mint egy-egy olcsó, jó kis Orbán-ellenes kirohanást…)

A Mindenki Magyarországa Mozgalom oszlopai, Márki-Zay és Hadházy egyébként most éppen amiatt tiltakoznak, hogy a héten a rendőrség két férfit (egyikük az MMM gyulai vezetője) is előállított a közösségi médiában megfogalmazott politikai véleménynyilvánításuk kapcsán, rémhírterjesztés gyanújával. A vásárhelyi politikus magát a miniszterelnököt vizionálja a történtek mögé, és több, nem is oly burkolt fenyegetést fogalmazott meg felé: „Ha Orbán mégis Rákosi akar lenni, a becsületes magyarok egyetlen esélye, hogy a tolvajpárt még a választásokig hátralévő kétéves mandátumát sem tölti ki”, illetve „Ha Orbán Viktor Rákosi-féle módszerekhez nyúl, akkor már most elkezdhet kipcsakul tanulni, mert nem lesznek békés, Magyarországon töltött nyugdíjas évei”.

Amellett, hogy a Promenad.hu tegnap is leszögezte: szerkesztőségünk egyáltalán nem tartja helyesnek, hogy politikai véleménynyilvánító Facebook-bejegyzések miatt bárkit is vegzáljanak, felelősségre vonjanak, a vásárhelyi polgármester legújabb performance-a több sebből vérzik.

1) Nincs ügy! Már csütörtök reggelre egyértelművé vált, hogy a két eset hátterében rendőrségi túlkapás állhat. Megírtuk: a magyar ügyészség határozottan a véleménynyilvánítás szabadsága mellé állt, a rendőrség pedig hivatalos közleményben jelezte: az ügyészségi állásponthoz igazítja gyakorlatát. Az illetékes szervek kimondták, a két férfi esetében szó sincs bűncselekményről, eljárások lezárva. A hatóság tehát tudja, teszi a dolgát.

A kormányzat is világossá tette álláspontját: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón kifejtette, a jogállamban előfordul, hogy egyes szervek tévednek, de éppen a jogállam erejét mutatja a gyors és határozott korrekció. Idézzük a tárcavezetőt: „Egy jogállamban ilyen előfordul, a jogállamban, hogy ha bármilyen hatóság hibázik, főleg hogyha ez akárcsak néhány órára is a személyes szabadság korlátozásával járt, akkor kártérítési felelősség áll fent. Tehát minden egyes esetben ezt vizsgálni kell, nyilván a kormány kérése is az a hatóságokhoz, hogy csak és kizárólag a legindokoltabb esetben éljenek ilyen eszközzel. […] ha valahol pedig tévedés történt, akkor az egyébként a jogállam erejét mutatja, hogy néhány órán belül az ügyészség a helyes jogi minősítést, azt megadta, és hogyha nem történt bűncselekmény, akkor pedig a szokásos jogosultságai vannak annak, akit alap nélkül gyanúsítottak valamivel, főleg, hogy ha hatósági fellépés is volt.”

Nincs több kérdés. Mindezek tükrében finoman fogalmazva is vaskos csúsztatás a „pártállami megfélemlítés” ellen demonstrálni és dudálni. Az egész politikai habverés okafogyottá vált: öncélúvá, magamutogatóvá.

2) De ha már „pártállami megfélemlítés”, vajon milyen gyakorlatot folytat saját városában a magát a „nyugati demokrácia” és a „jogállamiság” őrének kikiáltó Márki-Zay? Hogyan is állunk Hódmezővásárhelyen a rémhírterjesztéssel való fenyegetőzéssel? Szóval: mi a helyzet a hitelességgel?

Portálunk nemrégiben nagy port kavaró cikksorozatban rántotta le a leplet a szavakban iszonyatosan „humánus, szociálisan érzékeny” városházi mestertervről, melynek végeredményeként – az általunk megkérdezett jogász szerint egyébként jogszabálysértő módon – 50-75 százalékos bércsökkentésre ítéltetett a helyi önkormányzati intézmények, cégek közel száz munkavállalója. Első írásunk után néhány órával fenyegető hangvételű levelet kaptunk a Márki-Zay vezette és felügyelte hivataltól, mely konkrétan a rémhírterjesztés kapcsán történő büntetőfeljelentést is kilátásba helyezte a városházától független sajtóval, a munkáját végző médiával szemben. Azzal a médiával szemben, mely nem tett mást, mint lerántotta a leplet az önkormányzati szférában zajló furcsa folyamatokról, feltárt egy a széles közvéleményt érintő és érdeklő ügyet, illetve megfogalmazta aggodalmát azon kiszolgáltatott helyzetben lévő vásárhelyiek iránt, akiknek így vagy úgy, de a megélhetése is veszélybe került. (Vajh, hol volt itt a rémhírterjesztés, és miben akadályozta ez a cikk a járvány elleni védekezést???)

Itt sem mi sértünk, úgymond, levéltitkot a vonatkozó részlet bemutatásával, hiszen a teljes üzenetet maga a polgármester tette közzé nem sokkal később Facebook-oldalán. (Tegye fel a kezét, aki szerint Csirák Dalma sajtóreferens saját maga érezte úgy, hogy az egyébként a veszélyhelyzetben egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő rémhírterjesztés fenyegetésével kísérli meg nyomás alá helyezni a főnökével szemben kritikus újságírókat!) A polgármesteri hivatal álláspontját, az általuk kért közlemény formájában persze – a korrektség és a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében – azonnal közzé is tettük, ami nem abban sem zavarta a városvezetőt, hogy később amúgy az ellenkezőjét állítsa és terjessze…

Ennyit akkor a városházától független médiához, újságírókhoz való viszonyulásról és arról, hogyan értelmezik a sajtó, a szólás szabadságát no meg a „rémhírterjesztést” Márki-Zay városában (és hivatalában)! Tényleg, hogy is van ez azokkal a „Rákosi-féle” módszerekkel és „pártállami megfélemlítéssel”? Ki akar megfélemlíteni, és kit? Az kiabál, akinek a háza ég?

Tényleg, Polgármester Úr, most akkor mi is dudáljunk a Kossuth téren?