Horváth Zoltán minden hónapban jótékony célra fordítja a képviselői tiszteletdíját

Már több hete annak, hogy bevezették a korlátozó intézkedéseket Magyarországon. Hogyan érintette Önt és a családját a változás?

Nem könnyű ez senkinek, azt hiszem, ezt nem kell külön ecsetelnem. Nekünk három gyermekünk van, a legnagyobb 6. osztályos, szerencsére kitűnő tanuló, túl sokat nem kell neki segíteni a tanulásban, önálló kislány. Középső lányunk most első osztályos, ami igen megnehezíti a dolgunkat, hiszen vele közösen kell tanulni. Még nem is tanultak minden betűt az iskolában, például a “gy” betű írásában én segítettem neki, majd kiderül milyen hatékonysággal. Zselyke még csak óvodás, éppen elmúlt három éves, állandó felügyeletet és odafigyelést igényel, amit nehéz összeegyeztetni Dalmi tanulásával. A feleségem négy órában dolgozik jelenleg, én itthonról próbálok, nem egyszerű ez senkinek sem…

Mi az, amiről le kellett mondaniuk, és ezek közül mi hiányzik Önnek a legjobban? 

Gyakorlatilag mindenről, ami a közösséghez kapcsol egy családot. A legnehezebb a bezártság. Nekem egyértelműen a foci hiányzik a legjobban, hiszen az az életem, mindig abban éltem, dolgoztam. Hiányzik a pálya, a fű illata, a gyerekzsivaly, a labda, a meccsek, a gólok, a siker és a kudarc.

Kipróbált esetleg olyan dolgot, amire korábban nem volt ideje? Például valamilyen étel elkészítése, társasjáték kipróbálása, vagy esetleg egy videojáték újrajátszása.

A gyerekek nevelésével, tanításával és az otthoni munkavégzéssel éppen eléggé le vagyunk terhelve, szerintem magunkra még kevesebb időnk van, mint előtte. Ami a változás, hogy sokkal több a közös program a gyerekekkel, rengeteget társasozunk, kertészkedünk. Ez nekik mindenképpen pozitív változás, hiszen lényegesebben több minőségi időt tudunk velük tölteni. Én imádok főzni, sütni, új ételeket kipróbálni, amibe egyre többet tudom bevonni a gyerekeket. Két-három naponta kenyeret sütünk, sokat vagyunk a kertben a bogrács vagy a tárcsa körül. Úgy veszem észre, ezeket a pillanatokat a gyerekek is szeretik.

Hogyan próbál segíteni a vásárhelyieken? Ön, mint képviselő, mint tud tenni a lakosokért?

A jelenlegi helyzetben talán még fontosabbá vált a társadalmi felelősségvállalás. Ezért én minden hónapban a képviselői tiszteletdíjam teljes összegét jótékony célra fordítom, élelmiszercsomagokat állítok össze és osztok szét a rászoruló családok között. Emellett gyűjtöm is az élelmiszer adományokat, illetve vállaltam, hogy hetente egy alkalommal öt idős ember, házaspár számára bevásárolok. Sajnos vannak, akiknek nincs semmilyen segítségük családom belül, szerintem nagyon fontos, hogy ők is úgy érezzék nincsenek magukra hagyva.

A sport fontos részét képezi az életének, ám a korlátozások ezt a területet is érintették. Hogyan tudja pótolni az itt keletkezett űrt?

Fentebb már említettem, hogy nagyon nehezen. Gyakorlatilag elvonási tüneteim vannak. Nekem a munkám is a sporthoz kapcsolódik, csak otthonról tudok dolgozni, de legalább van idő a könyvelések még precízebbé tételére, a pályázati elszámolások összeállítására, az éves edzésprogramok, edzésvázlatok kidolgozására. Az udvaron azért van vagy 8-10 labda szerte széjjel, amikor találkozom az egyikkel, óhatatlan egy kis dekázás, fejelés vagy Dalmi szivacskézi kapujának szétbombázása.

Mit ajánlana azoknak, akik nem tudják, hogy hogyan üssék el az időt otthon? Van olyan módszer, ami az Ön családjának bevált?

Az egymással töltött minél több minőségi idő. Próbáljanak ki új dolgokat, erre kiváló a gasztronómia, a kézműveskedés, akinek van kertje, az abban való foglalatosság.

Mit üzenne a vásárhelyieknek?

Mindenki tartsa be a szabályokat! Vigyázzanak magukra, vigyázzanak egymásra, hiszen együtt erősebbek vagyunk!

(Fotók forrása: Horváth Zoltán)