62 éve praktizál a vásárhelyi gyermekorvos, Kozma János

Kozma János négygyermekes családban nőtt fel az ország keleti felében – olvasható a cikkben.

„Méhkeréken születtem, ott is nőttem fel. 1944-ig Bihar megyéhez tartottunk, majd onnantól Békés megyéhez. Édesapám és édesanyám velem együtt négy gyermeket neveltek fel. Sajnos, ma már a gyerekek közül csak én élek. Nem voltunk gazdagok, de a szüleim szerették volna, ha tovább tanulok. A négy elemi osztályt a faluban jártam ki, majd a szüleim a nagyszalontai gimnáziumba írattak. Ott sajnos csak az első osztályt járhattam ki. Máig emlékszem arra a napra, amikor a gimnázium igazgatója 1944 májusában, egy szombati napon végigjárta az osztályokat és bejelentette, hogy vége a tanévnek. Hétfőn már nem kell iskolába menni, mert a németek lefoglalták a gimnáziumot hadikórháznak. A háború hozzánk ért. Ezzel tulajdonképpen véget ért a gimnáziumi életem. Utána Nagyszalonta Romániához került. Csak sokára kerültem vissza az iskolapadba, majdnem három évet kihagytam. Életem a falusi gyerekek munkával teli életét. Egy Romániából áttelepült tanítóházaspár beszélte rá a szüleim, hogy mégis taníttassanak tovább” – mondta a lapnak az idén már 88. évében járó gyermekorvos.

Kik is az Aranyembörök?

Olyan személyek, akik a településen, faluban, városban, kerületben évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, alkotnak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva. Őket lehet a Délmagyarország figyelmébe ajánlani, akik aztán az Aranyemböröket egész Csongrád megyének bemutatják. Az ajánlásokat a Délmagyarország weboldalán, a delmagyar.hu-n keresztül, az ott található űrlap segítségével lehet elküldeni.

(Forrás: delmagyar.hu)