Filmre vitték Lázár Jánost

A hódmezővásárhelyi politikus és a magyar miniszterelnök párbeszédein keresztül értelmezi a migránsválságot Németország. Az ARD közszolgálati televízió által a héten bemutatott „Az űzöttek” („Die Getriebenen”) című film a 2015-ös migránskrízist és a merkeli politikát veszi górcső alá. Az alkotásban a magyar álláspont Orbán Viktor és Lázár János személyén és beszélgetésein keresztül jelenik meg.
A koronavírus-járvány mellett napok óta „Az űzöttek” („Die Getriebenen”) című film uralja a német közbeszédet, a politikai életet és a médiát. Komoly közéleti és sajtóvisszhangot váltott ki az ARD által szerdán bemutatott saját produkciós mozi, melynek középpontjában a 2015-ös migránsválság és Németország, pontosabban Angela Merkel kancellár politikája áll. Az eredetileg filmszínházpremierre is szánt, közel kétórás mű a 2015-ös menekültkrízis kőkemény hónapjait mutatja be júliustól novemberig Stephan Wagner rendezésében. Robin Alexander német újságíró azonos című könyvét adaptálták egyébként tévéfilmre: az alkotás az Imogen Kogge által megformált Angela Merkel konfliktusait mutatja be a különböző politikai szereplőkkel, amelyek ahhoz a máig vitatott döntéshez vezettek, hogy a kancellár szélesre tárta országa kapuit a bevándorlók előtt, és 2015. szeptember 5-én kimondta: a menekültek, migránsok befogadásának nincs és nem lehet felső korlátja.
A filmben – melyet nagy írásban boncolgat többek között a Die Welt, a Der Spiegel, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Süddeutsche Zeitung is – kiemelt szerep jut Magyarországnak, a magyar politikának, a magyar álláspontnak is, amely Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János kancelláriaminiszter személyén, az ő magyar nyelvű, német felirattal kísért párbeszédeiken keresztül jelenik meg. Orbán Viktort a román származású Radu Bânzaru alakítja, Lázár Jánost pedig a Németországban élő magyar színész, Bács Zsolt kelti életre a filmvásznon. Orbán és Lázár gondolatain, megnyilvánulásain keresztül értelmezi a magyar migrációs politikát, a kerítés határvédő szerepét, illetve az illegális bevándorlók befogadásának elutasítását a filmbéli német politikai elit, valamint a jelenlegi német politika, illetve közvélemény is. A hangsúlyt persze a német belpolitikai szereplőkre helyezi a mozi, az ő intézkedéseikre, cselekvésükre vagy éppen haszonlesésükre, de ehhez a magyarországi események párhuzamos bemutatása és elemzése építi fel a keretet.

Az ARD által bemutatott „Die Getriebenen” azzal együtt, hogy az eddigi legkevésbé tényszerűtlen vagy kiegyensúlyozatlan német feldolgozása a 2015 nyári-őszi eseményeknek, nem meglepő módon azért úgy ábrázolja a történteket, hogy Angela Merkel tűnjön fel pozitív megítélésben, és a magyar félre, a szíriai menekülteket éheztető-szomjaztató, senkit befogadni nem akaró Orbán Viktorra ossza – így fogalmaz konkrétan a Die Welt is – „a shakespeare-i gonosz” szerepét. Az erre irányuló, kimondott vagy kimondatlan liberális elvárásokat maga a Merkelt játszó színésznő igazolta vissza egy friss interjújában, ahol a kancellárt dicsőítve állította szembe a veszélyesként jellemzett Orbánnal. Ugyanez az erkölcsi kinyilatkoztatás bukkan fel Angela Merkel és Horst Seehofer bajor miniszterelnök filmbéli telefonbeszélgetésében, ahol a kancellár felhívja Seehofer figyelmét: nézete szerint a menekültek a szükség, az éhség és a terror miatt hagyták el a hazájukat, most emberek ezrei menetelnek az autópályán, és a „barátod, Viktor” még vizet sem ad nekik, ráadásul erőszakkal is fenyegeti őket, ezek után kénytelen megnyitni a határokat előttük…
Érdekesség ugyanakkor, hogy a film szakít a Keleti pályaudvar mítoszával, vagyis nem 2015. szeptember 4-ével és az Ausztria, Németország felé gyalogosan induló migránstömegnél veszi föl a fonalat, hanem már július közepétől bemutatja a válság kiéleződését, az Európára, Magyarországra zúduló bevándorlóáradatot. Emellett a magyar szereplők, Orbán és Lázár a beszélgetéseikben olyan alapigazságokat mondhatnak ki a filmvásznon, mint hogy „megvédjük Európát”; „Szent Angéla … azért nem beszél velünk, mert magasabb rendűnek tartja magát – a Bajnokok Ligájában játszanak”. Minden negatívuma és elfogultsága mellett arra is rávilágít, hogy több német vezető politikus is szorgalmazta a párbeszédet Orbán Viktorral, de Merkel csak a nyomásgyakorlást erőltette. Felbukkan ebben a kontextusban a magyar miniszterelnök 2015-ös tusnádfürdői beszéde is, ahol előre jelezte, Szíria még csak a kezdet volt, de az újkori népvándorlás legnagyobb veszélye az lehet Európa számára, hogy az afrikai válságövezetekből, milliók, sőt, tíz- és százmilliók indulhatnak el az öreg kontinens felé, s ebben az összefüggésben arra is utalást tesz, hogy a 2015-ös migránskrízist illetően tulajdonképpen Magyarország nem ok, hanem áldozat. Mindezek ugyanúgy árnyalják az egyébként pozitív hős Merkel-képet, mint a migránsokkal való szelfizgetés, a bevándorlók számának 2015. augusztusi durva alábecsülése (maximum 800 ezer fő…), valamint a „Wir schaffen das” álnaiv össznépi üzenete.
A „Die Getriebenen” egyébként nemcsak a magyar migránspolitikát igyekszik bírálni, de az elemzések szerint kifejezetten negatív képet fest Sigmar Gabriel akkori szociáldemokrata alkancellárról, valamint a Merkelnél a migráció ügyében jóval keményebb állásponttal rendelkező Horst Seehofer akkori bajor miniszterelnökről és pénzügyminiszteréről, Markus Söderről. A végén fekete háttérre az alábbi szöveget vetítik ki: Angela Merkelt 2018-ban negyedszer is kancellárnak választották; Gabriel még csak kancellárjelölt sem lett; Seehofer miniszter Merkel kormányában; Söder Bajorország miniszterelnöke; Orbán Viktor ugyanakkor továbbra is Magyarország miniszterelnöke; a szíriai háború vége pedig még mindig nem látszik.
A Süddeutsche Zeitung cikke egyébként felhívja a figyelmet: míg a kancellárnak szóló „szerelmi vallomásként” értelmezhető film Merkel barátságos arcát mutatja, addig a kormánya már a menekültügyi jogszabályok szigorításán dolgozik. Hiába, változnak az idők. A migrációs politikában is. Európa ma már kénytelen-kelletlen belátta, Orbán Viktornak és Lázár Jánosnak volt igaza…
A belső fotó forrása: Bács Zsolt hivatalos oldala – zsoltbacs.com