Havasi Katalin: több „köszönöm” jár az ápolóknak!
Az ápolók most különösen, igazán megérdemlik a megbecsülést és az elismerést, mivel ők azok, akik éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén is gyógyszert, takarót, jó szót visznek a betegeknek – jelentette ki lapunknak Havasi Katalin a május 12-i Ápolók Nemzetközi Napja kapcsán. A vásárhelyi kórház orvosigazgatójával a jeles dátum kapcsán készítettünk interjút.
– Jelenleg mennyi egészségügyi dolgozó, köztük mennyi ápoló dolgozik a vásárhelyi kórházban?
– Országosan 120 ezren dolgoznak az egészségügyben, akik közül körülbelül 120 ápoló dolgozik kórházunkban. Ők azok, akik éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén is gyógyszert, takarót, jó szót visznek idősnek, fiatalnak, műtöttnek, infarktusosnak, újszülöttnek.
– A mostani helyzetben miért különösen fontos kiemelni a munkájukat?
– Az ápolói hivatás mérhetetlen segítőkészséget, empátiát, önzetlenséget követel. Aki ezt választja, azt nem a gyors meggazdagodás, hanem a segíteni akarás motiválja. Segíteni a szenvedő, a segítségre szoruló embereken. De nem elég a segíteni akarás, emellé alapos tudás, sok-sok gyakorlati tapasztalat is szükséges, hogy ne csak akarjon, de valóban tudjon is segíteni.
Egy jó ápoló gyógyítja a testet és a lelket is. Napjainkban ez különösen embert próbáló helyzet, két különböző okból is. Egyik a vírus, másik a politika: akik a betegágy mellett, töretlen hivatástudattal segítenek, a mindennapi veszély tudatában segítenek mindenkinek, miközben tudják, hogy vannak, akik köszönet helyett rossz hírét keltik a hibátlan szakmaisággal végzett, önzetlen munkának. Olyan embert próbáló feladatokat végeznek nap-nap után, amelyekről a legtöbb ember azt sem tudja, hogy létezik. Olyan helyzetekben segítenek, olyan váladékoktól szabadítják meg a szenvedő embereket, amelyekről a legtöbben semmit sem tudnak.
Amíg a „home office” miatt panaszkodnak annyian, ők négykor kelnek, hogy fél hatkor átvegyék az osztályt, és hat órakor pontban műszakba álljanak, miközben tudják, hogy a koronavírus áldozatainak 15 százaléka egészségügyi dolgozó.
– Mit lehet tenni a jelenleginél is többet az ő elismerésükért, megbecsülésükért a lakosság részéről?
– Az egészségügyben tudásunk, teherbírásunk legjavát kell adni. Nem kell „még kiemelkedőbb” munkát várni, mert az már magában sugallja, hogy valami nincs rendben. Folyamatosan maximálisan kell teljesíteni. A fentiekből következik, hogy az ápolók a mindennapokban, de most különösen, igazán megérdemlik a megbecsülést és az elismerést. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a jót természetesnek vegyük, és közben túlzott kritikával nézzük a világot.
Meggyőződésem, hogy ha sokkal több „ köszönöm”-öt, mosolyt, kedvességet kapnának az ápolók, szülésznők, és valamennyi segítő foglalkozású, az segítené, hogy cserébe ők is még több kedvességet és mosolyt adjanak az injekciók és a gyógyszerek mellé.
Az egészség mindig csapatmunka. Ennek a csapatnak része az ápoló, az orvos és a gyógyulni akaró beteg egyaránt. Ha kölcsönösen tiszteljük egymást, és ennek hangot is adunk, az gyorsítja a gyógyulást, és kifejezi a köszönetet, az elismerést és a megbecsülést is, e nehéz hivatás képviselői felé.
Borítókép: Archív (Gémes Sándor)
