Felmentették a szentesi kézigránátos támadás vádlottját

A Fővárosi Főügyészség 2017 decemberében előre kitervelten, hivatalos személy sérelmére eljárása miatt, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt vádat emelt D. L. L. vádlottal szemben. A vád szerint a vádlott 2006. augusztus 21-én kézigránátot dobott a szentesi önkormányzat jegyzőjének lakására azért, hogy a jegyzőt megölje.

A Szegedi Törvényszék 2018. november 28-án kihirdetett ítéletében a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, mert úgy ítélte meg: nem lehetett minden kétséget kizáróan bizonyítani azt, hogy a cselekményt a vádlott követte el.

A döntés ellen az ügyészség a vádlott bűnösségének megállapítása és fegyházbüntetés kiszabása érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A vádirat szerint D. L. L. vádlott hosszú évek óta konfliktusban állt a szentesi önkormányzat jegyzőjével, mivel az a vádlott számára kedvezőtlen döntéseket hozott.

A vádlott és családja Szentesen egy sörözőt üzemeltetett, ahol a jegyző határozatával még 2001 áprilisában betiltotta a zeneszolgáltatást, majd, mivel ez nem történt meg, 2002 szeptemberében bírság megfizetésére is kötelezte a sörözőt hivatalos működtetőt, a vádlott édesapját. A hatósági eljárás éveken át folyt, és a vádlottban az a meggyőződés alakult ki, hogy a jegyző személyesen akadályozza őt a szükséges engedélyek megszerzésében. Emiatt érzett felháborodásában a vádlott az egyik helyszíni ellenőrzést követően 2003-ban egy téglát dobott be a jegyző lakásába, ahol személyi sérülés nem történt.

2006 nyarán – miután a vádlott Németországból hazatért – a tiltás ellenére több napon át zenés-táncos rendezvényt tartottak a sörözőben. A jegyző ez alapján ismét felszólította a vádlottat arra, hogy ilyen rendezvényt nem tarthatnak, és figyelmeztette: ha a felszólításnak nem tesznek eleget, pénzbírsággal fogja sújtani.

A söröző ügyével összefüggő hatósági ügyintézéssel párhuzamosan a vádlott gyermekének elhelyezésével kapcsolatban is eljárás indult a Szentesi Polgármesteri Hivatalban, miután a vádlott élettársa 2006. július 21-én eltűnt. A gyámhatóság ugyan fenntartotta a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését a vádlott javára, de pert indított a bíróságon annak megállapítása érdekében, hogy a vádlott alkalmas-e a gyermek nevelésére.

A két hatósági ügyben hozott – számára kedvezőtlen – döntések miatt a vádlott 2006. augusztus 21-én felkereste a jegyzőt hivatalában azért, hogy számonkérje őt. Személyesen nem tudott a férfi találkozni a jegyzővel, de az ott dolgozó alkalmazottak előtt emelt hangon kifejtette véleményét a jegyző döntéseiről, majd közölte az ügyintézővel, hogy „Ez volt a jegyző utolsó dobása!”, és feldúlt állapotban távozott.

Ezt követően a vádlott kézigránátot vett magához, és augusztus 22-én éjjel 2 óra 30 perc körül megjelent a jegyző lakásánál, hogy bosszút álljon a jegyzőn. Bár tudta, hogy a jegyző egész családja otthon tartózkodik, és tisztában volt azzal, hogy a kézigránát alkalmas emberi élet kioltására, a lakás előtt élesítette a gránátot, és azt az ablakon át megpróbálta bedobni a lakásba azért, hogy a jegyző életét kioltsa. A gránát azonban – a szerencsés véletlennek köszönhetően – az ablakkeretnek ütközve visszaesett az erkélyre, és ott robbant fel. A cselekmény következtében 350 ezer forintos rongálási kár keletkezett, de személyi sérülés nem történt.

Az I. fokú ítélet szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani azt, hogy 2003-ban a vádlott dobta a téglát a jegyző lakásába, mint ahogy azt sem, hogy a kézigránátos támadást a vádlott követte el. Az elsőfokú ítélet szerint „az eljárás során ismeretlenül maradt személy” követte el a cselekményeket.

Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla az emberölés bűntettének kísérlete miatt D. L. L. ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék elsőfokon kimondott ítéletét, így a vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette az ellene emelt vád alól. Az ítélet indoklásában elhangzott: az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat mindenben betartva, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelve logikus magyarázatát adta annak, miért nem látta bizonyítottnak, hogy a vádlott követte el a vádban megfogalmazott bűncselekményt. A másodfokú eljárásban távmeghallgatás keretében egy védett tanú nyilatkozott a vádlott bűnösségéről. De ez a tanúvallomás sem volt alkalmas arra, hogy egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítható legyen, miszerint 2003-ban a vádlott dobta a téglát a jegyző lakásába, és ő követte el a kézigránátos támadást 2006-ban.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

(Forrás: Bátyi Zoltán sajtótitkár)