Benkő Zsolt kihasználja a családjával töltött időt és a körzetében élő rászorulókat is segíti

A koronavírus miatt elrendelt kijárási korlátozás sok dolgot megváltoztatott a mindennapjainkban, ráadásul még nem tudni, hogy mikor leszünk túl a járványon. Ön és a családja hogyan fogadta ezt az új helyzetet, milyen kihívásokkal szembesültek, és mi okozta/okozza a legnagyobb nehézséget?

Úgy gondolom, hogy a családom pozitívan áll a jelenlegi helyzethez, a legjobbat próbáljuk kihozni belőle. Persze számunkra is furcsa, hogy iskola időben, hétköznapokon mindannyian itthon vagyunk! Feleségem pedagógus, izgalmas feladat volt számára megalkotni a tantárgyi feladatokat, de szépen kialakította a menetrendet és próbál napról-napra kreatív és érdekes feladatokat kiadni a gyerekek számára.

A munkáját hogyan érintette a változás?

A vészhelyzet alatt változott a munkáltatóm, úgyhogy most abban a helyzetben vagyok, hogy még személyesen nem találkoztam a feletteseimmel. Öt éve dolgozom a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat munkatársaként, mely szervezet feladatait, április 1-től, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. vette át. Eddig is sokat dolgoztam itthonról, mivel nincs külön irodám, ezért ez számomra nem nagy változás. Szerencsére az elmúlt heteket számomra változatosabbá tette, a mezőgazdasági munka. A tavaszi szezon kellős közepén vagyunk, ezért például az elmúlt hétvégén is a traktorban ültem, elvégeztem szüleim földjén, a talaj előkészítési munkákat és közreműködtem a növényvédelmi munkákban is.

Az Ön családjában gyerekek is vannak. Mennyire igényel nagy figyelmet az, hogy együtt tanuljanak velük? Sikerült elsajátítani ezt az új feladatot?

Lányaink felső tagozatosak, így már teljesen önállóan tanulnak, nem mondom azt, hogy kérdéseik nincsenek, de általában délelőttönként végeznek a tanulni valóval. Prezentációkat készítenek, dolgozatokat írnak az elektronikus felületeken. Úgy látom sokat tanultak ezen feladatok elvégzésével. De többször megemlítették, hogy hiányzik nekik az iskola és az osztálytársak!

Nyilván a nehézségekből igen sok van, hiszen teljesen más életritmust diktál a vírus. Ugyanakkor érdekelne, hogy Önök találtak-e bármilyen pozitívumot ebben a „kényszerpihenőben”, olyan lehetőséget, amire esetleg eddig nem jutott idejük?

Számunkra nem jelent különösebb nehézséget a “kényszerpihenő”. Jómagam élvezem, hogy hetek óta közösen telnek a napok. Sokat kártyázunk, közösen főzünk, és többször volt közös itthoni tornaóra is. A lányok délutánonként sokat sétáltatják a kutyát, közben fotóznak, kihasználják például a repce virágzás adta hátteret.

Gyakran meglátogatja a körzetében élő családokat, hogy segítséget nyújtson nekik. Ők hogyan élik meg ezt a helyzetet? Milyen támogatást tud nekik nyújtani?

Nemcsak a saját családomban élő időseket látjuk el, hanem igyekszem a körzetemet is járni, felkeresni azokat az embereket, akik segítséget kérnek. Így tartós élelmiszert és maszkokat juttattam el időseknek és kisgyermekes családoknak, például Öreg-Kishomokra, Vajhátra, az erzsébeti, a kútvölgyi, batidai tanyákra és többször voltam Szikáncson és Erzsébeten. Akikkel beszéltem, találkoztam, azok kivétel nélkül betartják a kijárási korlátozás szabályait, és nagyon örültek a megkeresésnek.

Esetleg van olyan dolog, gondolat, ami Önnek most erőt ad, és a saját példáján keresztül a vásárhelyieket is kitartásra buzdítaná vele?

Egyszerűen kitartást kívánok mindenkinek! Rövidesen vége lesz és ismét találkozhatunk családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal. Pozitívan tekintek a jövőbe, de nem bánnám ha a Teremtő esőt küldene felénk, mert a határ szomjazik rá!

(Képek forrása: Benkő Zsolt)