Vásárhelyi értékek: a debreceni Vénusz

DEBRECENI VÉNUSZ (1955): Medgyessy Ferenc, Városi Strandfürdő, Mészkő, 173 cm.Talapzata márványlap borítású betonhasáb. Ezek a legfőbb adatai a vásárhelyi strand, így kicsit a város egyik jelképének.

A két világháború közötti időben a még mindig mezőgazdasági jellegű Vásárhely fejlődési energiái kimerültek. Rendkívül súlyos pénzügyi helyzetében mindössze három létesítmény valósult meg, az is külföldi, svéd eredetű, ún. Speyer-kölcsönből: a kórház bővítése, egy bérház és a strandfürdő. Ez utóbbi medencéit tekintve – előbb egy 100 méteres egybefüggő hideg vizes medence, mint az országban egyedülálló ilyen méretű medence, majd az ötvenes években ezt két 50 méteresre átalakított medence – korszerűnek volt mondható, ámde a fürdő építészetileg igénytelen és területe is rendkívül szűkre szabott volt. E sivár környezet esztétikai gazdagításának gondolata korábban is felmerült, de megvalósítására első ízben csak 1955-ben került sor, amikor Medgyessy Ferenc élete egyik utolsó alkotásaként a Debreceni Vénuszt faragta kőbe. A térbe helyezés, amelyet a helyszínen maga Medgyessy Ferenc jelölt ki, nagyon szerencsés. A 100 méter hosszú és 20 méter széles vízfelület végében a meleg vizű kút túlfolyója közepén emelt négyzetes hasábra került a szobor. A környező fák, kisebb épületek és a víz együttesében a világos, sugárzó fehér mészkő rendkívül művészi. Az egés zalakos, haját igazító , álló női akt Medgyessy művészetének minden jellemzőjét és erényét csillogtatja: tömörség, zártság, egyszerűség. A fiatal test telt formái egészséges, természetes érzékiséget hordoznak. Életerő sugárzik a formás, kissé rusztikus faragású női testből. A láb és a csípő zárt, a karok és az arc már mozgalmasabb, részletgazdagabb, líraiabban megoldott. A mű a fürdő esztétikai ékessége. A nyáridőben itt megforduló több ezer embernek kedvelt, naponkénti művészi örömet nyújtó alkotásává vált.