Míg Vásárhely megszorít, Makó nem spórol az intézményi dolgozókon

A Maros-parti városban a veszélyhelyzet, az átmeneti bezárások ellenére sem változtattak az önkormányzati intézmények, cégek munkavállalóinak jogviszonyán. A közalkalmazottak továbbra is teljes munkaidőben, teljes munkabérükért dolgozhatnak.

Továbbra is úgy tűnik, számos tekintetben másként kezeli a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetet Hódmezővásárhely, illetve Makó önkormányzata. Korábbi írásainkban bemutattuk, míg Vásárhely városvezetése leginkább a kormányt rugdossa, és azt bizonygatja, mit miért nem lehet (például nem hajlandó elengedni a helyi kkv-k idei helyi adóit), addig Makón számos fontos, előremutató intézkedéssel (például jelentős díjcsökkentésekkel stb.) segítették a helyi embereket, vállalkozókat a veszélyhelyzetben. Arról is beszámoltunk, a Maros-parti település önkormányzata minden háztartásba ingyenesen juttatott el két darab mosható szájmaszkot, miközben Vásárhelyen a polgármester PR-akció keretében, puszta kézzel osztogatott maszkokat, hangsúlyozva: adományokat elfogad ezért, vagyis a fizetés „kötelezően ajánlott”…

A két település a jelek szerint egészen más megközelítést alkalmaz a veszélyhelyzettel járó intézménybezárásokkal, az önkormányzati intézmények, cégek dolgozóinak foglalkoztatásával, javadalmazásával kapcsolatban is. Röviden és leegyszerűsítve: a Márki-Zay Péter vezette vásárhelyi önkormányzat durván megszorít, májustól brutálisan megvágta az intézményi, céges munkavállalók bérét (a legtöbb esetben 50 vagy 75 százalékkal!), a Farkas Éva Erzsébet vezette makói önkormányzat ezzel szemben nem spórol az intézményi, céges dolgozókon, továbbra is megtartja eddigi jogviszonyokat és javadalmazásukat – mert fontosnak tartja, hogy kiálljon mellettük a bajban, a nehézségek közepette is.

Ami Vásárhelyt illeti, ahogy arról számos cikkben beszámoltunk, hetek óta a helyi közalkalmazottak megváltozott foglalkoztatásától, bércsökkentésétől hangos a közélet. Utaltunk rá, míg a környező településeken (így Makó vagy Szegeden!) a veszélyhelyzet ellenére is megkaphatják teljes fizetésüket az érintett munkavállalók, addig Hódmezővásárhelyen három „gáláns lehetőséget” kínált fel az önkormányzat a közalkalmazottaknak május 1-jétől kezdve. Az első, hogy maradjanak otthon, és ne végezzenek munkát, így a bérük 25 százalékát kapják meg. A második, hogy napi 4 órában folytassák a szakmai tevékenységüket a fizetésük 50 százalékáért. A harmadik pedig, hogy csatlakozzanak az úgynevezett városi mobil munkacsoporthoz, aminek a tagjai a 8 órás fizetésükért dolgoznak, azonban nem tudják, hogy hol, mikor, milyen feladatot kell elvégezniük… Bármelyiket választhatják rosszul járnak: vagy jelentősen csökken a fizetésük, vagy ismeretlen munkára jelentkeznek önként. Információink szerint ez a változtatás mintegy 300 embert érint városi szinten. Ahogy Cseri Tamás fideszes képviselő többször felhívta rá a figyelmet: családos, hitelt fizető vásárhelyiekről van szó, akik egyébként is 160-170 ezer forintot keresnek, és most arra próbálják, próbálták „rávenni” őket, hogy ennek töredékéért vegetáljanak. Márki-Zay Péter polgármester az okot is elárulta: az önkormányzat jelenlegi büdzséjével július végéig fizetőképes, vagyis csak a júliusi bérek kifizetését tudja garantálni. Érdekesség, mi több: felettébb pikáns, hogy miközben az intézményi, céges dolgozók pénzét ilyen jelentős mértékben megvágta a város, addig azt már nem érezték szükségesnek az illetékesek, hogy a városvezetés és a polgármesteri hivatal munkatársainak fizetésein takarékoskodjanak: Márki-Zay és alpolgármestere, Kis Andrea – aki bevallottan home office-ban tolja – továbbra is zsebre vághatja milliós fizetését, és a hivatal dolgozóinak jogviszonya, bérezése sem változott, szemben az intézményi közalkalmazottakkal. Úgy látszik tehát, az egyenlők között is akadnak egyenlőbbek…

Azt kell mondanunk, Makó e tekintetben is példát mutat Hódmezővásárhely számára. A Maros-parti településen a városi intézményeknél, cégeknél eddig a veszélyhelyzet ellenére sem részmunkaidőben történő foglalkoztatásra nem küldtek dolgozókat, sem állásidőt nem rendeltek el senkinél. Vagyis megtalálták a megoldást, hogy mindenki értelmes, normális munkát találjon és végezzen teljes munkaidőben! Más munkakörbe legfeljebb az adott cégen, intézményen belül csoportosították át a munkatársakat – tájékoztatta portálunkat az önkormányzat.

„A Makó Város Önkormányzata által működtetett intézményeknél a dolgozók foglalkoztatási jogviszonyán nem változtattunk. Az óvodában fertőtlenítést végeztek, ügyeletet tartanak, otthonról szervezik az óvodások részére megküldendő feladatokat, valamint szabadságon vannak a kollégák. A múzeum, illetve a könyvtár ugyan látogatót nem fogad, de a kollégák zavartalanul tudnak dolgozni, leltároznak, feldolgoznak, végzik azokat a feladatokat, amelyeket tudnak. A szociális intézmény működése folyamatos, azon kollégák, akik saját területünkön nem tudnak átmenetileg dolgozni, besegítenek kollégájuknak” – tájékoztatta portálunkat Farkas Éva Erzsébet polgármester megbízásából a makói önkormányzat. Makón tehát így oldják meg, hogy mindenki értelmes, normális munkával foglalja el magát teljes munkaidőben, 8 órában, azaz továbbra is mindenki hozzájuthasson a teljes munkabéréhez.

Hangsúlyozták: az önkormányzati tulajdonban lévő cégek esetében a munka zavartalanul folyik, így a foglalkoztatási viszonyokon sem változtatott az önkormányzat. Vagyis Makón eddig nem került sor részmunkaidőben történő foglalkoztatásra, sem állásidő elrendelésére.

Míg Vásárhelyen a hírek szerint mintegy 30 dolgozót csoportosítottak át az intézményektől a fent említett mobil munkacsoportba előre pontosan meg nem határozott feladatokra (8 órában), addig Makón szó sincs ilyen jellegű „átcsoportosító” intézkedésről. Megkeresésünkre azt írták: Makón fel sem merült, hogy egy-egy városi cégtől, intézménytől egyéb, attól idegen, egészen más (ráadásul előre meg nem határozott) területre vezényeljenek át dolgozókat, szemben a vásárhelyi polgármester ötletével. „Cégek, intézmények dolgozóinak más munkakörbe történő átcsoportosítása csak intézményen, illetve cégen belül történt, amennyiben ezt az intézmény-, illetve cégvezetők szükségesnek tartották. (Azon területeket érintette, ahol átmenetileg nem lehetett munkát végezni, pl. szociális intézmény esetén a gyermekjóléti szolgálat munkatársai besegítettek a szociális munkások munkájában, akik az idősek részére a bevásárlást, étel kiszállítást végzik.)” – tudtuk meg.

Borítókép: MTI/Balaton József