Ezer ember megmentőiről tartottak előadást az Emlékpontban

Rendhagyó történelemórát tartottak kedd délelőtt az Emlékpontban, ahol Nagy Gyöngyi történész mesélt a diákoknak Slachta Margit és Salkaházi Sára szociális testvérek életéről, és embermentő tevékenységéről.

„Az ő életükben nagyon sok közös pont van. Például az, hogy ugyan annak a szerzetesrendnek a szociális testvérek társaságának voltak a tagjai a két világháború között. A másik közös bennük az, hogy 1944 folyamán embermentőként léptek fel: a magyar zsidó honfitársainkat mentették” – mondta el Nagy Gyöngyi.

Slachta Margit lengyel származású felvidéki nemesi családba született. 1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette. 1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének, aminek tagja is lett. 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében.

Salkaházi Sára közel száz magyarországi zsidó megmentője a nyilas rémuralom idején, vértanú. Kassán született, édesapja, Schalkházi Lipót korán meghalt, édesanyja igazgatósági tagként dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított kassai Schalkház Szállónál, amely a művészek kedvelt találkozóhelye volt és ebből a jövedelméből nevelte három gyermekét. 1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett.

December 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővér az akció végén érkezett, de nem menekült el, így őt is magukkal vitték.

Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt.

A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Mivel holttestét a Dunába vetették ezért esetleges sírjának helye ismeretlen.

Nagy Gyöngyi kifejtette, hogy az egész Szociális Testvérek Társasága segítségükre volt a zsidóknak. Az összes budapesti rendházban bújtatták a zsidókat, illetve például Salkaházi Sára Kárpátalján próbált néhány családot megmenteni. Slachta Margit pedig olyan kurzusokat tartott, melyekben arra hívta fel az ország figyelmét arra, hogy cselekedni kell, és tenni kell azokért a magyarokért, akik üldözötté váltak. „Körülbelül 1000 ember köszönheti az életét ennek a társaságnak” – tette hozzá a történész.