Lista hóhérokról, gyilkosokról és rendszerkiszolgálókról

A kötetben az interjúk sorozata időrendben követik egymást, s mint a szerző hangsúlyozza, a napi politikától mentesen mutatják be a kommunizmus eszméjének folyamatos magyarországi jelenlétét. Kovács Attila – akivel Vincze Gábor, az Emlékpont történésze beszélgetett – arról is szólt, hogy a tanácsköztársaság 133 napos története egészen a mai napig nem nyert átfogó, kritikai-monográfiai feldolgozást, a témáról megjelent az utolsó átfogó munka még a hetvenes évek környékén látott napvilágot.

Kovács Attila cáfolta, hogy a tanácsköztársaság után kizárólag üldöztetés lett volna Kun Béla híveinek sorsa, akik közülük a Szovjetunióba emigráltak, karriert építhettek, s akár egyetemi tanárok, rádióvezetők lehettek, hogy 1945 után Magyarországra visszatérve nyíltan, vagy fedett módon segítsék a kommunizmus térnyerését.

A kötetben megtalálható a hóhérok, gyilkosok és rendszerkiszolgálók listája, amelynek hitelességét a szerző minden név esetében több forrásból is ellenőrizte. Ennek során bukkant az adatra, miszerint Kádár János a korábbi ismeretekkel szemben nem Csermanek János néven született, ez is felvett név, kutatásai szerint a kommunista vezetőt születése után Czermanik vezetéknéven anyakönyvezték.

– Nagy Imre nem került fel a listára – emelte ki Kovács Attila, ezt azzal indokolva, hogy Nagy Imre közvetlen, moszkvai bekötöttsége nem igazolható, s bár a padlássöprések az általa vezetett kormány idején történtek, 1956-ban a jó oldalra állt, s kivégzése előtt kegyelmet sem kért a megtorlóktól.

A rendszerváltás utáni időszakról is szólva Kovács Attila leszögezte: a mai magyar társadalomnak több mint háromnegyedének okozott veszteségeket a bolsevik iszonyat, azonban ezt a mai napig nem sokan ismerik fel.

Forrás: Arany-Tóth Attila, közönségkapcsolati munkatárs